Átléptük a Mátra kapuját
Már reggel is meleg volt az indulásnál, de hamar elértük az M3 kivezető szakaszán a Shell kutat, ott találkoztunk a többiekkel. Ede ide jött előzőleg tévedésből, míg mi egy másik kútnál vártuk, most a kedvéért átraktuk ide a találkát, hogy ne tévedjenek el. Mi mindent megteszünk a túra társakért! Nógrádba indultunk barangolni, a célunk Pásztó volt a „Mátra kapuja”. Az A2-es úton haladtunk, majd a 21-es következett, és már Pásztó belvárosában érdeklődtünk a helyes útirány felől. A város a Zagyva folyó melletti dombháton épült. A legmagasabb pontján fekszik a a bencés, majd a ciszterci monostor maradványa. A néhai kolostorban találkoztunk tárlatvezetőnkkel, aki végig kísért és ellátott minket a szükséges információkkal. A kolostor legérdekesebb része, az a geológiai tárlat melyet a Bükkben „túlélő táborozó” gyerekek gyűjtenek évről-évre. A tábor két hetes villany és vezetékes víz nélküli. Maguk ásta kúttal, saját készítésű ételekkel, földtúrással, telefon és térerő nélkül, ideális és gyerekbarát, a mai netes világunkban 🙂 A kolostorban található még dr. Rajecky Benjámin, az utolsó pásztói perjel, európai hírű zenetudós emlékszobája is. A műemlékövezetben az Oskolamester házat vettük szemügyre másodiknak. Az „oskolamester ház” kerek, görgetett patak-kövekből épült. Az egyik szoba alatt, a gabonatartó veremben megtalálták egy középkori család minden használati eszközét. A harmadik célpont a Csohány Kálmán galéria volt. A grafikus művész állandó kiállítása egész évben megtekinthető. A Szent Lőrinc templomot csak kívülről láttuk, mert az előtérben egy vasrács állta utunkat. A kovácsműhely romjai és a középkori üveghuta maradványait a két épület között néztük meg. A nagy melegre valóPásztó-Bükkszék tekintettel, egy árnyas ringló szilva fa alatt vártuk meg míg a többiek, a fiatal ambiciózus tárlat vezetővel végigjárták az összes kiállítást. Mire megérkeztek addigra Jani is előkerült a közeli cukrászdából, ahol a pásztói fagylalttal próbálta enyhíteni a forróságot. Az ebédidő rég elmúlt már, a kisterenyei Szélkakas fogadóig meg sem álltunk. Ismerős hely ez számunkra, és talán a környéken a legjobb választás. Az ebéd elköltése után a közeli kúton tankolás, majd irány a 23-as út a Maconkai víztároló mellett végig, egészen Pétervásáráig. Ott egy kis kitérővel, Terpesen keresztül hajtva értük el a Bükkszék felé vezető út kereszteződését. Az aszfalt burkolat nem a legjobb, de szerencsére a Kawasaki Versys-szel vágtunk neki a túrának, így ez nem jelentett gondot. Természetesen fürdőzés nélkül nincs Motour túra, Gáborék ekkor vették először komolyan azt a felhívást, hogy mindenki hozzon fürdő ruhát. Szerencséjükre a „legutolsó divat szerinti férfi és női kollekciót” be tudták szerezni egy közeli boltban, így ők is csatlakoztak hozzánk. A bükkszéki fürdő nem rég újult meg, teraszosan elhelyezett medencék között sétálgattunk, és próbáltuk ki mindet. A gyógyvíz után fagylalttal a kezünkben ültünk az asztalnál, amikor cseperegni kezdett az eső. A hegy felől jól látszottak az eső felhő körvonalai, ebből tudtuk nem tart sokáig az eső, a kedvezményes belépőnk is a végéhez közeledett, ezért a távozás mellett döntöttünk.Haza felé Sirokon keresztül a 24-es útra kanyarodtunk, Parád érintésével elhaladtunk Kékestető mellett, és Gyöngyösön félre álltunk, mert Edéék elvesztek menet közben. Álldogáltunk egy darabig, majd visszafordultunk, de szerencsére Mátrafüreden már jöttek szembe. Gyöngyöst elhagyva a 3-as úton motoroztunk, amikor Hatvan belvárosában Gábor megkérdezte, nincs-e kedvünk családot látogatni velük. Édesapjáék a késői időpont ellenére szívélyesen fogadtak minket. Rövid beszélgetés után megköszöntük a hűsítőt, és az esti szürkületben indultunk Budapest felé. Egy napos rövid túránk alatt 254 kilométert tettünk meg, lett volna még látnivaló, de legközelebbre is hagytunk belőlük, reméljük akkor több napra tudunk majd menni.
További képek a Galériában.
Szöveg: Hajnal, Buny
Kép: Eszter, Ede, Buny