2006. augusztus 18-20.

A Szervező (Esperes) Úr első közös hétvégénket augusztus 18-20-ra tűzte ki. Jó választásnak bizonyult az időpont, mivel az idő kiváló volt a motorozáshoz. Igaz, később a kánikulának meg lett a böjtje, mert a 20-án este ítéletidő volt, de ezt már mindenki otthon, biztonságban tudta átvészelni.

Sajnos mozgásomat 5 kiló gipsz nehezíti, de ugyanakkor az a helyzet, hogy a világért sem hagytam volna ki egy ilyen bulit. Elfogadtam Furfarag felajánlását, és így a motorozást sikerült másik aspektusból is megismernem, a hátsó ülés felől.. Az indulás előtti napon a minimál túracsomagomat összekészítettem, és elküldtem a budafoki Jawa Szentélybe, ahonnan másnap indultunk.

Péntek délután fél 2-re odaértem a motorokhoz, és készülődés és pakolászás után 3-kor el is indultunk át a városon a Pesti úti Home Center irányába, ahol a csapat többi része várt minket. Elhelyezkedtem Jani motorján hátul, a 350-es alapvetően kényelmes keleti gép, puha üléssel. A két meglett ember és a töménytelen csomag, visszafogta „vehemens” természetét. Elindulásunkkor kissé felháborító volt, hogy a mi egyirányú utcánkon, ami a 6-os út bevezető szakaszára visz ki, szemben komplett kocsisor áll. Lassan ugyan, de átevickéltünk közöttük. Hol vannak ilyenkor a rendőrök, akik elvennék egy pillantásra a szabálytalankodók jogsiját?

A Lágymányosi híd és a Hungária körút nem bizonyult éppen jó választásnak, de Jani (alias Gyűrűk Ura) Pizza futárokat megszégyenítő sebességgel szlalomozott végig a kocsik között a megpakolt Jawaval. A Home Center melletti Jet kútra érve Buny, Tomi1 és fia várt minket. Furfarag, Laci és Szilvi egy másik benzinkúttól érkeztek meg nem sokára.

Átültem Furfarag GS 500-asára, ami még így leterhelten is elég dinamikusan mozgott, és lazán előzte az autókat. Ennek a járgánynak kicsit keményebb az ülése hátul, mint a cseh verdáé, és a lábtartók is magasabban vannak, de alapvetően kényelmes. Számomra bebizonyosodott, hogy 2 személlyel túrázni bőven elég.

A csapat a 31-es úton indult el Tiszacsege felé. Jászapátiban sikeresen belefutottunk egy motoros felvonulásba. Kis szakaszon velük mentünk és akkor volt ám meglepetés, amikor kiváltunk közülük. Egy ácsorgó teherautósofőr még oda is kiálltotta, hogy nem jó felé megyünk! J ))) .

Valahol félúton megálltunk, mert már mindenkinek vérszegény lett a hátsója a sok üléstől. Kis eszmecsere az útvonalról, pár szál cigi a dohányosoknak, és már mentünk is tovább. Dormándnál rákanyarodtunk a 33-as főútra, majd a Hortobágyi nemzeti park elérésekor egy razziába sikerült belefutnunk, de hála istennek, nem bizonyultunk gyanús személyeknek, így a rendőrök minket nem állítottak meg.

Tiszafüreden még nyitva találtuk a Lidlt, ahol feltankoltuk élelmiszer és sör készleteinket. Mivel a tálca sör felkerült Furfarag GS-ére hátulra, ezúttal Buny mögé kerültem a DR650-re. Hát, a lábtartó kényelmesebb volt és az út egyenetlenségeit is kisimította, de a felcuccolt motoron, és a kicsi endúró ülésen kevés hely jutott számomra. Ez a gép is elég mozgékonynak bizonyult, a csomagokkal és a 2 emberrel együtt is. Motorja kultúráltan pöfögve, rövid idő alatt gyorsította a verdát 100-ra.

A campinget már sötétben értük el este 9 óra magasságában. A hely megfelőnek bizonyult, sátorállítási és sörpusztítási procedúra alatt Andris és Mariann, majd nem sokra rá Tike is befutott.

A reggel könnyen indult és mindenki kipattant a sátorból úgy 9 óra magasságában és Tike kivételével kezdett felkészülni a túra útvonalának bejárására. Inkább úgy döntöttem, hogy a táborban maradok és kiokosodom VF technológiából.

Kb. 10 óra magasságában befutott Vaughan is és hozott Loctite tömítőpasztát, mert a VF benzincsapja sajnos szivárgott. A csapat elment túrázni, ez alatt a benzincsap problémáját igyekeztük orvosolni. A paszta száradási ideje alatt bejártuk a strandot, és a helyi büfé gasztronómiai csodáival ismerkedtünk. A dög meleget, pedig 1-1 sátor alatt bújtatott sörrel sikerült orvosolni. A többiek e közben megnézték a Ónod várát.

A kempingtől nem messze a Tiszacsege és Ároktő között közlekedő komppal keltünk át a Tiszán. Vaughan ajánlatára a Nyékládháza felé vezető utat kihagytuk és Tiszaújváros felé kerültünk. Először a 35-ös út mentén található Muhi csata emlékművét néztük meg, kár hogy rendben tartásával nem foglalkozik senki. (A bejáratnál tábla hirdette, hogy mindenki csak saját felelősségére látogathatja az építményt!) A rövid séta után újra motorra szálltunk és a néhány kilométerrel arrébb található Ónod várát látogattuk meg. A várat nem régen kezdték újjáépíteni, az egyik bástyán már látszik, hogy milyen lesz, ha egyszer majd elkészül. Sajnálatos, hogy történelmünk egyik jeles eseményének helyszínére eddig ilyen keveset fordítottak. A vár udvara romos, gazos, de az új bástya ablakán kinézve a Sajó partját láthatjuk. Az erődítmény után a tájházban folytattuk ismerkedésünket a környékkel. Az eredeti állapotában megőrzött parasztház néhány helyisége a környék múlt század előtti életébe engedett bepillantani.

Elköszöntünk kalauzunktól és Vaughan-től, majd újra Tiszaújváros felé haladtunk, ahol a csapat egy része az előző este megcsappant sör és élelmiszer tartalékait töltötte újra.

Laci az SV-re felpakolt alu asztala, és kinyitható székei akkora sikert arattak, hogy többen megrohamoztuk a kert részleget, de a kívánt cikkel nem tudtak szolgálni.

A változatosság kedvéért a visszaúton Polgár felé kanyarodtunk, de az út minősége erre felé nem olyan, mint az autópályán, így a „rövidebb rugóúttal rendelkező” motorosok kicsit panaszkodtak megérkezésünk után.

A csapat kb fél 5 magasságában érkezett vissza a gurulásból és mindenki átvonult a termálfürdőbe. Ide nem követtem őket.

A termált eredetileg azért választottuk, hogy „megfáradt motoros csontjaink” a jótékony hatású vízben „pihenjenek”!:))))) A túra kiírásakor szándékosan döntöttünk a „wellness” program mellett, hogy a vízben ücsörögve legyen alkalmunk eleget beszélgetni. A strand meglehetősen zsúfolt volt, de ehhez hozzátartozik, hogy budapesti árakhoz szokott szemeinknek a felnőtt 400.- Ft-os belépő igazán meglepően olcsónak hatott. Fürdőzés után az egyik „vendéglátó egység” teraszán ettünk pár falatot, és beszélgettünk. Este hétkor zártak már, ezért visszahelyeztük székhelyünket a sátorok közelébe.

A VF benzincsapja nem volt ugyan tökéletes, de átmentünk a szomszéd faluba, ahol az OTP automata készleteit apasztottuk kissé. Alkalmam nyílott a VF-fel közelebbről megismerkednem. A hátulja kényelmes, emberes, jól el lehet rajta férni. A járgányt 2 jól megtermett emberrel is félelmetes erővel húzta és ehhez alig kellet 3-4000 fordulatszám fölé pörgetni a V4-es 1000cm3-s blokkot. Tike mérései szerint normál túratempóval 5-6 litert fogyaszt 100km-en.

A csapat a strand egyik büféjében megvacsorázott és beszerezte a hideg Kozel söröket az esti bulihoz, ami jól sikerült. Szalonnasütés, evés-ivás és hajnalig dumálás várt ránk jó hangulatban. A hangulatra jellemző volt, hogy 39 éves meglett családapa az asztal mellett üldögélve, a „Füles mackó mond most nektek szép meséket gyerekek…” kezdetű mese dalocskát énekelte el. Némi retro hangulatot csempészett az estébe a 80-as évek motoros világát, találkozóit felelevenítő beszélgetés. Az egésznapi motorozás és fürdő kivett belőlünk némi erőt, és néhányan aludni tértünk. Érdekes módon Andrisra „jó” hatással volt, hogy nemrégiben Mariannal szorosabbra fonták életüket, mert se ordibálás, se motorbőgetés nem volt éjszaka!:))))))

A lassú ébredés után reggeli, és pakolás várt ránk. Na, ez utóbbi nem volt teljesen zökkenőmentes. Törvényszerűen a hozott cuccok mindig többnek tűnnek elpakolásukkor, mint az elinduláskor voltak. Egy új hölgy tagunknak ekkor olyan cucca került elő, amire álmunkban sem gondoltuk, hogy kellhet egy ilyen útra (fél liter hajlakk). A nagy spray nem kis bosszúságot okozott a motort rakodó édesapának! J .

Felfedeztünk néhány potyautast is, akik a legkülönbözőbb helyeken bújtak el a motoron. Sajnos haza már nem jöttek velünk, mert útközben leszálltak valahol…

Dél magasságában Furfarag hagymás babbal lepett meg minket. Köszönet érte! Tanulság: legközelebb még nagyobb serpenyőt kell hozzunk!!

A hazafelé ugyan azon az úton jöttünk, mint odafelé. Egyetlen megállást iktattunk csak be, amit kávézással színesítettünk A csapat nagy része a kiindulási pontként szolgáló JET kútnál elbúcsúzott egymástól. Ez jó néhány percet igénybe vett, mert mindenki sajgó hátsójának vérellátási zavaraival volt elfoglalva a leszállást követően.

Kellemes hétvégét töltöttünk együtt, köszönjük mindenkinek, aki jelen volt.

Szöveg: csnorbi, Buny

Kép:Tomi1,Gyűrűkura,Buny