A változás szele – Kawasaki Z 650 teszt 2018

Az ER sorozat megjelenése óta élénk érdeklődéssel figyeltem a Kawasaki középkategóriás motorjainak fejlődését. Kedvelem a soros két hengereseket, és az egyedi megjelenés sem állt sosem távol tőlem, ezért nem csoda, hogy vonzódtam a zöld márka közönség kedvencéhez. Aztán eljött az idő és több, mint tíz év után nyugdíjba küldték az ER betű kombinációt. A régi-új Z 650 típusnévvel ellátott folytatás immáron csak a csupasz változatra vonatkozik. A modell család enduro tagjánál maradt a Versys név, míg a teljes idomos változat immáron Ninja 650 felirattal keresendő a katalógusban.

A külső megjelenés agresszívabbá válása egy sor érdekes műszaki megoldást is hozott.

Kawasaki Z 650

Ha végig nézzük a Z 650 kontúrjait, akkor egyértelmű, hogy az agresszív kinézetű nagyobb testvérek jegyeit fedezzük fel a lámpa, ülés, rövid hátsó rész tekintetében. Szembeötlő a hátsó lengőkar íves kialakítása és a hengerfej oldala, valamint a szelepfedél is új. Sima, bordáktól mentes külalakja jól néz ki.

Kawasaki Z 650

A lassan már védjegynek számító rövid, blokk alatt elhelyezett kipufogó maradt, de a „háromszög” csővégtől elköszöntek. Az első lámpa is a nagyobb Z sorozathoz tartozó motorokra hajaz, sajnálom a lámpa egységbe oltott ER egyediség ilyen arányú elvesztését.

Kawasaki Z 650

De valójában a névvel és az új megjelenéssel egy új motort kaptunk. Azonban az erőforrás az eredetét nem tagadhatja meg, a régről ismert fedelek árulkodnak a felmenőkről. A nyeregbe szállva feltűnik, hogy a kiöblösödő régi tank a helyét, egy karcsú, mondhatni filigrán üzemanyagtartálynak adta át. Kicsit olyan érzésem volt, mintha egy 250-es motoron ülnék. Ami nekem furcsa, az másnak még bejöhet, mert a karcsúság alacsonyabbaknál vagy hölgyeknél előny, ahogy a magasra húzott lábtartó is. A hátsó ülés kialakításából nem sok jót nézek ki, a magassága, keskenysége nem ígér nagy etapokat a rajta helyet foglalónak.

Kawasaki Z 650

Az első ülés ennél sokkal jobban néz ki, de keménysége miatt inkább a „városi büntető” szerepben tudom elképzelni a motort. Az utolsó ER sorozatnál már egészen kényelmes volt a kialakítása, itt érzek némi visszalépést a megjelenés oltárán. Az emissziós értékek miatt elveszett lóerőket ügyesen kompenzálták a mérnökök. Menet közben vehemensen gyorsít a kicsike, a jó futóművel mindig stabilnak érezzük a gépet. A határait feszegetni nem volt időm, de érzésre a középső fordulat tartományban kifejezetten erősebb lett, ez kigyorsításkor 6. fokozatban is jól érezhető. Minden gond nélkül gyorsít alacsony fordulatról magasabb sebesség fokozatban is, és olyan érzése van az embernek, mintha soha nem lenne ennek vége. Persze kipróbálására a közúton kevés volt az esély, de a sebesség határokat simán képes bármikor áthágni, ha arról van szó.

Kawasaki Z 650

Egy csupasz motornál szélvédelemről beszélni nem sok értelme van, aki ilyen kiegészítőt szeretne, biztos hamarosan ráakad valamelyik kiegészítőket gyártó cég honlapján. A megjelenése ellenére a motor simulékony, kifejezetten kezes, kezdőknek ajánlható motor benyomását kelti. A futómű most is a márkához méltó, nincs benne bizonytalanság, tartja az ívet, szépen fut egyenesen. A fékek szintén öregbítik a márka hírnevét, röpke együttlétünk alatt nem fedeztem fel hiányosságot ezen a téren, az ABS szépen teszi a dolgát. Ami viszont megütötte a fülemet a szó szoros értelmében, hogy menet közben a sisakba beszivárog egy mélyebb tónusú hang a kipufogóból. Kifejezetten jó hallani a 3500-tól jelentkező cafe racereket idéző dallamot, ami a sebesség emelkedésével egy idő után elmarad, de azért ott ragad a tudat alattiban. Kívülről biztos nagyobb figyelem irányul ilyenkor a hang irányába. 🙂

Kawasaki Z 650

A műszerfal az elődről már ismert elrendezéssel tájékoztat a fontos információkról. A digitális generációra gondolva, lehet állítgatni, hogy a fordulatszámmérő skáláján egy mutató jelenítse meg az értéket vagy mindig egy újabb jelenjen meg, ezzel „színezve” a már elhagyott tartományokat. Biztos lesz, aki játszik majd ezzel a funkcióval, engem nem hatott meg. Ha már a műszereknél járunk, a motorban néhány száz kilométer volt, amikor átvettem, az átlag fogyasztás 18,6 km/liter értéken állt. Biztos nyelezték, hogy az 5,3 liter/ 100 km érték kijöjjön, mindenesetre képes erre is. Az én visszafogottabb stílusommal 4,6 litert sikerült leküldeni a torkán, ugyanezen a távon.

Kawasaki Z 650

Az előd beérte kevesebbel is (4,2 liter/100 km), kicsit visszalépésnek érzem ezt az értéket. Ja, most jut eszembe ez már nem az a motor, ez Z 650 névre hallgat, ezért más igényeknek szeretne megfelelni. A túrás beállítottságú érdeklődők megrökönyödve látják majd, hogy a gyors záras tanktáskák rögzítési pontjait szép borítás takarja. Ha nincs átalakító, marad a hagyományos szíjazós vagy mágneses megoldás. Gondolom előbb-utóbb megjelenik az utángyártott kiegészítők között a típus specifikus megoldás. Ne legyenek kétségeink az üzemanyag betöltő nyílás körüli burkolat csere nem lesz ingyen. A tükrök a márkánál általam megszokott mértékű hátralátást képesek biztosítani, aki nagyobb biztonságra vágyik, a szár szélesítéssel egész jól járhat.

Kawasaki Z 650

Kicsit fanyar lettem a végére, mert az a motor, amit ER sorozatnak hívtak eltűnt, és amit a Z 650 nyergében tapasztaltam, az nem adja azokat a pozitív impulzusokat, amit vártam a folytatástól. Ezt már nem a hozzám hasonlóan, túra képességben gondolkodók miatt alakították át, és így már nem is én vagyok a Z 650 célközönsége. Azért nem csüggedek, látok olyanokat, akik egy kisebb motorról átülve elégedettek lesznek a megváltozott stílus karakterrel, és örömüket lelik majd ebben a fejlődési irányban.

Szöveg és kép: Buny

Nem lehet hozzászólni a hírhez!

Powered by WordPress | Compare the Best Free WordPress Themes Online. | Thanks to WordPress 4 Themes, Home Based Companies and Free Premium WordPress Themes