Már egy hónapja, hogy látogatást tettünk Ausztriában, és az 5. Pannónia Custom Show versenyen kiállított motorokat csodáltuk. Halogattam, halogattam ennek a beszámolónak a megírását, mert szerettem volna, ha ülepedik bennem a sok látnivaló, és kerekebb képet tudok festeni az idei seregszemléről. De az idő múlásával sem változott bennem semmi a kiállítás benyomásaival kapcsolatban, így neki álltam írni.
Az elmúlt években minden alkalommal eltévedtünk a kiállítás helyszíne közelében, idén sem hagytuk ki a bevált „kerülőt”, de szerencsére már sokkal kisebb volt, mint a tavalyi. Szombat kora délután értünk a csarnok bejáratához, az időjárás kifejezetten kényeztette a motorral érkezőket.
Derült, napos idő, a szabadtéri programoknak nagyon jót tett ez a körülmény. A streetfighter bemutató idejére ki is ürültek a csarnokok, mindenki kíváncsi volt a műsorra. Talán ilyenkor lehetett leginkább a motorok közelébe férkőzni egy-egy fotó erejéig, mert később már a kiállítási csarnok folyosóin sokan csodálták az alkotásokat. A rendezvény iránti érdeklődés minden évben egyre nagyobb, ezt már csak abból is le lehet mérni, hogy eddig a versenyben résztvevő motoroknak elég volt egy fél csarnok, most már az autók és a motorok közötti kis kiállító terekben is megjelentek a tulajdonos, illetve a készítő nevével fémjelzett motorok.
Kinek milyen stílus jön be, annak megfelelően tematizálták a szervezők az elkerített részen álló motorokat, ami kifejezetten nagy segítség azoknak, akik a szavazó lapon és a látottak alapján még nem elég biztosak abban melyik kategóriában is adják le voksukat a legjobban tetsző gépre. Nem panaszkodhatunk a részvételre, a kiállítók és a látogatók között is sok magyar volt. Az eredményhirdetés után is büszkék lehetünk, a Stock Custom kategóriában a második helyet a Monster Customs, a harmadikat a Gigamachine Choppers alkotásai foglalták el. Old School-Cafe Racer kategóriában az ArtDeco Motorcycling-Szakál által készített Kawasaki Z750 átalakítás lett a második.
Street Fighter kategóriában viszont verhetetlennek bizonyultunk, Jenei Róbert és Kijátz József Triumph Speed Triple átalakítása a képzeletbeli dobogó legfelső fokára került, míg a harmadik helyet a Rudi’s Garage Yamaha SR 250-es gépe érdemelte ki. Természetesen nem felejtkezhetek el a kiállítói standokon tevékenykedőkről sem, itt is voltak újdonságok szép számmal. A bagger és hagyományos custom motorok építése mellett megjelentek olyan társaságok, akik nem az amerikai motorok testre szabásával, hanem olasz gyártmányokkal foglalkoznak. Itt érdekes módon az idősebbek időztek többet, a fiatalokat jobban érdekelték az idén nagy területen elhelyezett Ducati motorok.
A kereszt folyosó másik oldalán a BMW-k kellették magukat. A Victory kivonulásával már csak a legendás Indian maradt az amerikai márkák közül, a Harley-Davidsont az épített motorok képviselték nagy számban. A kisebb csarnokban kuriózumként jelentek meg a Rendőrség képviselői, akik készségesen válaszoltak az átalakításokkal kapcsolatban felmerülő jogszabályi kérdésekre. Mellettük egy GoldWing átalakításra specializálódott műhely kulissza titkaiba tekinthettek be a látogatók, a félkész váz alakításoktól kezdve a fékrendszer módosításáig sok mindenről lehetett képet kapni. A Polo ruházati és egyéb kiegészítőket forgalmazó cég is fontosnak tartotta a megjelenést, szerencsekerekük megforgatásával hasznos apró ajándékokat lehetett nyerni.
Az autós szegmens a megszokott területen várta az érdeklődőket, sláger a Mini és az új 5-ös BMW volt, de a standok között Vespa robogók is álltak. Az autós átalakításokkal foglalkozók teljesen eltűntek a kiállítók közül, látva az előző évek látogatói érdeklődését, nem csodálom. A motoros „részleg” évről évre több kiállítót vonz, a látogatói számra sem lehet panaszuk a rendezőknek, csak bíztatni tudom őket, továbbra is ilyen színvonalon rendezzenek kiállítást. Aki eddig nem látogatott el Oberwartba, jövőre ki ne hagyja!
További képek a Galériában.
Szöveg és kép: Buny