Sok dicshimnuszt halottam már az SH sorozat legkisebb tagjáról, de csak idén nyílt lehetőségem hosszú távon kipróbálni. Az átvételkor nem is gondoltam, hogy egy ilyen kis szemtelen 125-ös, hogy be tudja lopni magát az ember szívébe…

Az alacsony „padlós”, hagyományos kinézetű robogók közül nem soknak van olyan híre, mint az SH-nak. A szóbeszéd szerint egy mindenre használható, praktikus, hétköznapi közlekedési eszköz, ami minden körülmények között teszi a dolgát, és ezért alig kér cserébe valamit.

Szemtelen „zöldség” – Honda SH 125 teszt

Szemtelen „zöldség” – Honda SH 125 tesztEgy kis karbantartás, némi üzemanyag, és lehet haladni tovább. Ennek próbáltam utána járni, és az idei, egyedi megjelenésű Verto Green színben átlátszó – pompázó nem lehet, mert matt és valóban átlátszik a burkolat – modellre azonnal bejelentettem igényemet. Az átlátszóság a sötét zöld árnyalat miatt távolról nem tűnik fel, közelről szemügyre véve, azonban a burkolat alatti rögzítési pontok azonnal előtűnnek.

Szemtelen „zöldség” – Honda SH 125 teszt

Engem a látvány nem zavart, aki nem tud ezzel megbarátkozni, az válasszon hagyományos fényezést. Tehát nyeregbe pattantam, és megkezdtük közös küldetésünket, valóban igazak-e a mondák az SH-ról? Az első teszt az autóút volt hazafelé. Az M4-es a Monor-Irsai-dombságon vezet keresztül, kíváncsi voltam hogyan küzdi le a közel 13 lóerő a Monor melletti kaptatót. Ez kellően hosszan emelkedik, hogy lássam mennyit veszít a lendületéből a zenitjéig a kis gép. Neki futottam 95 km/órás sebességgel, és a tetőre érve éppen 85 alatti értéket mutatott az óra. Eközben nem kellett teljesen elfordítanom a gázkart, tehát az első pozitív élmény megvolt, a „kicsike” nem gyengült el teljesen a domb láttán.

Szemtelen „zöldség” – Honda SH 125 teszt

Ezzel egyidőben a pillanatnyi fogyasztásmérő értéke „szignifikánsan” megugrott, a kezdeti 1,9 literes értékről 2,4-re emelkedett. Úgy döntöttem, ezt még kibírom… Másnaptól a hétköznapi ingázás hasznos eszközévé tettem a motort, de kerültem a gyorsforgalmi utakat, maradt az országút-város felhasználási terület. A 16-os kerekek és a jól hangolt futómű miatt a rosszabb felületű útszakaszok sem jelentettek kihívást.  Úgy döntöttem 90-es átlagsebességgel közlekedem, ez még nem a csúcs, van még tartalék.

Szemtelen „zöldség” – Honda SH 125 teszt

A kocsik egyenes útszakaszokon elhajtottak mellettem, de aztán jött a város, és a lámpáknál, a torlódásoknál mindig visszaelőztem őket, és olyan előnyre tettem szert, amit nem tudtak behozni. A városban a keskeny idom miatt pedig nem volt kihívás a lámpa alá beállni elsőként. Innen a gyorsulással gyakorlatilag nincs ellenfél, tehát hatékonyan lehet használni a gyorsulást a nagyvárosi közlekedés viszonyai között.

Szemtelen „zöldség” – Honda SH 125 teszt

Ha valami nagyon megy, akkor meg is kell tudni állítani, amit a Hondánál két tárcsafékre bíztak, az egyiket előre, a másikat hátra szerelték, az ABS pedig kitűnő kiegészítése a rendszernek. Ha kicsit tompának éreznénk a lassulást az első fékkel, csak ráhúzunk a hátsó fékkarra és nagyjából gyökeret verünk. A kettő együttes használata meglepően jó lassulást eredményez, megcsúszás nélkül. A kipörgésgátló visszajelzője egyetlen alkalommal sem mutatta, hogy beavatkozott volna. Annyira tetszett a „zöldség”, hogy terveztem egy túrát a Tisza tóhoz. Utas nélkül tettem meg néptelen utakon 150 km-t a 90-es sebességet tartva, és gond nélkül elértem célom. A kirándulás során az ülés alatti rekeszbe csak esőruhát tettem és egy 1,5 literes üdítőt, ha a nagy melegben megszomjaznék, tudjak mihez nyúlni.

Szemtelen „zöldség” – Honda SH 125 teszt

Meglepetésemre a tároló rekeszben nem melegedett annyira fel az ital, mint a hátsó dobozban hétköznapokon szállított. Az ülés alatti rekesz egy teljes sisak és némi egyéb kiegészítő tárolására elegendő helyet kínál, a hátsó dobozban egy zárt sisak gond nélkül elhelyezhető és még hely is marad. Akár múzeumot is látogathattam volna egy mobillal és pénztárcával a kézben, mert a dzsekit, kesztyűt, sisakot simán el tudtam volna pakolni. A nyereg elsőre elég keménynek tűnt, de 300 km megtétele után leszállva sem éreztem „ülőfáradtságot” tagjaimban.

Szemtelen „zöldség” – Honda SH 125 teszt

Egy könnyű ebéd után haza felé vettem az irányt, tankoltam, és a szélben feszüléssel együtt a fogyasztás nem ment 2,4 liter fölé. Még néhány napig nálam volt a motor, ingáztam tovább, és az SH kompakt méretei felidézték bennem azt az időszakot, amikor négy év kihagyás után egy Honda Dio nyergébe szálltam vissza, hogy lépcsőzetesen haladjak a teljesítmény létrán ismét felfelé. A kis Hondával volt hasonló tapasztalatom, bárhol elfértem, bárhol elmentem, gyorsult, és csak benzin kellett bele meg a kulcs, hogy menjünk.

Szemtelen „zöldség” – Honda SH 125 teszt

Azon kaptam magam menet közben, hogy kifejezetten élvezem ezt a robogót, a start-stop rendszerét, az egyszerű, de lényegre törő műszerfalát, és egyre szemtelenebb lettem a nyeregben. Be mertem szállni a kocsisorok közé, ha megfelelő helyet láttam, mert bíztam a motorban. A legendát így én is tovább erősítem, valóban jó motor az SH, nálam is elférne egy a garázsban…

Szöveg és kép: Buny