Noha a hetvenes évek ikonikus járműveként tartják számon, az első Honda Monkey 1961-ben látott napvilágot. Eredetileg 49 köbcentis gyerekmotor volt, amit a Tama Tech vidámpark részére gyártott a Honda, ám olyan népszerűségre tett szert, hogy a japán gyártó mérnökei csakhamar hozzáláttak a közúti változat fejlesztéséhez is. Végül 1963-ban kezdődött meg a Monkey hivatalos árusítása, a csupán 5”-os, tömör kerekeken futó csöppség jellegzetes, krómozott üzemanyagtartállyal és lehajtható kormánnyal érkezett az európai, valamint a tengerentúli kereskedésekbe.
Közkedveltsége főként abból fakadt, hogy a szerethető megjelenés, a karcsú felépítés, no meg a szerény tömeg garancia volt a könnyed és élmény teli városi közlekedésre.
Később, egészen pontosan 1969-ben nagyobb, 8”-os abroncsok váltották a korábbi tömörgumikat, 1970-ben pedig megjelent az egy mozdulattal eltávolítható első villa, ami azért volt valódi mérföldkő a Monkey történetében, mert – az ötletes megoldásnak köszönhetően – kényelmesen elfért egy átlagos kocsi csomagtartójában.
Újabb nyolc év elteltével leleplezték a típus erősebb, egyszersmind látványosabb megjelenésű változatát, mely csepp alakú tankjával főként az amerikai piacon lett sikeres. A lakóautó vásárlók szívesen áldoztak a kisméretű, mégis fürge Hondára, hiszen ezzel könnyedén bejárhatták a nagyvárosokat, miután leparkoltak méretes járgányaikkal.
Mivel a Monkey erőforrásához röpsúlyos tengelykapcsoló és könnyen kezelhető, háromfokozatú váltó csatlakozott, pillanatok alatt megbarátkozhattak vele a vásárlók, közöttük azok is, akik korábban egyáltalán nem motoroztak. A simulékony jellem több ezer főt csábított nyeregbe, s persze újfent bizonyította, hogy a Hondákat kimagasló használati érték jellemzi.
Végtelenül szórakoztató és egyszerűen kezelhető – ez a két tulajdonság elég volt hozzá, hogy a Monkey szélesebb tömegeket szólítson meg, mint bármelyik gép azelőtt. Duci abroncsaival, cseppnyi tankjával, sajátos kormányával és pufi nyergével új, időtlen stílust teremtett, s ennek köszönhetően a mai napig vonzó jelenség.
A feltűnő MSX125 sikere egyértelmű bizonyíték volt rá, hogy igenis szükség van stílusos, vagány ingázómotorokra, így elérkezett az idő, hogy a Monkey is újjászülessen, és ismét meghódítsa a nagyvárosokat. Bármennyire is újszerű, egyértelműen felfedezhetők a neves elődök legfontosabb stílusjegyei. A megszokott, trapéz alakú sziluett még jellegzetesebbé teszi sajátos, kompakt felépítését, nem mellesleg zömök, masszív megjelenést kölcsönöz a modellnek, amiben az is közrejátszik, hogy letisztult, gömbölyded részletei jól elkülönülnek, mégis remekül harmonizálnak egymással.
A csillogó, 5,6 literes üzemanyagtartály ugyanolyan fényezést kapott, mint a váz, a lengőkar és a két rugóstag, mindezt a tank éke, a háromdimenziós, Old Wing stílusú Honda embléma koronázza meg. Csúcsminőségű, krómozott első és hátsó sárvédője, jellegzetesen kanyargó kipufogója, a típus védjegyeként is említhető kormánya és kerek visszapillantója mind-mind tisztelgés a legendás ősmodell előtt. Bármerre tekintünk, egyszerre klasszikus és jövőbe mutató alkatrészek sorakoznak, élen a folyadékkristályos, mégis régies megjelenésű műszeregységgel, melyről nem hiányzik az indításkor játékosan feltűnő sebességmérő, miként a két távolságmérő, illetve a hat szegmensből álló üzemanyagszint-jelző sem. Szembeötlő újdonság a – szintén Old Wing emblémás – kulcs, ezt megnyomva felvillannak a Monkey lámpái, így zsúfolt parkolóházban is könnyen megtalálható a motor.
Valódi műszaki csemegeként említhető az egycsatornás, IMU-alapú blokkolásgátló, ami meggátolja, hogy a hátsó kerék vészfékezés közben elemelkedjen a talajról. Ami az erőforrást illeti, a Monkey fekvőhengeres, SOHC vezérlésű 125-öse igazán kiforrottkonstrukció, sajátos hangolásának köszönhetően egyszerűen zseniális a városi forgalomban. Kereken hétezres percenkénti főtengelyfordulatnál adja le 6,9 kW-os, azaz 9,4 LE-s csúcsteljesítményét, míg 11 Nm-es forgatónyomatéka már 5250-nél kiaknázható. A léghűtéses egyhengeres furata 52,4, lökete 57,9 mm, sűrítési viszonya 9,3:1. Üzemanyag ellátásáról PGM-FI elelektronikus üzemanyag befecskendező gondoskodik, az erő pedig négyfokozatú váltón keresztül jut el a hátsó kerékre. Takarékosságára sem lehet panasz, elvégre a fürge Monkey – WMTC szabvány szerint mérve – másfél liter benzinnel beéri száz kilométerenként.
Acélváza tökéletes átmenet a szükséges merevség és az elvárt rugalmasság között, azaz ideális a Monkey fő vadászterületére, a változó minőségű városi utakra. Ehhez csatlakozik az – ovális keresztmetszetű – lengővilla, melynek formája remekül illik a motor számtalan pontján visszaköszönő, íves, gömbölyded vonalakhoz. A csupán 107 kg-s menetkész tömegű modellt elképesztően kis fordulókör jellemzi, a 1155 mm-es tengelytávjának, a 25 fokos villaszögnek és a 82 mm-es utánfutásnak köszönhetően akár 1,9 méteres sugarú körben is megfordulhatunk vele. Nem lehet panasz az utazási komfortra sem, tekintve, hogy a Monkey rendkívül kényelmes, nagy sűrűségű poliuretánnal töltött, plüssbevonatú nyerget kapott, melynek ülőlapja 775 mm-re esik a talajtól. Elöl speciális felületkezelésű fordított villa, míg hátul 104 mm-es rugóúttal büszkélkedő, kétoldali rugóstag nyeli el az úthibákat, s az sem jelent akadályt, ha magas padka állja a Monkey útját, ugyanis szabad hasmagassága kereken 160 mm. További előnye, hogy elöl 220, hátul pedig 190 mm-es átmérőjű féktárcsa segít felemészteni a mozgási energiát, s mivel a féknyergek működését IMU-alapú blokkolásgátló felügyeli, borítékolható a biztonságos lassítás.
A ballonos, nagy mintaárkokkal tarkított abroncsok is hozzájárulnak a felhőtlen utazáshoz, méretük 120/80-12 65J, illetve 130/80-12 69J. A 2018-as Monkey az alábbi három színben elérhető: Banana Yellow/Ross White (sárga és fehér), Pearl Nebula Red/Ross White (gyöngyház piros és fehér), Pearl Shining Black/Ross White (gyöngyház fekete és fehér).
Szöveg és kép: Honda Hungary