Akkor adjunk a külcsínre, ha már nem találtam több elhárítandó hibát. A hátsó csomagtartó műanyagból készül, eredeti ezüst színét néhol ledobta, és az eredeti piros műanyag látszott már csak, de bántotta a szememet. Megcsiszoltam, és a hátsó sárvédőnél már bevált matt fekete műanyag festéket lecseréltem egy magyar gyártmányra. Az ára kedvezőbb volt, és úgy gondoltam egy próbát megér. A leírása
szerint, enyhe rücskös felület képződik száradás után.

Ennek a palacknak a szelepével azonban valami hiba lehetett, mert a kezemen folyt végig a festék, és néha egy-egy köpéssel távolította el a szórófej a felesleget. Ideális fényezéshez.:)

Kesztyűt húztam és a palackot kifújtam a csomagtartóra. Gyorsan száradt, és nagyon szép felületet kaptam valóban, más kérdés, hogy a fényezés helyszínén a beton aljzatról azóta sem kopott le a festék. A tervem az volt, hogy a vásárlás során megtakarított vételár különbözetet felhasználva pofás túra robogót faragok a Beverly-ből. Eddig nem is volt vészes a költségvetés a két műanyag spray a kedvezményeknek köszönhetően 4000,- Ft-ba került. A karosszérián található karcok eltüntetésére kerestem stiftet, de nem leltem. Nem maradt más hátra, a gyári, kissé megkopott címkéről leolvastam a 80G kódot, ami akár 806 is lehet. Bementem munkahelyem közelében az autófestékeket árusító kereskedelmi egységbe a fenti feltételezésekkel. Azt mondták, hogy az első szám-betű kombináció nem létezik, a második elméletileg van, de nekik nincs. Kérték vigyek valami mintát, amire csak másnap kerülhetett sor. Viszem a gyári túra plexi felfogatásának takaróját, és mutatom a színt.

Közlik, hogy ez egy különleges festék, ők csak„ takonynak” hívják, mert olyan az állaga. Ezt meg tudják szerezni, de drága, és nem biztos, hogy megfelelő lesz a szín. Kissé leverten távoztam az üzletből, de végig gondoltam logikusan a dolgokat: A Piaggio Group legolcsóbb márka családjába tartozik a Beverly, ha Gilera vagy Vespa lenne, azt mondom lehet egyedi a bordó metál fényezés, ami a motoromat díszíti, de így azért erős kételyeim voltak, mert nem emlékeztem egyedi számozásra a tulajdonommal kapcsolatban. Gondoltam, egy próbát megér a lakhelyemhez közeli hasonló céllal létrehozott üzlet. Bemegyek, illetve csak mennék, mert alkatrészek, dobozok, mindenhol. Kerestem egy hozzáértőnek tűnő embert, aki egy valóban szakmabelihez irányított. Megnézték a mintámat, mondom a két kód variációt, mire mondják a számos lesz az. Elővesznek egy katalógust, ahol a színminta közepén van egy lyuk. Aláteszik az általam adott alkatrészt, forgatják a fényben, majd mosolyogva közlik, ez az.

Kérdezik milyen mennyiségben keverjék? Nagyjából egy deci elég lesz a hibák javítására, viszont készre keverve kérném (edző, hígító, festék). Tizenöt perc múlva 3500,- Ft-tal könnyebben távoztam. Kijavítottam a hibákat, és még festék is maradt. Már az első találkozás alkalmával eldöntöttem, hogy a nagy plexinek mennie kell. Mindenképpen azelőtt kell eltávolítani, mielőtt Hajnallal közösen kipróbáljuk, és kiderül mennyire jól elbeszélgethetünk menet közben nagyobb sebességnél is. Hajlandó voltam ezt a csevejt feláldozni a megjelenés oltárán. 🙂 Nézegettük a gyerekkel, hogyan lehetne a nagy plexiből jól kinéző kicsit csinálni. Megtartva az alsó felfogatási pontokat körzővel, ív vonalzóval készítettünk egy elfogadható megjelenésű plexit. Felszereltem, és Hajnallal kipróbáltuk, 130 környékén pont kettőnk közé örvénylett be a szél. Rángatta a nyakamat és Hajnal sisakját. Hát ez nem jött be. Akkor marad a lámpa, úgyis elég magasan van, kipróbáljuk úgy. Igen ám, de ekkor elölről a vállaimra kaptam a teljes menetszelet. Elnapoltam a döntést. Motoszkált, hogy valami szélvédelmet kell csinálni, mert ez így nem túl jó. Most nem hívtam a gyereket, neki álltam egyedül a megmaradt nagy plexi felső, íves részéből másik légterelőt szerkeszteni.

Körző, vonalzó, furat kijelölés, fúrás, vágás, csiszolás, felszerelés. Határozottan a motorhoz stílusához jobban illő szélvédőt sikerült összehoznom. Elmentünk kipróbálni, és 100-ig egész jók voltak a tapasztalatok, már majdnem örülni kezdtem, amikor 130 környékén ismét nyak körüli szél masszázst éreztem, a kellemetlenebb fajtából. Hajnal leszállást követően közölte: semmi nem változott. Amíg rá vártam, gyorsan leszereltem a 2.0 verziót, és a hátsó dobozba raktam. (Erről kicsit később értekezek még…) Haza felé ismét teljes mell szélességgel feszültem a szélben. Másnap átjött kisfiam és próbáltuk megfejteni tévedésünk okát. Egyszer csak megszólal a gyerek: Megvan Fater! – itt azt hittem tényleg kitalált valamit, de folytatta: Veszünk egy szélcsatornát!:) – és kajánul vigyorgott hozzá. Ennél azért költség hatékonyabb megoldásra gondoltam, de csüggedésem miatt képtelen voltam tovább lendülni a problémán, halasztottam. Azért a beszerzések terén sikerült eredményt elérni. Az egyik netes apróhirdetési oldalon találtam egy 48 literes hátsó Nonfango dobozt platnival 5000,- Ft-ért. Biztonság kedvéért levélben érdeklődtem, de a válaszban az állt, hogy még megvan.

Némi kaland árán, egyik este 10 óra tájban Vácon átvettem a dobozt, és haza autóztam vele. Viseltes állapotban volt, egy kis optikai tuning ráfért, ezért vettem egy újabb doboz Motip műanyag festéket, és a zár gondos kitakarása után lefújtam. Még így is jó volt a bekerülési ráta. Könnyedén felszereltem a csomagtartóra, majd hiány érzetem támadt. Olyan bután néz ki a hátsó doboz, háttámla nélkül. Kutakodtam egy kicsit, és megtaláltam az elfekvő készletek polcán tárolt, kínai dobozról leszerelt támlát. Csak az ív nem stimmelt, és figyelni kellett a felfogató csavarok helyének kijelölésére is, ezért egy papír sémát készítettem a furatokhoz. A kiálló csavarokra rásimogattam egy papírt, majd kivágtam a csavarok helyét. Ezzel jelöltem a doboz hátuljára, fúrtam, és felpróbáltam. Így a felső ív miatt volt hézag az alsó csavaroknál, de a pontos vágáshoz ez kellett. Dekopír fűrésszel nagyjából levágtam, felpróbáltam, majd több lépcsőben lamellás flex korong segítségével alakítottam ki a végleges alakot. Annyira örültem, hogy ennyire „költség hatékony” vagyok, hogy na!:) Ezen felbuzdulva nem hagyhattam, hogy túra plexi nélkül maradjon a gép. A gyári túra plexikből nincs nagy kínálat, mégis az egyik hirdetési oldalon egy tavaly őszi hirdetésen akadt meg a szemem. Írtam a feladónak, aki azonnal válaszolt, hogy még megvan. Egyik este rövid kirándulást tettem
Pákozdra szélvédőért. Titkon reméltem, hogy az eltelt idő a segítségemre lesz, és némi alkudozás után a kikiáltási ár alatt tudom megszerezni az alkatrészt. Hát, nem így volt. Az eladó tisztában volt birtokának valós értékével, és nem engedett a 20.000,- Ft-os árból. Végül is, ha az új árát nézem, akkor ez a negyede annak, ne legyek már telhetetlen! Ha valamit sikerült igen bénán megoldani, na akkor a plexi felfogatása ennek nevezhető. Két hajlított, krómozott acél rúdra van felfogatva a szélterelő. A két rúd helye elől van a lábvédő külső oldalán, ehhez ki kell pattintani két műanyag fedelet. Betolni a csöveket, majd a 24-es kulccsal a külső oldalon kialakított anyát meg kell húzni. Ilyenkor a másik oldalon egy nagy alátét összehúzza a gumit, ami megszorul a fészekben. Úgy, mint a kormány végsúly.

Csak itt van hozzá szélnyomás. Azért átgondoltam volna még ezt, mert a tükörszárak pont hozzáérnek a plexi széléhez, és könnyen arrébb lökdösik. Valószínűleg ezért szerelik le sokan, mert a tükrök ide-oda lökdösik a plexit. Kiküszöböltem a problémát, az alsó sarkokból csiszolással kb. öt négyzetcentiméter plexit távolítottam el, feláldozva ezzel a „teljes védelmet”. Újabb próbakörre mentünk, és azt tapasztaltuk, hogy kettőnk közé nem jön be a szél, cserébe a szélvédő alatt beáramlik és a sisakomat rángatja nagyobb sebességnél. Ez most már marad, az biztos. Mi lehet a baj? A világhálón megnéztem a képeket, és kiderült, hogy hiányzik a műszerfalat takaró gyári kis légterelő, ami a túra plexi alatt áramló levegőt felfelé vezeti. Körlevél a bontóknak, de csak eredetit tudtak volna 35.000,- Ft-ért. A két tenyérnyi sötét színű műanyag ennyit nem ér nekem. Aztán telefonon felhívtam egy céget, ott csak repedt volt. Készségesen küldtek róla fotót, nem hiányzott egy darabja sem, ezért látva a piaci viszonyokat adtam érte 5000,- Ft-ot. Egy kisműanyag hegesztés, majd a bevált matt fekete műanyag festék szép eredményt hozott. Most még hosszú távú próba előtt állunk, de városi forgalomban „szélcsend” van a két szélterelő mögött. Még az oldal dobozokat kéne valahogy megoldani, mag az ülés előtti tanktáskát…

Szöveg és kép: Buny