Egyszer volt cukorgyár- Szerencs

A pénteki késő indulásunkat most sem tudtuk előrébb hozni. Ezért autópályán mentünk Pepével, hogy még aznap oda is érjünk Perére. A szállásunk kiválasztásakor azért esett voksunk megint erre a helyre, mert néha szükségünk van arra, hogy igenis kényeztessenek minket. A tulajdonos Aninak nincs olyan vendég kívánság amit nem akarna teljesíteni. Mindig örömmel vár minket akár nappal, akár késő éjjel is. A többiek már előbb érkeztek oda mint mi. Gyors sátorverés után megkaptuk az étkezőben felszolgált, hideg vacsoránkat. Meleg éjszaka hiányában sokáig élveztük az fűtött étkező komfortját. Ani ekkor közölte, hogy elnézést kér, de ma (péntek) éjjelre vendégeket vár. Egy helyi fiatalembernek lesz itt a kempingben a legénybúcsúja. Hát nem lettünk oda az örömtől, a hír hallatán.Szerencs
Megérkezett a 8-10 tagú búcsúzó sereglet, majd főzni és zenélni kezdtek. Mázlink volt “annyira” nem volt vészes a zenei felhozatal mint gondoltuk. Pihentető alvásra persze nem volt lehetőségünk a sátorban hajnali kettőig mulattak a fiúk. Ekkor Ani megpróbálta összeszedni a szétkószáltakat a folyópartról, nehogy bajuk essen, majd elhajtotta őket aludni.
Másnap reggel megkaptuk a kiválasztott és felszolgált hideg vagy meleg reggelinket. Végig néztük míg a tulajdonos begyömöszölte a leendő ifjú vőlegény ágyába ébresztőként a guminőt és ezzel a vigyorral az arcunkon esőruhába bújtunk. Esegetett, hol jobban hol kevésbé. Így érkeztünk meg Szerencsre. Elsőként a szerencsi csokiboltot kerestük fel ajándék és saját célú vásárlási szándékkal. A befalt csokimennyiség láttán nem volt kétség jó helyre jöttünk, akkor irány a szerencsi cukorgyár. A gyár látványa a döbbenetet váltotta ki belőlem, lebontott épületek, buldózerek az udvaron, sitt rakások. A cukormúzeum működik, látogatható, a gyárból már csak az első főfalat láthattuk.
SzerencsA múzeumban részt vehettünk egy előadáson ahol a cukorgyártás menetéről és a gyárról hallgattunk és néztünk előadást. A gyár elindult egyszer, működött, virágzott, majd többször eladták és megvették. A vége az lett, hogy a magyarországi cukor monopol helyzet megszüntetése érdekében, a gyár felszámolására rengeteg pénzt nem sajnálva, kiadták : porig le kell rombolni. Semmi nem maradhat belőle. Na, ennek a majdnem befejezett folyamatnak a végeredményét tekinthettük meg. A múzeumban rég elfeledett emlékek villantak fel, gyerekkori emlékeket idézett a cukros és csokis papírok látványa. Rengeteg a látnivaló, de a látogatás egy kicsit keserű szájízt hagyott bennünk a cukor ellenére. Szerencs
Az eső sem esett már,így elérkezettnek láttuk az időt, hogy a szerencsi várba átmenjünk. A várban működik egy hadi sikereinket, és egy régi játékokat bemutató tárlat. Ezekre külön belépő fizetésével lehet bekukkantani. A cukros papírok után ez tovább mélyítette a gyermekkori emlékekbe süppedést. A “Községi Fürdő”-vel szemben álló lángososnál álltunk meg, hogy csillapítsuk éhségünket.. Aki erre jár, ne hagyja ki a rózsakertet, gyönyörűen elrendezett , gondosan megtervezett, szemnek, léleknek felüdülést jelentő látványban lehet része.
A sétát követően bevonultunk sisakostul kabátostul a Fürdőbe. A recepción nagyon segítőkészek voltak “cuccaink” láttán. Térültek fordultak majd egy teljesen üres szobát kaptunk ahova mindenünket berakhattuk, majd ezt be is zárták értékeink megóvása érdekében.
Ezután több órán keresztül váltogattuk az úszómedence és pezsgőfürdő okozta élvezetet. Vacsoránkat a szállásadó jóvoltából fogyasztottuk ismét, közben megbeszéltük, hogy másnapra már nem tervezünk Szerencssemmit előre az időjárás miatt. Reggel az összepakolás után Pinguék újra kicsomagoltak, mert a szobakulcsot sehol nem találták. A kipakolás és újra bepakolás sem hozott eredményt. Hosszas elnézés kérés után a motorra pakolták a cuccukat. A szobakulcsban van némi fém is – kihinné? – mert az oda volt bizony, jól tapadva a mágneses tanktáska aljára. Nem ecsetelném a mondatokat amelyek elhagyták a ki-bepakolók száját a kulcs látványára.:) Ani örömteli arccal integetett-nem kellett kulcsot másolni!:)
Napsütésben indultunk hazafelé, nekünk sietnünk kellett családi okok miatt, a többiek a Mátra felé vették az irányt. Az M3-as autópályán megálltunk, mert a szemből érkező napsugarak már nagyon zavartak.Szerencs A tanktáskából előkerült napszemüvegen át vettük csak észre az előttünk tornyosodó gyanúsan sötét felhőket. A szemüveget levéve még gyanúsabb lett a dolog. Szemüveget elcsomagoltuk, esőruhát ki. Optimistán előre tekintve az esőruházat csizma és kesztyű részét nem vettük fel. Ezt a következő OMV benzinkútnál revidiáltuk és a tető alatt mindent magunkra vettünk, mert addigra annyira szakadt, hogy a benzinkút dolgozói is csak az üveg mögül csodálkozó tekintettel bámulták “esőmegvető” bátorságunkat. Ha menni kell, akkor induljunk! Kényelmes 90-es tempóban haladtunk egy vízesésben GS típusú vízi járművünkkel. Gyöngyöstől már száradt rajtunk a ruha, ekkor jutottak eszünkbe a többiek, hogy a Mátra útjain, vajon milyen lehet a helyzet?
A Mátra útjain, egészen pontosan Lillafüred felé vettük az irányt. Kellemes klíma és szép táj vett körül minket. A nemcsak két keréken haladók számára is élvezetes, kanyargós utakon haladtunk. Lillafüreden megálltunk harapni valamit. Ahogy telt az idő, lassan sötét fellegek kezdtek gyülekezni a fejünk felett, így szedelődzködni kezdtünk. Hosszú út állt még Szerencselőttünk.
Hazafelé a Mátra szerpentinjei elterelték figyelmünket az esőben hajló időről. Önfeledten döntögettünk, csak Csiguék szimuláns szárnyas vasának vélt víz-szivárgása árnyékolta be az élvezetet – legalábbis számukra.
Alig értünk ki a pályára, már esett is. Nem kicsit. Az időérzékem elveszett, de úgy egy-másfél órát áztunk folyamatosan, ha nem többet. A kesztyűm totál átázott, és ahhoz képest, hogy én hátul védve vagyok, hát nem voltam éppen száraznak mondható. Fáztam, mint a kutya. Szegény Ede csuromvizes volt. Mit keresek én itt? Kérdeztem magamtól pár száz alkalommal útközben.
Végre, nagy sokára megálltunk egy pihenőnél. Furán néztek ránk az emberek, amin csöppet sem csodálkoztam. Csigu rögtön vadul elkezdett telefonálni a szerviznek, mert joggal találta méltatlannak a garanciális gépmadár vízfolyásait. SzerencséreSzerencs hétvégén nem dolgoztak, így megspórolt egy potya trélerezést miután utóbb kiderült, hogy kutya baja sem volt a gépnek, csak a motorblokk erre a célra kialakított „esővíztároló” hornyai gyűjtötték össze az égi áldást és adagolták az üzemi hőmérsékletű felületekre, ahol valami konstruktőri bravúr folytán vízgőzzé alakult. Kikuchiban már dolgoznak is a mérnökök a megújuló energiák hasznosításán a motorkerékpár gyártásban is.
De minden szenvedésnek vége szakad egyszer, így lassacskán, ráadásul még időben hazaértünk ahhoz, hogy eleget tegyünk állampolgári jogunknak és kötelességünknek. Úgy, ahogy voltunk, félig vizesen, félig megszáradva útba ejtettük a szavazófülkét is. Nem kell mondanom, hogy a következő tennivaló a motoros ruházatunk bővítése, illetve tökéletesítése terén okvetlenül az esőruha beszerzése lesz…

 

 

 

Szöveg: Szeszter, Ede, Hajnal, Buny
Kép: motour.hu

Powered by WordPress | Compare the Best Free WordPress Themes Online. | Thanks to WordPress 4 Themes, Home Based Companies and Free Premium WordPress Themes