A benzingőzzel fertőzöttek mekkája, talán így lehetne jellemezni a már második alkalommal megrendezésre kerülő AMTS rendezvényt. A betűszó második helyén álló „M”, ami igazán érdekel, azaz a motorok. Szombatra esett a választás, amikor hosszasan időzhetünk a standok között, beszélgethetünk értékesítőkkel, leendő vásárlókkal. Tavaly két napig jártam fel-alá a csarnokokban, reméltem idén szisztematikusan felépített tervem révén mellőzzük majd az üres járatokat.

Tévedtem.

A motorok csarnokába lépve a Kawasaki hatalmas zöld betűi üdvözöltek. A motorokat végig sem néztem, annyian álltak ott, hogy esélyem sem volt szúrós szemmel vizslatni. Gyors köszönés után a csarnok másik oldalán álló KTM-ek, BMW-k és Ducati-k körül ólálkodtam, de fényképezni itt sem lehetett. Mögöttük a Motozin standja várta a túrázókat, itt azért olyan nagy tolongás nem volt. Előtte a Harley-Davidson új modelljeit bemutató standja. Volt nyüzsgés, az érdeklődők nagy száma miatt Zolival, a műszaki dolgok szakértőjével egy kézfogásnál tovább nem jutottunk, itt az eladás az elsődleges, tudomásul vettem.

Mellettük középen a Honda két részre osztott kiállítói helye várta a látogatókat. A motorok körül nagy élet, a kiegészítők környékén gyérebb érdeklődés volt tapasztalható. A CTX két változata árválkodott a tömegben, egy-egy nyeregbe szállás után többen kritikai észrevételüknek adtak hangot. Ahogy elnéztem a hagyományos modellek, vagy a dönthetőség határát bemutató szerkezetre felszerelt sport modell sokkal jobban vonzotta a szemet. Azért a robogó szekció sem panaszkodhatott, a hölgyek között nagyon népszerű volt a pink színű modell. A nagy rivális Yamaha kisebb területen, elkerítetten mutatta be Lorenzo verseny motorját átépített masinák társaságában. Az új MT sorozat tagjain folyamatos volt az ülés próba, készült is a hazai forgalmazó, szép számmal voltak értékesítők. Megjelent a T-Max idei különleges kiadása, de a sportos robogók nem vonzották mágnesként az arra járókat.

A Suzuki szokásos kék pompával fogadta jövőbeni vásárlóit, nagy változás nincs a palettán, az új DL 1000 mindenképpen sláger volt, csupasz és a túraváltozatban egyaránt. A fekete C 1500 T inkább csak a hostess lányoknak adott helyet széles ülésén. A  csarnok  közepe felé haladva a Piaggio konszern kínálatát nézhették meg az olasz vonalakra fogékony látogatók. A robogóknál a nyitott karosszériás, több személyes modell és az Ape volt egyértelműen a középpontban a gyerekeknél. A mellette álló Moto Guzzi, és a mögötte helyet foglaló Vespa sem hatotta meg az ide látogatókat. Lehet, hogy a motorokra kifüggesztett árak tartották távol a vásárló közönséget.

A legendás Triumph ismét elhozta majdnem az összes modelljét, voltak is érdeklődők, de hosszas tárgyalásoknak nem voltam szemtanúja. Nagyjából itt véget is ért a kiállítók sora, a Kawasaki egy külső helyszínen az új robogójának kipróbálását tette lehetővé egy rövid regisztrációt követően, mellettük Safety Hungary és stunt show szórakoztatta a nagy érdemű közönséget. Visszatérve, a csarnok másik oldalán felállított kiegészítőket kínáló kereskedők között bolyongtam tovább. A nagy neveknél – SuperZone, Motoroázis, Fokt, RMC, Danger – most is sokan válogattak az akciókat kihasználva. Végül én is elcsábultam egy új szövet nadrág erejéig.

A falakkal leválasztott üzletbe a bejutáshoz is várni kellet, a szabad pulttal rendelkező elárusító helyeken több perc is eltelt, mire sorra kerültünk egy üdvözlésre. Az EMAT és a Tatoo Expo által elfoglalt pavilonba átlépve már szellősebb volt a tér. Nagyjából eddigre adta meg magát a fényképezőgépben a félig feltöltött akku, így kénytelen voltam elkönyvelni, hogy erről a részről fényképes beszámolóm nem lesz. Kedvelem az épített motorokat, de itt nem mindig az én ízlés világom szerinti gépek sorakoznak. Ettől függetlenül ami szép, az szép, de idén valahogy ezt nem találtam. A Zodiacnál váltottam pár szót Wim-mel a hazai képviselővel, és már lendültem is tovább. Visszatérve a motoros csarnokba a kisebb standok között bámészkodtam, de az ismerősökkel a Mentőmotorosoknál, vagy a Forcefield-nél sem tudtunk elmélyült beszélgetést folytatni.

A sorok között nézelődve visszaértem a Kawasakihoz, ott eszmét cseréltünk eladási filozófiákról, majd a Hondánál elnézést kértem a keddi sajtó tájékoztatóról történt távol maradásom miatt, és szóban kicsikartam mindenhol az idei tesztmotorokhoz a hozzáférést. Tehát fel a fejjel, ha nincs is sok újdonság a cikkben, vagy a képeken, azért idén is érdemes lesz olvasni a Motour.hu oldalt, mert lesznek benyomások, amiket szívesen osztok meg az érdeklődőkkel. A végére hagytam a kiállítás eszenciáját, amelyet számomra sugárzott a szombati nap. Rengeteg látogató, elsősorban kisgyermekes családok vagy fiatalok.

Végig nézve a kitett árcédulákat, illetve ismerve az egyes modellek árszintjét azt kell mondanom nem véletlen a Honda standjának látogatottsága, annak ellenére, hogy nem feltétlen az európai szemnek tetsző modelleket állítottak ki. A Suzukinál is sokan megfordultak, de voltak a kiállítói térnek olyan részei, ahol nem sokan álltak meg a motorok mellett. A Yamaha újdonságai vonzóak, ezek vitték igazán a prímet. Meglepetés az olasz Piaggio és a Triumph környékén tapasztalt érdeklődés hiány. Bezzeg a FullGas az európai márkákkal ismét a középpontba került. Úgy éreztem sokan csak nézelődni jöttek ki, és a vásárlás inkább távoli cél, mint kézzel fogható közelség.

A társaságából sem találtunk társakat a kiállításra, valahogy egyedül maradtunk az évekkel ezelőtti csoportos látogatásokhoz képest. Ettől aztán nem lett igazán fesztiváli hangulatom, és azon kezdtem el gondolkodni, hogy vajon hogyan fog ez a motorpiac felfelé ívelő pályára állni, ha minden motoros társaságból csak néhányan jönnek el megnézni az újdonságokat?

Szöveg és kép: Buny