Immár kilenc évtizede játszik a BMW márka meghatározó szerepet a két keréken kínált személyes mobilitás fejlődésében. E tekintélyes idő alatt a színvonalas fejlesztés, a
versenysport-sikerek, a kiemelkedő minőségi normák és az egyéni dizájn segítségével vívta ki a BMW Motorrad napjainkban is jellemző vezető pozícióját. A nagy sikerű örökség alapítói olyan BMW motorkerékpárok voltak, amelyek mindenütt egyértelműen igazolták funkcionalitásuk és megbízhatóságuk magas színvonalát – legyen szó akár a versenypályákról vagy a mindennapos közlekedésről – a személyes szabadság alapvető igénye szolgálatában.

Az évtizedek során mind nagyobb jelentőségűvé vált a motorozás élvezetes élménye, s ma is az igényes technika és a szabadság iránti vágy rejlik a BMW Motorrad márka világszerte óriási népszerűsége mögött. Napjainkban, kilencven esztendővel a legelső BMW motorkerékpár bemutatkozását követően, új kihívásokkal szembesül a márka, különösen a városi mobilitás területén. A BMW Motorrad figyelme középpontjában ma számos komoly elvárás áll, például a károsanyag-kibocsátás csökkentése és a közlekedés során igénybe vett alapterület mérséklése, amelyeknek a jövőben főként tisztán elektromos hajtású
(így helyi szinten nulla emissziójú) modellekkel kíván eleget tenni. E technikák a motorozás hosszú távon fenntartható hajtásrendszerek kínálta élménye felé nyitnak új
perspektívát, újabb példával szolgálva arra, hogyan állítja a BMW Motorrad a dinamika és a fejlesztés iránti szenvedélyét a személyes mobilitás szolgálatába.

Boxermotoros premier: a BMW R 32

1923. szeptember 28. nem csupán a Berlini Autószalon megnyitójának napját jelölte, hanem a BMW motorkerékpár gyártásának kezdetét is – a BMW R 32 bemutatásával.

E típus hajtásrendszerének alapvető koncepciója még ma is, számos BMW modellen megfigyelhető: léghűtéses, kéthengeres négyütemű boxermotor vízszintesen, s a menetirányra merőlegesen beépítve, vele közös házba épített, száraz tárcsás tengelykapcsolóval csatlakozó sebességváltó és természetesen a kardántengely. A BMW R 32 mindössze néhány hét fejlesztőmunka eredményeképpen született Max Friz akkori műszaki igazgató és csapata keze nyomán. A BMW a korábbiakban repülőgép-, hajó- és
teherautó motorok tervezésére illetve gyártására összpontosított. A feltörekvő vállalat azonban más motorkerékpár gyártók számára már 1920 óta készített boxermotorokat, amelyek nyomán logikus lépésként következett a BMW motorkerékpár márka megalapítása. Azt pedig, hogy a fejlesztéshez szükséges tudás és tapasztalat immár házon belül is rendelkezésre állt, mi sem bizonyítja jobban, mint maga a BMW R 32. Hajtásáról 494 köbcentiméteres, 6,25 kW/8,5 LE teljesítményű erőforrás gondoskodott, miközben az újdonságot különösen megbízható irányíthatósági tulajdonságok, kiemelkedő menet teljesítmények és mély benyomást keltő megbízhatóság jellemezte.

A még leginkább a kerékpárok geometriai arányait hordozó vetélytársaival szemben a BMW R 32 már eleve motorkerékpárként született, mégpedig olyan minőségben, amellyel egyetlen konkurense sem kelhetett versenyre. Mindezek eredményeképpen a még meglehetősen szerény BMW R 32 is egyértelmű prémiummodellként pozicionálva jelent meg a piacon.

Nagy tempóval a sportsikerek felé

A versenysport már a kezdetektől meghatározó, motiváló, illetve inspiratív szerepet töltött be a BMW motorkerékpárok fejlesztése során. A siker nem is váratott sokáig magára, mégpedig mindjárt a BMW R 32 jóvoltából. Nemkülönben a paletta további tagjai számára, az 1924-ben bemutatott BMW R 37 például az első könnyűfém hengerfejjel készült motorkerékpárként aratta sikereit. E motorok magasabb teljesítményszintje meghatározó előnyhöz juttatta pilótáikat a versenypályákon. Ekkor született meg a BMW első egyhengeres motorja, s a BMW R 39 (247cm3, 5 kW/6,5 LE) nyergében Josef Stelzer nem késlekedett elhódítani az 1925-ös Német Bajnokság negyedliteres kategóriájának bajnoki címét.

A BMW emellett 1924-ben az 500 köbcentiméteres nemzeti trófeát is megszerezte, majd sorozatban 1926 és 1929 között is. A versenysportban aratott sikerek e hosszú korszaka során a BMW motorkerékpárok a vásárlók körében is mind népszerűbbé váltak, s egyre nagyobb számban találtak gazdára. Az első teljes gyártási év, azaz 1924-től
kezdődően 1929-ig tekintve a kiszállított járművek száma évi 1.640- ről 5.680-ra emelkedett.

Fejlesztések és sebességrekordok

A BMW tervezőinek innovatív fejlesztés iránti szenvedélye az elkövetkező évek során is a
siker folyamatos forrásának bizonyult, a versenypályákon és a közutakon egyaránt. Az 1934-ben bemutatott, 750 köbcentiméteres, boxermotoros BMW R 12 és BMW R 17 forradalmian új fejlesztéssel jelentkezett a sorozatgyártású motorkerékpárok körében – a hidraulikus csillapítású első teleszkópvillával. E két modellben mutatkozott be a fél kerékagy fék és a sajtolt acélváz is. Utóbbi kimondottan erőteljes megjelenést és magas fokú menetstabilitást kölcsönzött az újdonságok számára, hogy azután a motorkerékpár-építés „német iskolájaként” váljék közismertté.

Mindezen korszerű megoldásokból elsősorban a BMW R 17 profitált, amelyet 24 kW/33 LE teljesítménye és 140 kilométer/órás végsebessége egy csapásra kora legerősebb és leggyorsabb széria motorkerékpárjává avatott. A BMW az 500 köbcentiméteresek mezőnyében és az egyhengeresek körében is töretlenül folytatta az első évek sikereit. Olyan termékei, mint például a BMW R 2, a BMW R 35, valamint az – acél csővázzal, s állítható csillapítású teleszkópvillával készült – 500 köbcentiméteres BMW R 5, egyértelműen jelezték a márka innovációs erejét. Akárcsak az 1938-ban bemutatott BMW R 51, amely az első BMW motorkerékpárként rendelkezett hátsó kerekén egyenes vonalú direkt rugózással, amely egyedülálló menetkényelemmel ruházta fel. A modellpaletta bővülésével a márka versenysport-szereplése is mind sokrétűbbé vált. Ernst Henne, aki már 1926-ban a Német Bajnokságban és 1928-ban a Targa Florión is győzedelmeskedett, majd 1933 és 1935 között a Nemzetközi Hatnapos Terepmotor Bajnokságot vezető német csapatnak is tagja volt, rekordkísérleteivel is ámulatba ejtette a szakmát. 1929-ben 216,75 kilométer/órával felállította az elsőt a BMW motorkerékpárokkal elért összesen 76 sebességrekord közül, 1937-ben pedig egy kompresszor feltöltésű, s teljesen burkolt 500-as BMW nyergében 279,5 kilométer/órát ért el – e rekordot 14 esztendőn át nem sikerült megdönteni. Georg „Schorsch“ Meier 1938-ban a Német és az Európa-bajnokságot is megnyerte a félliteresek mezőnyében, majd 1939-ben szintén egy kompresszoros BMW versenygéppel diadalmaskodott az első nem brit pilótaként a Man-szigeti futam Senior TT kategóriájában. A BMW motorkerékpárok termelési mutatói is sorra döntötték a rekordokat, s még a háború kitörése előtt sikerült átlépni a 100 ezer darabos határt.

Új kezdetek 12 lóerővel: a BMW R 24

Miután a motorkerékpár termelést a negyvenes évek első felében szinte teljes egészében katonai céloknak rendelték alá, a világháborút követően a fejlesztésre és a gyártásra egyaránt új kezdetek vártak.

1948-tól készült a BMW Motorrad müncheni üzemében az egyhengeres BMW R 24, amely a háború előtti BMW R 23 műszaki alapjaira épülve, 9 kW/12 LE teljesítményével éppen megfelelt az újrainduló egyéni mobilitás akkori igényeinek. 1950-ben született ismét kéthengeres boxermotorral hajtott BMW motorkerékpár, de a BMW R 51/2 is egy háború előtti modell konstrukciója alapján készült. A rohamosan növekvő értékesítési darabszámok azonban rövidesen már a fejlesztés számára is nagyobb játékteret nyitottak. A BMW R 51/3 formájában 1951-ben már egy teljesen új generáció mutatkozhatott be. A következő évben debütált a 600 köbcentiméteres, 26 kW/35 LE teljesítményű, kéthengeres BMW R 68, amely az első német sorozatgyártású motorkerékpárként érte el a 160 kilométer/óra végsebességet. A versenysportban pedig még gyorsabb tempóban zajlottak az események. Az 1954-es BMW RS 54 számára már két- királytengelyes hajtású – felülfekvő vezérműtengellyel működő boxermotort alkottak a tervezők, amely 33 kilowattot (45 LE) teljesített, s a kereskedelmi forgalomban is kapható versenygép közel 200 kilométer/órával is száguldhatott.

Világbajnoki cím 1954-ben, majd egészen 1974-ig csaknem verhetetlenül – az oldalkocsis versenyeken

A német „gazdasági csoda” jegyében a BMW 1954-ben első ízben készített több mint 30 ezer motorkerékpárt, s a márka a versenysportban is új lendületet kapott. „Schorsch” Meier már 1947-ben újabb országos bajnoki címet szerzett, majd Walter Zeller 1956-ban egy 500-as BMW RS versenygép nyergében másodikként végzett az összesítésben. Még impozánsabb eredmények születtek az oldalkocsis futamokon, amelyek 1954-ben, Wilhelm Noll és Fritz Cron világbajnoki címével kezdődtek. 1974-ig a BMW e szakág nem kevesebb, mint 19 egyéni és 20 konstruktőri világbajnoki címét gyűjtötte be.

Az első kerékfelfüggesztés versenymotorokon alkalmazott hosszú első lengőkaros illetve ugyancsak lengőkaros hátsó megoldása 1955-től a sorozatgyártású modelleken is
megjelent. Az 500-as BMW R 50, a 600 köbcentiméteres BMW R 60 és BMW R 69 illetve 1956-tól az egyhengeres BMW R 26 teljes lengőkaros konstrukciójának köszönhetően új mércét állított a kényelem és menetstabilitás terén. Átdolgozott motorokkal és megerősített vázszerkezettel, jelentős fejlődést képviseltek elődeikhez képest a BMW R 50/2 és a BMW R 60/2 boxer-modellek 1960-ban. A sportos karaktert a BMW R 50 S és a BMW R 69 S erősítette tovább, amelyek nem csupán magasabb teljesítménnyel, hanem a kormányvilla hidraulikus csillapításával érkeztek. Jelentős előrelépést eredményezett a kényelem terén a rugós nyergek búcsúja, amelyeket az immár elvárt hosszanti üléspad váltott fel. Mindenekelőtt a BMW R 69 S bizonyította képességeit számos hosszú távú versenyen elért sikerével. Az egyhengeres BMW R 27 magasabb teljesítménnyel mutatkozott be, mint a BMW R 26, miközben motorja és sebességváltója már a rezgéseket minimálisra mérsékelő gumiágyazású felfüggesztéseket kapott.

1969: megkezdődik a BMW motorkerékpárok berlin-spandau-i gyártása

A folytatódó gazdasági növekedés az egyéni mobilitási igények területén is alapvető változásokat hozott, amelyek már az ötvenes évek során elindultak, s mindjárt két tekintetben is érintették a vállalatot. Az autóipar óriási fellendülés előtt állt, miközben a motorkerékpárok iránt jócskán visszaesett a kereslet. Egyértelműen megváltoztak a
vásárlói igények és a BMW számos területen újragondolta koncepcióját. 1966-ban megszűnt az egyhengeres modellek gyártása, majd a teljes motorkerékpár termelés fokozatosan Berlin-Spandauba költözött, csupán a műszaki fejlesztés és a tesztelés maradt
mind a mai napig Münchenben.

A termelés berlin-spandau-i beindítása egy teljes egészében új fejlesztésű modellsorozat bemutatkozásával együtt zajlott. 1969 őszén jelentek meg a BMW Motorrad /5-ös családjának első tagjai. Erőteljes teljesítmény- és vonóerő karakterisztika, játszi könnyedségű irányíthatóság mellett – így mutatkozott be a BMW R 50/5 (24 kW/32 LE), a BMW R 60/5 (29 kW/40 LE) és a BMW R 75/5 (37 kW/50 LE). A műszaki fejlődést többek között az egy darabból kovácsolt forgattyús tengely, az öntött perselyekkel kialakított könnyűfém hengerblokkok, a duplán csavarozott hengerfejek és az állandó nyomású karburátor jelentette a 175 kilométer/óra végsebességű csúcsmodellben. A kettős acél nyereg-csőváz, az olajnyomású lengéscsillapítókkal ellátott hátsó lengőkar és a hidraulikus csillapítású teleszkópvilla nagyban hozzájárult a magas színvonalú kényelemhez és biztonsághoz, amely nyomán e triót mind a mai napig a sportos túramotorok új generációjának előhírnökeiként tartják számon. Mindenekelőtt a csúcsmodell keltett nagy visszhangot, s a BMW háború utáni első 750 köbcentiméteres modelljéből 1973-ig több mint 38 ezer darab talált gazdára. Első ízben vált a BMW Motorrad legerősebb modellje a legnagyobb darabszámban értékesített típussá is egyben.

Jubileum, innovatív koncepciók és a BMW motorkerékpárok újabb virágkora

Új fejezet indult a motorkerékpár történelmében, „A vezetés élménye két keréken” a
szabadidő eltöltésének vonzó formájává vált, egyre nagyobb népszerűségre tett szert.

Az 1971-es év során már 18 ezer BMW motorkerékpár gördült le a berlini szerelőszalagról, 1973-ban pedig a BMW Motorrad 50 éves jubileuma mellett a márka 500 ezredik kétkerekűjének elkészültét is ünnepelhették. Innovatív modellkoncepciók, rohamos műszaki fejlődés és a sportosság következetes előtérbe helyezése határozta meg a hetvenes évek modellpolitikáját. A jubileumi esztendőben jelentkezett a BMW új /6-os sorozatával, illetve annak BMW R 60/6, BMW R 75/6 és BMW R 90/6 tagjaival. A kényelem és a biztonság terén mutatott jelentős fejlődés útját különválasztott sebesség- és fordulatszámmérő egység, újszerű műszer együttes, ötfokozatú sebességváltó és elöl perforált féktárcsával szerelt, hidraulikus fékrendszer jelezte. A sportos BMW R 90 S 900
köbcentiméteres motorja nagyméretű Dell’Orto karburátorával 49 kW/67 LE teljesítményt produkált, akár egészen 200 kilométer/óráig gyorsítva az új paletta csúcsán álló különlegességet. A BMW R 90 S a márka első sorozatgyártású modelljeként készült kormányra rögzített burkolattal, s nem csupán a sportos ambíciókat tápláló vásárlók körében vált egy csapásra népszerűvé, hanem a versenypályák egyik fő favoritjaként is emlegették. Hans-Otto Butenuth és Helmut Dähne 1976-ban egy-egy BMW R 90 S nyergében aratott kategória győzelmet a Production TT során, Steve McLaughlin pedig a Daytona 200 mérföldes futamát nyerte meg, míg csapattársa, Reg Pridmore az Amerikai
Egyesült Államok Superbike bajnokaként zárta vele az évet.

Forradalom a szélcsatornában: a BMW R 100 RS, az első teljes aerodinamikai burkolattal ellátott motorkerékpár

Az 1976-os év elején a BMW AG átszervezte motorkerékpár üzletága tevékenységét, amely a BMW Motorrad GmbH megalapításával már vállalatszinten is függetlenséget élvezett.

A BMW AG teljes tulajdonú leányvállalataként az új cég az egyliteres kategóriában folytatta intenzíven modelloffenzíváját. Az új BMW R 100/7 és BMW R 100 S boxermotorjai egyaránt 980 köbcentiméter összlökettérfogattal készültek. A legnagyobb figyelem azonban a BMW R 100 RS változatot övezte, amelynek vezetője a világon elsőként foglalhatott helyet sorozatgyártású motorkerékpáron szélcsatornában kifejlesztett teljes külső burkolat mögött. A szilárdan a vázszerkezethez rögzített burkolat nem csupán a szél és az eső ellen kínált hatékony védelmet, hanem még a tempós hosszú távú túrák során is mindvégig egyenes testtartást tett lehetővé. Ezen egyedülálló kvalitásokat az olaszországi Nardo versenypályáján folytatott rekordkísérletek is igazolták, de 51 kW/70 LE teljesítményének és kiváló aerodinamikai adottságainak köszönhetően a BMW R 100 RS az úton is elérte a 200 kilométer/óra végsebességet. A „Das Motorrad” szakmai magazin első alkalommal szervezett olvasói szavazásán e modell nyerte el az „Év Motorkerékpárja” („Motorrad des Jahres”) díjat. Az új koncepció következetes tovább fejlesztéseként 1978-ban megjelent a BMW R 100 RT. Teljes burkolatát a lehető legmagasabb fokú menetkényelem jegyében módosították, de modell specifikus rakodódoboz rendszere is az igényes túrázók optimális járművévé avatta. Még ugyanabban az évben mutatta be a BMW Motorrad másik boxermotoros modellsorozatát.

A könnyű és kezes BMW R 45 (473 cm3, 26 kW/35 LE) illetve BMW R 65 (649 cm3, 33 kW/45 LE) immár új vásárlói célcsoportokat szólított meg. Különösen a BMW R 45, amely a kedvező biztosítási besorolás érdekében 20 kW/27 LE teljesítményszintig lefojtva új belépők sokasága számára tette elérhetővé „A vezetés élményét” két keréken.

A BMW R 80 G/S: győzelem a Párizs-Dakar Ralin, sikerek egy új piaci szegmensben

Az Európa-bajnokság megnyerésével a BMW története korai korszakának terepmotoros sikereit folytatta 1980-ban, a motorkerékpár pedig, amellyel Rolf Witthöft e diadalt aratta, rövidesen sorozatgyártású kivitelben jelent meg a márkakereskedőknél. A BMW R 80 G/S, amelynek hajtásáról egy 797 köbcentiméteres, 37 kW/50 LE teljesítményű boxermotor gondoskodott, ismét új piaci szegmensbe vezette a márkát. Különleges műszaki megoldásai azonnal nagy feltűnést keltettek, mint például Monolever egykaros, egyoldali rugóstaggal kialakított hátsó kerékfelfüggesztése, miközben e modell már a túra endurók teljesen új kategóriájának előfutáraként érkezett a piacra.

A „G/S” – a későbbiekben már per-jel nélkül írt – típusjelzés a „Terep/Utca” („Gelände/Straße”) alkalmazási területekre utalt. Valóban, a mindössze 183 kilogrammos BMW R 80 G/S terepes képességei – különösen a Párizs-Dakar Ralin a francia Hubert Auriol (1981, 1983) és a belga Gaston Rahier (1984, 1985) irányítása alatt aratott győzelmeit követően – immár minden kétségen felül álltak, akárcsak még inkább mély benyomást keltően biztonságos és
mozgékony utcai menettulajdonságai.

Trükk nagy K-val: premierjét tartja a hosszirányban beépített négyhengeres erőforrás

Igazi szenzációról gondoskodtak 1983-ban a BMW Motorrad fejlesztői: a vállalat történetében első alkalommal készült négyhengeres erőforrással motorkerékpár. Sőt, a 987 köbcentiméteres, 66 kW/90 LE teljesítményű motor hosszirányban beépítve, s maga is teherviselő elemként került az új BMW K 100 alul nyitott acél csővázába.

Az aggregát technikai igényességét egyebek mellett felülfekvő vezérműtengelyek és benzin befecskendezés jelezték. Tökéletesen bejött a BMW motortervezőinek „trükkje”: a BMW K 100 RS, BMW K 100 RT és BMW K 100 LT változatokból hamarosan új modellsorozat fejlődött ki, amelynek tagjai már 1984 végére több mint 30 ezer példányban találtak
gazdára. Mindezeken túl a BMW K 100 világszerte az első sorozatgyártású motorkerékpárként kínált fékrendszeréhez blokkolásgátló berendezést is. E kifejezetten
motorkerékpár alkalmazásra készült ABS 1988-ban e modellben kezdte meg diadalmenetét. A hosszirányban beépített motorról szóló koncepciójukban a tervezők már a kezdetektől egy háromhengeres erőforrást is számításba vettek, amely végül 1986-ban, a BMW K 75 (740 cm3, 55 kW/75 LE) modellben érkezett a piacra.

Innováció sorozatgyártásban: hármas hatású katalizátor, Telelever, új boxermotor és az egyhengeres reneszánsza

Igazi különlegességként mutatkozott be 1988-ban a BMW K1 is, amely nemcsak avantgárd formavilágával és fejlett aerodinamikai koncepciójával tűnt ki, hanem az első ízben
alkalmazott hengerenként négyszelepes technikával működő, 74 kW/100 LE teljesítményű négyhengeres motorjával is. Ez utóbbi mellett a sorozat további fejlesztését az 1.171 köbcentiméterre megnövelt hengerűrtartalom és az új típusjelölések bevezetése határozta meg. A leginkább jövőbemutató innovációt azonban a szintén elsőként alkalmazott hármas hatású katalizátor jelentette. A sportosság csúcsa akkoriban a BMW K 1200 RS volt, amely 1997-ben 96 kilowattra (130 LE) felerősítve már 245 kilométer/óra végsebességig is gyorsíthatott. A kilencvenes évek további forradalmi újításával a futómű technika területén jelentkezett a gyár, s korántsem csupán a K-sorozat kiváltságaként.

A hátsó kerékre ható, a hajtásból származó nemkívánatos hatásokat hatékonyan csillapító Paralever felfüggesztéshez 1993-ban az első villa Telelever rendszerű kerékvezetése társult. E konstrukcióban a kerék precíz vezetésének feladatát a tele-villa vette át, miközben a rugózás és a csillapítás feladatát egy háromszöglengőkaron keresztül központi rugóstag látta el. E konstrukciós elv elsőként a BMW R 1100 RS modellen valósult meg, amelynek vázszerkezete – szintén új fejlesztésként – immár főtartó nélkül készült, helyette   motor-sebességváltó egység szolgált a kormánycsap és a hátsó lengőkar ágyazásának tartóelemeként. Szintén a BMW R 1100 RS modellben mutatkozott be a márka teljes egészében új fejlesztésű boxermotorja, amely 1.085 köbcentiméteréből 66 kilowattot (90 LE) produkált. Légáramoltatású olajhűtő, hengerenként négyszelepes technika, elektronikus benzinbefecskendezés és a hengerfejben dolgozó vezérműtengelyek voltak e motor további meghatározó műszaki megoldásai. Ez az új technikai koncepció az elkövetkező évek során minden boxer modellben megjelent, az új 850-eseket is beleértve. Mindezeken túl 1997-ben a BMW R 1200 C az utakon és a filmvásznon is debütált, ahol Pierce Brosnan lovagolta meg a márka első igazi cruiser-ét „A holnap markában” („Tomorrow Never Dies”) című James Bond film főhőseként. Több mint 25 esztendőnyi szünet után a BMW 1993-ban visszatért az egyhengeresek kategóriájába.

Az új modellsorozat saját típusjelzést, s a Rotax és a BMW közös fejlesztésében készült,
vízhűtéses, egyhengeres 35 kW/48 LE teljesítményű erőforrást kapott. A BMW F 650 könnyű, mozgékony enduro stílusú motorkerékpárként mutatkozott be, s Olaszországban, az Aprilia üzemében készült. A BMW F 650 rali-változatát a francia Richard Sainct vezette győzelemre az 1999-es és 2000-es Párizs-Dakar Ralin. Röviddel az ezredfordulót megelőzően a BMW egészen újszerű és egyedülálló jármű koncepcióval lepte meg a
kétkerekűek világát. A BMW C1 két változatban, 125 és 176 köbcentiméteres motorral gördült le a szerelőszalagról, s a robogók kompakt konstrukcióját az autókét idéző biztonsággal ötvözte. Forradalmi borulásvédelme és biztonsági öve eredményeképpen a BMW C1 vezetője számos piacon még a bukósisak viselés kötelezettsége alól is mentesülhetett.

„S” mint „Sport”, „HP” mint „High Performance”

A nagy sikerű K-sorozat második generációjával a BMW tervezői a négyhengeres technika a szó szoros értelmében vett új irányvonalával jelentek meg. A 2004-ben bemutatott BMW K 1200 S vázában ugyanis már nem hossz- hanem keresztirányban helyezkedett el a motor. A nagy teljesítményű aggregátban emelőkarok gondoskodtak a hengerenként négy szelep mozgatásáról, s száraz karteres kenési rendszert alakítottak ki a konstruktőrök. 123 kW/167 LE teljesítményével és 280 kilométer/óra csúcssebességével a BMW K 1200 S a vállalat történetének leggyorsabb modellje lett.

Első ízben látta el elöl a kerékvezetés feladatát a vázban ágyazott két hosszirányú lengőkarral működő Duolever rendszer. Extra felszerelésként egy további világújdonság is rendelkezésre állt: a sorozatgyártású motorkerékpárok számára kínált első elektronikus szabályzású futómű. A következő években érkezett a BMW K 1200 R – a nagysikerű csupasz motor a BMW Power Cup verseny sorozatban is szerepelt – majd pedig immár 1.300 köbcentiméter összlökettérfogattal a K-sorozat új nemzedéke a piacra. Mindezzel párhuzamosan a boxer modellek karakterében is célzottan erősödtek a sportos vonások. A BMW HP2 Enduro és a BMW HP2 Megamoto következetes tömeg csökkentésének, 81 kW/110 LE teljesítmény szintjének, fordított (upside-down) televillájának és központi rugóstagjának köszönhette exkluzív stílusát. Az új sorozat 2007-ben a BMW HP2 Sport modellel egészült ki, amelynek 98 kilowattos (133 LE) erőforrása az R-sorozat két évvel később megújuló boxer modelljeinek műszaki alapjaként is szolgált. Még sokszínűbbé vált a modellpaletta 2006-ban a BMW F 800 S, a BMW F 800 ST, a BMW F 800 R, a BMW F 800 GS, illetve a BMW F 650 GS bemutatkozásával. Első ízben építettek a középkategóriájú modellekbe párhuzamosan elrendezett égésterekkel kialakított, kéthengeres erőforrásokat. Kibővült modellportfóliója révén a BMW Motorrad piaci részesedései is folyamatos növekedést mutattak, 2006-ban pedig a márka globális éves értékesítési volumene már a százezer darabot is átlépte.

2009-ben végre elérkezett az idő, hogy a márka az úgynevezett szupersport-motorkerékpárok japán és olasz gyártók által uralt szegmensét is meghódítsa. A BMW S 1000 RR egy csapásra sikeresnek bizonyult a Superbike világbajnokságon, szériaváltozata pedig a szaksajtó számos összehasonlító tesztjében végzett az élen. A fejlesztők rendkívül céltudatosan léptek e különösen nagy tekintélyű piaci szegmensbe. 142 kW/193 LE teljesítményű, négyhengeres motorjával, mindössze 183 kilogramm száraz saját tömegével és extra felszerelésként kínált Verseny ABS blokkolásgátlójával illetve kipörgésgátlójával (Dynamic Traction Control; DTC) a BMW S 1000 RR a menetdinamika és a biztonság területein egyaránt új szintre emelte a mércét. A sorozat csúcsmodelljeként és különlegességeként 2012-ben mutatkozott be a BMW HP4, az első félaktív futóművel szerelt sorozatgyártású motorkerékpár. A csillapítás szabályzás
(Dynamic Damping Control) rendszere a fordított (upside-down) villa és a rugóstag karakterisztikáját az összenyomódás és a széthúzás fázisaiban egyaránt adaptív módon illeszti a pillanatnyi menethelyzet igényeire.

Kompakt és dinamikus: soros, hathengeres motor két keréken

Rendkívül kulturált járás, pörgős karakter, dinamikus vonóerő: a BMW soros, hathengeres aggregátjainak karakteres vonásai 2010 óta immár két keréken is megélhetők. A BMW K 1600 GT és a BMW K 1600 GTL modellekben e konstrukciós elv világszerte legkompaktabb megvalósítása jelent meg, amely 118 kW/160 LE teljesítményével és 175 newtonméter maximális forgatónyomatékával különösen dinamikus teljesítménykarakterisztikával és semmi mással össze nem téveszthető hanghatásokkal ruházza fel e két luxus túra motorkerékpárt. A nagy hagyományokra visszatekintő boxermotor is új generációjában érkezett a piacra 2012- ben.

Az új BMW R 1200 GS konstrukciójában a 92 kilowattos (125 LE) erőforrás levegő-folyadékhűtésében megjelenő glikol-víz keverék mellett további újdonság, hogy az eddig külső tengellyel csatlakozó sebességváltó is a motorral közös házba került. A BMW R 1200 GS emellett olajfürdőben futó, többtárcsás, anti-hopping funkcióval kiegészített tengelykapcsolót is kapott.

Iránymutató koncepció a jövő nagyvárosi mobilitására

Sikeres modellsorozatai folyamatos továbbfejlesztésével, illetve a klasszikus motorkerékpár építés újabb piaci szegmensei felé való terjeszkedéssel egyidejűleg a BMW Motorrad a nagyvárosi mobilitás jelenlegi és jövőbeni kihívásaival is tudatosan szembenéz. Az egy nyomon haladó járművekkel megvalósított, egyéni mobilitás vonzó megoldásaiként mutatkozott be 2011-ben a BMW C 600 Sport és BMW C 650 GT nagy robogó. Mindezeken túl a BMW Csoport hosszú távú fenntarthatósági stratégiája keretében a hajtásrendszerek
fejlesztése terén is innovatív koncepciók láttak napvilágot. 2012-ben mutatta be a BMW
Motorrad elektromos hajtású robogója, a „BMW C evolution” széria közeli prototípusát. Ezzel valós üzemi körülmények között végzett széles körű tesztprogramok formájában
kezdetét vette a tisztán elektromos hajtású BMW E-Scooter piaci bevezetéséhez szükséges
feltételeinek megteremtése. Az E-Scooter műszaki tartalmának alapjául a BMW Csoport
vonatkozó technológiái szolgálnak. A BMW E-Scooter a BMW i modellek 2014 első félévi
bemutatkozását követően érkezhet a piacra. A BMW Motorrad ezzel ismét vezető szerepet tölt be a jövő egyéni mobilitásának korszerű koncepciókkal folytatott kutatásában, amely a márka prémiumkarakterét új vetületekkel bővítve kínálja két keréken a jövőben is „A vezetés élményét”.

Szöveg és kép: BMW Magyarország