(Suzuki DR 650 SE teszt)

Tesztnek annyira nem nevezném, de egy beszámolónak elmegy. Tavaly a sorsom úgy hozta, hogy az addig használt 600-as Banditot le kellett cseréljem anyagi okok miatt egy olcsóbb tipusra. Bementem az Amargo Suzuki márkakereskedésbe, ahol az utóbbi években sűrűn előfordultam, és elmondtam bánatomat. Most is tudtak gyógyírt a problémára, és annyit kértek csak, hogy nézzek körül a használt példányok között, hátha találok valamit, ami érdekel. A sok SV, GSX modell között megláttam a lila üléses, lila vázas, sárga-fekete feliratos fehér színű DR-t. Elővették nekem, körbejártam, de nem találtam semmi kivetni valót benne. Mondtam, hogy még alszom rá, és haza motoroztam, hogy utána nézzek a hibáknak, de szerencsére a meghatározó szaklap ilyenről nem számolt be. Döntöttem, és két hét várakozás után átvehettem a motort.
Haza felé elég furcsa volt eleinte, hiszen egy soros négy hengeresről átülve fura volt az egyhengeres nyomatéka az alsó fordulatszám tartományokban, és erő vesztése a felsőkben. De rövid ismerkedés után meg kellett állapítsam, hogy olyan volt, mintha egy kis motoron ülnék. Az ülés, amit először gyötrelemnek hittem elég kényelmes volt. Ezt későbbi, több száz kilométeres túrákon is tapasztaltam. Amint haza értem, megmutattam anyámnak, aki a következő véleményt formálta: ”Ronda! Nekem a „Bumbi” tetszett, miért nem olyat vettél?” (Bumbi, a Bandit anyám szerinti megfelelője.) Ezek után, meg nem értett zseniként arrébb vonultam.
Az elképzeléseim között már régen szerepelt egy enduro, amelyet a hosszú távú motoros túrázás érdekében átalakítanék egy kicsit. Itt volt tehát az alkalom, csak a megfelelő anyagi keretet nem láttam sehol. Nem maradt más, mint a Banditról leszerelt GIVI platni és doboz „felaplikálása”, valamint az oldalsó dobozoknak megfelelő hely kialakítása. A mutatvány azonban nem volt ennyire egyszerű, mert klasszikus motorokhoz szokott gondolat világom kifelejtette az ülés melletti kipufogót. Hagyományos doboz elvetve, maradt a hátul egy doboz, oldalt vászon táska felállás. A tankra sikerült felraknom egy tanktáskát, így már elég helyre tettem szert. Szerencsére a hátsó váznyúlványon elég felfogatási pontot lehet találni. Így már készen is állt „occsó” kivitelben az elképzelésem.
Többen furcsán néztek rám az ismerősök közül, mert annyira nem passzoltam szerintük ehhez a masinához. Élcelődés tárgyávás is tették többször, hogy valószínűleg a Nyugatihoz járok ki, és ott kerekezek vele, vagy megkérdezték, hogy a szupermoto szett mikor érkezik hozzá? Amit viszont megfigyeltem, hogy a gyerekek 10 éves korig mindent megadtak volna, ha még nézhetik a motort. (Lehet, hogy gyermeki elfojtott vágyaim kiteljesülése volt ez a döntés?J)
A hosszú rugó utakat, és a „vasaló” futóművet könnyen megszokja az ember. Amikor egy rosszabb mellék úton 80-90-es tempót tartottam, a többiek mindig lemaradtak, mert különben szétrázta volna őket a motor. Ilyenkor mindig jól éreztem magam, mert visszavághattam az élcelődéseik miatt.
Egy szezon alatt 4000 km-t tettem meg vele, vegyesen városban és országúton. A fogyasztás 5 liter alatt volt, normál 120 km/órás sebességnél 4,5 literrel is beérte. Végsebességét 150 feletti, pontosan a forgalmi viszonyok miatt egyszer sem tudtuk lemérni. Nyáron a nagy melegben sem akart felforrni, a tank alá szerelt kis olajhűtő nagy segítség volt ebben. Egyszer cseréltem benne olajat, szűrőt, nem volt vészes kifizetni. A gyertya csere már megtréfált, mert hiába olvastam utána, sehol nem szerepelt, hogy a hengerfejbe két gyertyát kell becsavarni. Felületesen benéztem a tank alá, láttam egy kábelt, egy pipát, meg a gyertyát, és vettem egyet. Amikor a cserére került a sor, akkor láttam, hogy két kábel, két pipa, két gyertya. Vissza az üzletbe még egy gyertyáért.
Egy szelep állítást is megengedtem magamnak, de ezt már hivatalos szervízben végeztettem el, ennek a költsége 10000.- Ft körüli összeg volt. Sokkal markánsabb egy hengeres hangja lett, hogy az apró ciripelés megszűnt.
Egész nyáron jártunk-keltünk az országban erre-arra, de semmi gondom nem volt vele. Azaz egy probléma azért volt, és ez az utas szállítás. Ha normálisan ülünk a motoron, akkor nagyon kényelmes testhelyzetet tud az ember felvenni, de ha 45 kilónál és 165 cm-nél magasabb utasunk van, akkor „endurosan” a tankra kell ülni és ez hosszútávon számomra már nem volt olyan kellemes . Ilyenkor eléri az ember lába „közét” bizonyos vibráció, amit leszállás után érez csak, mert akkor az „tovább” él. (Esetleg hölgyeknek tudnám ajánlani ezt a jelenséget!J)
A fentiek megállapítása után némi fájdalommal, de túladtam a motoron, mert a személyszállítást fontosnak ítéltem a jövőre nézve. Gondolkodtam ülés cserén, meg egyéb nagyobb volumenű átalakításokon, de végül nem lett belőle semmi. Aki egyedül túrázik és nem hajszolja a sebességet, ám megbízható motort keres, annak ajánlani tudom. Ára sem olyan vészes, ha Freewind lett volna, lehet, hogy nem válok meg tőle, mert annak kialakítása jobban illik az általam megfogalmazott elvárásokhoz.

Kép: sunburst.hu

Szöveg: Buny