Az idén kihagytuk a külföldi túrát, mert jobban szerettünk volna Belgiumig menni. Arra azért még gyűjteni kell, hát valami olcsóbb megoldás után néztem. Az utóbbi időben előszeretettel látogattuk a hazai kastélyokat, gondoltam keresek itthon valami érdekeset, ami kapcsolható Belgiumhoz. Ilyet konkrétan nem leltem, Dégen a Festetics kastély kertjében álló Hollandi ház mégiscsak a szomszédos ország nevét viseli, akkor legyen ez. A képet megmutatva Hajnalnak nem volt több választás, közölte, hogy ezt látni kell! Azért Eszterrel és Edével is megosztottuk a honlapot, hogy állandó túra társaink véleményét kikérjük az úti célról. Eszternek is elnyerte tetszését a kis holland mintára épített ház, Ede megamúgy is „hivatalból” érdeklődik az építészet iránt. Már nem emlékszem pontosan mikor indultunk, de az biztos, hogy későn. Nem mernék megesküdni arra sem, hogy miattunk történt minden, hiszen házi készítésű málnás jégkrémet is ritkán kap az ember, meg „kellett” kóstoljam.:) A nagy melegben nem terveztünk hosszú utat, a Budapesttől 120 km-re fekvő helységen keresztül hajtottunk, majd a kihelyezett táblát követve árnyas parkban állítottuk le a motorokat.
Hazánk egyetlen látogatható klasszicista kastélya ez, amelyet a legnagyobb angolpark ölel körül. A magyarországi szabadkőművesség titkos központjában sajnos a bizonyítékok rejtélyes gyűlésekről már nincsenek meg, de tény, hogy több mint egy évszázadon át a kastély falai között őrizték a hazai titkos levéltárat, s az építtető, Festetics Antal is szabadkőműves volt. A földszinten a kiállítás egyik legérdekesebb részlete az a lista, ahol a lehetséges szabadkőművesek névsorával találkozhatunk, illetve a család mindennapjaiból kapunk ízelítőt. Dégtől nem messze van Beloiannisz község, az ’50-es években a polgárháborús Görögországból a menekülteket ide telepítették be. Az árváknak a dégi kastély adott otthont abban az időben. A görög gyerekek után a magyar árvák vették birtokba az épületet, a mai napig ennek nyomait viseli a második szint. Ez nem látogatható, felújításra vár. A kastély parkjában a mesterségesen kialakított tó által körül vett sziget középén áll a Hollandi ház. Földszintes része tehénistállóként szolgált, emeletén pedig a tüdőbeteg Festetics Andorné gyógyítására berendezett lakosztály volt. Az ammónia tartalmú istálló levegőjét és a frissen fejt tejet gyógyító hatásúnak tartották. A szigetet eredetileg dróton áthúzható csónakon lehetett csak megközelíteni a kastély felől. Most egy vadonatúj hídon lehetne átmenni, de egy tavalyi baleset miatt „ideiglenesen” megtiltották a sziget látogatását. Megéheztünk a birtok barangolásban,indultunk tovább, a parkoló őre útba igazított minket az egyetlen étterem felé. Rajtunk kívül nem akart ott senki ebédelni. A vendéglátóipari egység tiszta volt, az étel gyorsan elkészült. Az alkalmazott hölgy ki(nem)szolgálása és az alapvető higiénia be(nem)tartása miatt Eszter kifejezetten megtiltotta a borravaló adást Edének, s mi is bágyadt mosollyal nézelődtünk. Biztos edzettek vagyunk, nem lett bajunk a kajától:)
Rutinból vittük a dobozokat, meg a fürdőruhát, hátha lesz még időnk elmenni Igalig, hogy szokásunkhoz híven mártózzunk egyet. A felhők gyülekeztek a fejünk felett, motoroztunk Fejér megyéből Somogy felé. Mindenkinek ajánljuk ezt az utat, mert nagyon szép helyeken kanyarog Tab felé az aszfalt. Bár az akkori időjárás a bal oldalunkon állandó villámlással riogatott, Igalon leparkoltunk, bevittük a sisakokat, strandcuccot. Mondhatom azt, hogy majd minden túránkon kaptunk egy zárt helyet, ahol a sisakot, kabátot őriztek nekünk. Itt is ez történt. A medencébe merülésünkkel egy időben felhőszakadásban úszott Igal is. A fedett részről bámultuk az üvegen lefolyó esővíz patakokat. A vihar elvonulása után szemerkélő eső kíséretében indultunk Nagykónyin keresztül Tamási irányába. A somogyi dombok között a szürkületben a hideg eső miatt felhők között suhantunk haza, illetve suhantunk volna. Az első széles sár átfolyáson történt csúszkálás után, visszavettük a tempót. Óvatosan kerülgettük a letört ágakat, így szerencsére az őz még Ede előtt átért az úton. A pillanatnyi ijedelem után jött a következő sokk. A kanyar után belementünk egy fehér ködfalba. A nyárban egész ősziesen éreztük magunkat, mikor hirtelen télire fordult a kép. Mindkét oldalon az árok hófehér volt a leesett cseresznye méretű jégdaraboktól. Hihetetlen, de száraz volt az aszfalt a gumik alatt. Néhány kilométer múlva véget ért évszak utazásunk, utolértük a viharfelhőt, és készületlenül nem akartunk bele menni, megálltunk esőruhába öltözni. Ekkor vetettem az első pillantást az órára, kiderült, hogy nem csak a felhő miatt van sötét, kilenc felé járt az idő. Nem sok vizet kaptunk haza felé, a 6-os úton jó tempóban haladtunk. Csak rövid időre álltunk meg Dunaújváros határában, elköszöntünk, és közel 400 km-rel gazdagabban a kilométer órában, este 11 óra után értünk vissza Budapestre.
További fényképek a Galériában.

Szöveg: Hajnal, Buny

Kép: Eszter, Ede