Tavaly megvettem a Suzuki GSX 600 F-et, a télen megcsináltam hozzá a doboztartót, vettem is a felsőhöz konzolt, és úgy gondoltam most már előttünk a nyár, csak menni kell majd. Aztán a sors más utakra terelt. Azzal kezdődött, hogy „kisfiam” 150-es Piaggio Hexagon motorját el „kellett” hozni a műhelybe, mert a tavasz beköszöntével mégis költség hatékonyabb robogóval átszelnie a várost hajnalban, mint kocsival.

A fő problémája az volt „Ubulkának” (a rendszáma UBL volt, innen az elnevezés), hogy nehezen indult. Lebontottuk a burkolatokat és láttuk, hogy a gyertya környékén áll a hűtővíz. A legrosszabbra gondolva, hengerfejre gyanakodtunk, de már volt tapasztalatunk a Cagiva Roadster-rel, ezért bátran neki láttunk a bontásnak.A Piaggio a hengert és a hengerfejet egy víztérrel látta el, ezért első körben nem a hengerfejet veszi le az ember, hanem a víztér tetejét. Ebből adódik, hogy a gyertya menetes része körül van egy „o” gyűrű, illetve a fedél alatt egy külön tömítés. A hengerfejhez hozzáférve, azt is lebontottuk, hátha érdekeset látunk, de nem. A hengerben minden rendben volt, kopásnak nem volt nyoma. A márkakereskedésbe bandukoltam, mert ott azonnal tudtak adni mindhárom tömítésből. Az 5500,- Ft-os ár elviselhető, délután újabb műszakot tartottunk összeszerelés címmel. Az új „o” gyűrű passzosan illeszkedett a gyertyaház körül. Tudtuk, a hibát kijavítottuk. Indíthatóvá tettük a motort, és hamarosan „röcögött” is szépen. A nehéz indíthatóság kérdésemre a szakszerviz azt mondta, típus betegsége ennek a modellnek. Nagyon nem hagyott nyugodni a dolog, mert előző évben néhány napig „ubulálódtam”, és akkor ez a nehéz indítás nem volt rá jellemző. Most sem volt vészes a tömítés csere után, de azért mehetne jobban. Állok a motor felett, és nézem az olasz tervezők műszaki megoldását, amivel a benzin ellátást megoldották. Sajnos elfelejtettem lefényképezni, ezért leírással kell pótolnom a hiányt. Ha valaki látott már ilyen motort ülés nélkül, az tudja, hogy a porlasztó felett egy kis műanyag tartály van elhelyezve egy konzolon, amibe egy kis szivattyú juttatja fel a benzint a taposó alatt elhelyezett tankból.

Ez a puffer tartály hivatott az indításhoz szükséges benzin mennyiséget tárolni a motor elindulásáig. Ha már jár a motor a szivattyú nyom rendesen, onnantól fogva nincs is probléma. De valamiért a benzincsövek érdekesen voltak felrakva a tartályra. A tartály alján lévő csatlakozón érkezik a szivattyútól a benzin, majd feljebb van egy másik, ahonnan a karburátorhoz folyik le gravitációsan az üzemanyag, és efölött található a legnagyobb átmérőjű cső, amelyiken a fölösleg vissza tud folyni a tankba. A próbák során azt figyeltük meg, hogy első indításkor a kis tartály benzin szintje mindig alatta van a karburátorhoz vezető csőnek. Ezért a motor önindítózása során a szivattyú feltölti a puffer tartályt a szintig, majd onnan lefolyik az anyag, és a karburátoron keresztül egyszer csak a hengerbe ér, és elindul a motor. Ez jelenthet némi hidegindítási problémát. Sajnos ehhez a modellhez nem állt rendelkezésünkre semmilyen szakirodalom, ezért azt nem merem állítani, hogy ez a gyári megoldás. Minden esetre egy próbát megér egy csere. Ugyanis az alsó csatlakozó mérete és a karburátor felé menő kivezetés átmérője megegyezik, a benzincsövek hossza megengedte, hogy a kettőt megcseréljük. Így az alsó kifolyóra került a porlasztó felé menő vezeték és a túlfolyó alá tettük a szivattyútól érkező csövet.

Ennek következtében a tartályban, ha van benzin az közvetlenül folyik a karbiba, és nem kell megvárni, míg a megfelelő szintet eléri fent a benzin. A szivattyú meg nyomja a megfelelő mennyiséget, ha túl sok, akkor felette majd kifolyik. Ezzel meg is voltunk, de a hideg motor indítási tesztet elnapoltuk. Este beszélgettünk a gyerekkel, és mondta, ha találna egy jó 600-as sport vagy sport túra motort, akkor megvenné, még annak árán is, hogy eladja „Ubult”. Másnap sokkal jobban indult hidegen a Hexagon, és az összerakása közben egyre jobban bele lovaltuk magunkat egy újabb motor vásárlásba. A dolog addig fajult, hogy következő napon konkrét hirdetéseket küldözgetett már a kiszemelt motorokról. Beszélt néhány eladóval, de szerencsére sikerült meggyőznöm, hogy minél újabb motort válasszon, lehetőség szerint szalon állapotban, szerviz könyvvel, ingyen vagy annál olcsóbban. 🙂

Mivel ez a kategória nem létezik, és csak 20 év körüli motorok jöhettek szóba a költségvetés figyelembe vételével, ezért kompromisszumra kellett jutnia kisfiamnak saját magával és a lehetőségeivel, számba véve a kínálatot. Nézegettünk, telefonálgattunk, de jó szívvel egyet sem vettünk volna meg, és
még ott volt a másik probléma, hogy „Ubult” valakinek vagy meg kell vennie, vagy be kell számoltatni vásárláskor. Én inkább ez utóbbit láttam reálisabb célkitűzésnek, de hallgattam a gyerekre és lefényképeztem a motort, és meghirdettem. Közben Hajnallal azon tanakodtunk, hogy mi lenne ha, a GSX 600 F-et vinné el? A teszt motorokért a Hexagonnal is el tudok menni, ha nem kel el
addig. Hátha az általam választott motorba jobban becserélik. Ehhez a döntéshez nagyban hozzájárult idei első teszt motorunk. A Yamaha Tracerről visszaültem a saját motoromra, ha pontosan akarok fogalmazni, akkor inkább úgy kéne jellemeznem ezt a műveletet, hogy ráhajtogattam magam a motorra. Felhúztam a lábam, előre hajoltam a kormányhoz elindultam, és az M7-es feletti
körforgalomban nem ment olyan könnyen a motor egyik oldalról a másikra döntése, mint a Yamahánál, és akkor fogalmazódott meg bennem a második negatívum után, hogy ez nem az, amit én szeretnék. Jó motor, de a sok teszt motor miatt már inkább tudom hogy mit nem akarok. Illetve tudom, hogy mi lenne jó, de arra nincs pénzem.

Hát ennyi. Újra tervezés! A gyerek gondolkodott majdnem több órát a dolgon, és elfogadta az ajánlatomat, így mindketten jól jártunk, mert tudjuk, hogy mi van a segge alatt. Nem kell délutánonként „tuning és fejlesztés” rovatot írni a garázsban, hogy összerakjuk az új szerzeményt. Már egészen megbarátkoztam a gondolattal, hogy nehéz lesz eladni a Hexagont, amikor egy telefon csörgés nélkül eltelt hét után, egy érdeklődő volt a vonal túl végén. A „nagy” érdeklődésre tekintettel a délutánra megbeszélt motor megtekintésre odahívtam a gyereket is, mégiscsak ő a tulajdonos, neki kell majd szerződést aláírni. Felkészültünk, adás-vételi kinyomtatva, vártuk a vevőt. Megjött a pap bácsi ( a szó szoros értelmében egy lelkész volt a vevő) a családjával. Kipróbálták a robogót, és a próbakör végén mondták, hogy levehetjük a hirdetést, mert egy „kemény” alku folyamat végén 5000,- Ft-ot engedtünk a vételárból, és jó indulási készséggel rendelkező „Ubulunk” elment „Isten hírével”.

Szöveg és kép: Buny