A legjobb megoldás ingázásra – Yamaha X-MAX 300 2017

Talán hibát követtem el, amikor a TMAX után ültem fel a Yamaha közép kategóriás robogójára, de eleinte nem éreztem jól magam rajta. Annak idején, mikor a 400-as megjelent, direkt mondták, hogy figyeljek a sorrendre, mert az X-MAX-ot nem tudom majd a helyén értékelni a nagy testvér után. Ez idén bekövetkezett, és így tényleg nehéz objektíven nyilatkozni, mikor Duci Juci már elcsavarta a fejem. Ezért előre is elnézést kérek, de az összehasonlítási alap a “nővérke” lesz az írásban.

Az újdonsült 300-as kategória képviselőjeként, a régi TMAX arculatával száll be a vásárlókért folytatott küzdelembe a Yamaha.

Az ülésen helyet foglalva „soványabb”, mint nővére, ezért mindkét lábunkat letehetjük, bár azért némi érintőt venni kell az oldalsó idomon, ha biztonságban akarjuk tudni magunkat és a járművet.

Az első métereken érezhető, hogy a könnyű lovasságnál szolgálna a paripa harci körülmények között. A 179 kg-os tömeg nem okoz gondot a futóműnek, bár szerintem kicsit keményre sikerült a beállítása. Ezt leginkább a kereszt bordákon érezhetjük, ahogy megdobja a motort az út egyenetlenség. Autópálya menetben is „robogós” érzés lett úrrá rajtam. Ebben talán szerepet játszott az első 15-ös és hátsó 14-es méretű kerék, ami közelebb áll a robogókéhoz, mint a motoroknál megszokotthoz. Nem igazán tudom azt mondani, hogy nem volt stabil, de mégis az a „ráfekszünk az útra” érzés elmaradt. Nem erőltettem az engedélyezett sebesség határok átlépését, így kiválóan kihasználható volt a könnyedsége, és ugyanazokat a manővereket lehetett véghez vinni, mint a nagyobb testvérrel.

—

Ez mindenképpen dicséretes, figyelembe véve a két motor közötti hengerűrtartalom és nyomaték különbséget. Valójában az igazi csáb ereje a külcsínen kívül a blokkban rejlik a kis bestiának. A gyorsulásra senkinek nem lehet panasza, még két személlyel is tisztességesen helyt áll, de a 28 lóerő korlátjai itt mutatkoznak meg először. Páros motorozásnál egy kicsit hosszabb időbe telt felgyorsulni a kívánt sebességre, mint szólóban. Az előző mondatban a „kicsit”-en van a hangsúly! A száguldozást az ingázás során benzinben szokták fizetni, de az üzemanyaggal takarékosan bánt a 300-as. A néhány száz kilométeres együttélésünk során 3,2 litert sikerült száz kilométerenként elfogyasztania. Ez a nyújtott menet teljesítményekhez képest baráti. Az értéket nem számoltam, a műszerfalon megjeleníthető adatokból olvastam ki. Ha már itt járunk a műszerfalnál, ejtsünk szót az elektronikáról. Az olajcsere perióduson kívül, a hajtószíj csere intervallumát is nyomon követhetjük a kijelzőn. Ma már nem lehet ebben a kategóriában sem motort eladni, ha nincs töltő csatlakozó, vagy fordulatszámmérő a kijelzőn. Minden ilyen finomsággal rendelkezik az X-MAX, sőt megtoldották kulcs nélküli indítási lehetőséggel is. A középen található kapcsoló elfordításával intézhetünk mindent. Ha megállunk és kaput nyitunk, de a gyújtást rajta hagytuk, akkor hangjelzéssel figyelmeztet, hogy még nincs lezárva minden. Nem értettem a 300-as jelentőségét, míg körutazást nem tettem Olaszországban. Ott léteznek olyan utak, ahonnan a 250 köbcenti alatti motorokat száműzik, mondván nem elég a teljesítményük. Nálunk nincs ilyen korlátozás, a települések közötti útszakaszok országúton is elég hosszúak, hogy ki lehessen használni ennek a motornak a teljesítményét.

 

Vidéki szemlélettel azt mondom, kiválóan megfelel a lakhely és a munkahely közötti ingázásra akár autópálya használattal is. A városban ezek után nem sok ellenfél van, a nagyobb motorok elvéreznek egy-egy szűkebb kocsisor közötti lavírozásban.

 

A gyári ajánlás szerint alkalmas lehet ez a robogó túrázásra is. Nem vetném el ezt a gondolatot se, bár nekem most nem volt lehetőségem ilyen szempontok alapján vizsgálódni. Az biztos, hogy az ülés alatti tároló rekesz méretes, két sisak mellett elfér még más is, és még növelhetjük a rakodóteret hátsó dobozzal is.

 

Az első ülésen nem lehet hosszútávon a burkolatra előre tett lábakkal utazni, mert közel van a trepni, és hajlított lábbal kell utazni. Ha itt volna még egy kis hely “nyújtani” a lábat, az segítene a 170 cm feletti vezetőknek a hosszú etapokat komfortosabbá tenni. Utoljára hagytam a robogó megjelenését.

 

A modern vonalak, szín és LED-es lámpák az előző TMAX generációt idézik, ahogy a műszerfal is emlékeztet a nagy elődre. Szerencsére a 400-as kicsit ormótlan kipufogóját elfelejtették, és a stílushoz sokkal inkább illeszkedő dobot terveztek. Köszi érte! 🙂

 

Kicsit sajnálom, hogy a futómű nem kaphatott valamit abból az 500-as érából. Persze ne legyünk telhetetlenek, az 1.848.000,- Ft-os ár a konkurencia színvonalán áll. Az összképet tekintve ez a motor mindenképpen az ifjabb generációnak készült, mint a hagyományos vonalakat jobban kedvelő idősebb motorosoknak.

 

Persze “régebb óta fiatal” motorosok is megtalálhatják az X-MAX-ban a megfelelő társat. Azt hiszem, most már csak a vevőknek kell tömött sorokban várakozniuk a Yamaha szalonokban, hogy hozzájuthassanak egy igazán jól sikerült mindenre használható motorkerékpárhoz.

Szöveg és kép: Buny

Nem lehet hozzászólni a hírhez!

Powered by WordPress | Compare the Best Free WordPress Themes Online. | Thanks to WordPress 4 Themes, Home Based Companies and Free Premium WordPress Themes