Husqvarna a hosszútávú terepversenyzésben

1969 és 1970 között a svédek mindössze egy év alatt megduplázták a termelést és az értékesítést. Ennek a sikernek két fő oka volt – az egyre növekvő amerikai piac és az offroad és sivatagi gépek iránti kereslet növekedése, amelyek hatalmas piacot jelentettek. Már a Husqvarna nyerte az első Baja 1000 és 400 versenyt, miután Bengt Aberg két motocross világbajnoki címet hozott, a márkanév Európában és az egész világon nagy tiszteletet vívott ki.

Aztán egy csodálatos történet kezdődött 1974-től, amikor a Husqvarna gyári versenyzője, Hans Hansson a híres Onkel Toms Hütte enduro versenyen nyert Nyugat-Németországban.

Husqvarna a hosszútávú terepversenyzésben

„Első alkalommal kellett versenyeznem automata sebességváltóval, amely iránt erősen érdeklődtek a technikában gondolkodó németek, többet szerettek volna tudni a koncepciónkról” – mondta mosolyogva Hansson. – Megdöbbentően nézett ki, mivel a kormányon nem volt tengelykapcsoló-kar. Gyenge német tudásom ellenére, sikerült elmagyaráznom a rendszert és azt, hogy centrifugális teljesítmény eredményezi a motor meghajtását. Később este, az egyik német szakember felhívott a szállodában, kérte burkoljuk be a motoromat szilárd védelemmel, arra az esetre, ha az erőmű felrobbanna. „Legalább van védelem körülötte.” – mondta.

Husqvarna a hosszútávú terepversenyzésben

Néhány zseni arra a következtetésre jutott, hogy a motorom veszélyes, és pusztítást okozhat, amikor az alkatrészek elrepülnek és elérik szegény nézőket. Nos, megengedték, hogy elinduljak a versenyen, és mindenki túlélte! Sajnos elszakítottam a láncot és fel kellett adnom.”
Az Egyesült Államokban a Husqvarna számára jobban alakultak a dolgok. Egy enduro győzelem és egy nagy sivatagi győzelem vonzott olyan amerikai versenyzőket, mint Malcolm Smith, JN Roberts, John Penton és Bud Ekins, és a híres filmsztár, Steve McQueen is igazi Husqvarna rajongó volt.

Husqvarna a hosszútávú terepversenyzésben

Gyakran látták a Mojave-sivatagban Ekins és Rolf Tibblin társaságában. A háromszoros svéd világbajnok már az Egyesült Államokban telepedett le és Kaliforniában élt. San Diegóban Tibblin edzőközpontot hozott létre, a Husqvarna által szponzorált tábort San Diego környékén tartották, és ez nagyon népszerűvé vált a fiatalok számára.
1972-re a Husqvarna felhagyott a régi forgattyúház használatával, amelynek eredete az 1950-es évekre nyúlt vissza. Most a gyár két változatban fejlesztett ki új erőművet – egy WR egységet offroad lovagláshoz (Wide Ratio) és egy CR felszerelést a motocrosshoz (Close Ratio). Mindemellett a svédek bemutattak egy ötfokozatú váltóval szerelt 450 WR-es gépet és egy fürge, hatfokozatú, 125cc-os motorkerékpárt.

Husqvarna a hosszútávú terepversenyzésben

Mindezek az újdonságok szükségesek voltak az igényes amerikai vevők igényeinek kielégítéséhez. A svédországi igazgatóknak ötéves tervük volt, amelynek célja évi 30 000 motor eladása volt. Két év alatt az értékesítés 240 százalékkal nőtt, és megközelítette a 15 000 darabot – már félúton a jövőbeli álmaikhoz. Ebben az időszaban széles mosoly ült mindenkin a Husqvarna gyárban.
1973-ban a Husqvarna két erős hat napos csapattal nevezett az ISDT-re. Az amerikai csapatot Malcolm Smith és Dick Burleson vezette, míg a svédeket Hans Hansson és Bengt-Olof Gustavsson képviselte. Svédország az utolsó szakaszig vezetett, amikor Hansson-t megbüntették. A győzelmet a hazai csapat hozta el, a svédeknek meg kellett elégedniük a második hellyel.

Husqvarna a hosszútávú terepversenyzésben

De a Husqvarna állt a dobogón két csapattal. Az OPEC olajembargója erős negatív hatást gyakorolt a svéd márkára. Amint a termelés szempontjából jól kezdtek működni a dolgok, az értékesítés visszaesett, mivel az Egyesült Államokban korlátozásokat vezettek be a terepmotorozás tekintetében.
Az 1970-es évek közepén a Husqvarna keményen dolgozott új gépek kifejlesztésére. 1976-ban volt egy 360 WR modell, két évvel később 390 WR-re módosították, míg a 430 WR 1981-ben jött ki. 1974-ben egy páratlan 175 köbcentis WR-t mutattak be, ami gyilkos volt az erdőben. Néhány évig jól el lehetett adni az USA-ban. A sivatagi motorozáshoz az XC vonal sikeres volt, jó eladási statisztikával.

Husqvarna a hosszútávú terepversenyzésben


A gyár stratégiája az volt, hogy újításokat vezessen be a versenyzésben, és megnézze, működik-e. Az ötleteket ezután fejlesztették és vitték át a gyártósorra. Az enduro és a sivatagi felhasználás páratlan volt az 1970-es években, amikor a svéd márka számos fontos trófeát vitt haza. 10 év alatt a Husqvarna 14 Baja versenyt nyert az 500/1000 osztályban. 10 AMA nemzeti enduro bajnoki címet is elhozott, ezek közül az amerikai Dick Burleson hét címet nyert. 1979-ben a svéd Steve Tell nyerte az első novemberkasan-trófeát egy 125 cm3-es Husky gépen, ami mindenki számára meglepő eredmény volt a szakmában.

Husqvarna a hosszútávú terepversenyzésben

Senki sem várta, hogy egy ilyen kis teljesítményű motorkerékpár képes a nagy fiúk legyőzésére „erősebb” gépeken.

Szöveg: Buny

Kép: Husqvarna

Nem lehet hozzászólni a hírhez!

Powered by WordPress | Compare the Best Free WordPress Themes Online. | Thanks to WordPress 4 Themes, Home Based Companies and Free Premium WordPress Themes