Előzetes időjárás jelentések szerint erre a júniusi hétvégére – is- esőt, vihart, és persze meleget jósoltak. A társaságból többen is túráztak már Sárospatakon és környékén és „ott mindig esik és eláztok majd” mondattal riogattak már jó előre. Ezért péntekre szabadsággal készültünk, és kora délelőtti indulással terveztünk. Már sokadjára nem jön össze, hogy az előzetes terveinket, kivitelezni tudjuk. Gyűrűkura telefonált, hogy indulnak, szedjük össze magunkat. Motoron a két oldal és a hátsó doboz, bepakolva minden, felöltözve a konyhában azon vitáztunk, hogy a tanktáskát vigyük-e. Buny nem akarta. Érveltem, okokat soroltam, meggyőztem, hogy az nekünk kell. Tanktáska indult kifelé Bunnyal, én álltam a konyhában. Hatalmas durranás, kinéztem az ablakon, a motor az oldalán. Tudom én voltam a hibás!
Motort felállítottuk, majd kárfelmérést végeztünk. Jobb oldali burkolat eltörve, index kitörve. Őszintén bírom, hogy ilyenkor csöndben van, és neki áll megcsinálni. Sőt még segíteni is engedi az ember lányát. A burkolatot leszedtük a legfelső patentfül tört el, és az index körül repedt meg az borítás a gumigyűrű átszaladt a lyukon. Bevitte a garázsba a beteg részt és nekiállt „meghekkelni”.
E közben megérkezett Gyűrűkura párjával. A fiúk a garázsba mentek, mi meg a konyhába – a békesség kedvéért. Körülbelül fél óra múlva újra kezdtük a pakolást, öltözést majd indultunk.
Budapest-Sárospatak 220 km, csak az első 100 kilométer után álltunk meg pihenni, tankolni és szendvicsekkel csillapítani éhségünket. SárospatakA további kilométereket hamar legyűrtük, és hipp-hopp már a sárospataki Végardó kemping előtt álltunk. A szállás árak azért voltak szimpatikusak, mert a faházért fizetendő díj a fürdőbelépőt is tartalmazta 3 napra.
Szétnéztünk a szállásunkon, lepakoltunk, s irány a strand, ahol kései ebéd után néztünk. Négyen kétfelé mentünk, mi a jobb szélső büfét vettük szemügyre. Szóba elegyedtünk a tulajjal, aki miután megtudta, hogy motorosok vagyunk, visszaadott a kifizetett kajából 10%-ot, szintén motor tulajként. Ezt a jó szokását egész ott létünk alatt megtartotta. Sajnos Sárospatakon a vendéglátóink sem tudtak estig nyitva tartó élelmiszer üzletet ajánlani. Nem volt mit tenni, bemotoroztunk Sátoraljaújhelyre „kedvenc” multinkhoz. Sátoraljaújhely gyönyörű kis város, több kört is mentünk elterelések miatt a városban. Bevásárlás után irány vissza, és rövid beszélgetés után mindenki nyugovóra tért. Másnap reggeli után Zemplénagárd felé vettük az irányt, hogy egy kis kitérőt tegyünk, Gyűrűkura nagymamájának sírját kerestük fel. Visszafelé Pácin felé vettük utunkat, hogy megnézzük a Mágócsi-kastélyt. Az internetes tájékoztatók csak azt nem közölték, hogy a kastély nem látogatható. A nyitás bizonytalan ideig elnapolva. Közben Pinguék is úton voltak már, így megegyeztünk, hogy ők majd Karoson csatlakoznak társaságunkhoz. A falut elhagyva egy ősi temetőt néztünk meg, a sírleletek fontos bizonyítékai annak, hogy a Bodrogköz volt a honfoglaló magyarság egyik lakhelye. Ez a Kárpát-medence eddig ismert, leggazdagabb honfoglalás kori temetője. A sírokban bizánci és nyugati eredetű ékszereket is találtak. A temető mellett az emlékhely egy másik részén kopjafa erdő van, amit különböző Sárospatakszervezetek állítottak, nagyon változatos stílusokban. Bóklászásunk és olvasgatásunk után visszamentünk Sárospatakra. A képtár előtt megálltunk ahol az volt kiírva, hogy aznap műszaki okok miatt zárva tartanak. Tovább sétáltunk a vár felé az egyre sűrűbb dörgés közepette.Beértünk a várba, majd 10 perc pihenés után a felhőket vizsgálva, úgy döntöttünk, visszamegyünk a szállásra. A tengerszemhez a kirándulást elhalasztottuk a kezdődő dörgés és villámlás miatt. Este még fürdeni mentünk, ekkor derült ki, hogy Pingu és én, – bizonyos alkohol mennyiség elfogyasztása után – messziről és közelről is lányoknak nézünk ki. A nagyon illuminált állapotú 25-30év közötti fiatalember először versenyúszást javasolt. Pingu eltanácsolta a közelünkből, ekkor más verseny társak után nézett. Ezek után tulajdonképpen megnézhettük, hogy az úszómedence Józsi bácsija, akinek úszómesteri mivoltát csak kitűzője mutatta – mennyire, nem ért ahhoz, hogy három alkohol túltengéses fiatalembert kiszedjen a medencéből. Nem vártuk meg a további fejleményeket, zuhanyozni indultunk. Végeztem és kifelé indultam az öltözőből, az ajtót becsuktam magam mögött. Szembe jöttek velem a fehér köpenyes személyzetnek tűnő fiatal hölgyek. Az egyikük lábbal rúgta be a zuhanyzó ajtaját. A fürdő fejlesztés megtörtént,a fürdő szépen parkosított, tiszta, a személyzet fejlesztése még várat magára. Éjjel esett az eső, reggelre csak a vizes fű maradt utána. Gondoltuk mi. Miután többeket is megkérdeztünk, senki nem adott érdemleges választ arra, hogy a Megyer-hegyi tengerszemhez hogyan juthatunk el motorral, ezért az első tábla jelzése alapján indultunk neki a hegynek. Sárospatak után a betonútSárospatak, földút az erdőben s végül az agyagos út a szőlőtőkék között vezetett fel a hegyre. Aztán mi csajok inkább leszálltunk a biztonság érdekében, a fiúk nekiindultak.és egy kilométert mehettek még felfelé a lucskos agyagban, mikor ők is úgy döntöttek nem kockáztatnak tovább. Ott bevártak minket és folytattuk utunkat, immár mindannyian gyalog. Meleg volt, pára, s meredek kaptató. Farmerben is szakadt rólunk a víz. Felértünk a hegytetőre, ahol csodálatos kilátás, és tényleg gyönyörű hely várja azt aki odáig kibírja:) Ekkor eleredt az eső újra és elindultunk lefelé. Megtudtuk, hogy tulajdonképpen Károlyfalva felől rövidebb az út, de ennek milyenségéről nem kaptunk semmilyen információt. A fiúk egymást irányba állították az agyagban és elkezdtek lefelé csúszkálni. Mi csajok baktattunk lefelé a szőlőben, a sűrűn felvillanó féklámpákat bámulva.
Összepakoltunk, kijelentkeztünk a kempingből és irány Budapest. Mezőkövesden álltunk meg érdeklődni, hogy hol tudunk ebédelni. A Hungária-Kávéházat ajánlották, nem bántuk meg! Az utóbbi idők legjobb ebédjét, nagyon sokat és nagyon finomat, olcsón megszámolva 5 perc alatt kaptuk meg. A pincér bácsinak és a szakácsnak, külön köszönet jár, az udvariasságért, a gyorsaságért, és a tehetségéért. Tanítani lenne érdemes a hozzáállásukat és munkájukat. Eltelve az ebéddel indultunk tovább. Gyöngyösön megálltunk búcsút venni Pinguéktól, és az agyagos gumikat és motorokat élénk tekintetek követték. Ki is találhatták volna, hogy Sáros-patakról érkeztünk. További képek a Galériában.

 
Szöveg: Hajnal és Buny

Kép: Csigu, Buny