Egy újságcikk elolvasása kapcsán kezdtünk Szlovénia felől érdeklődni. Itt van a szomszédban és szinte semmit sem tudunk szépségeiről. A cikkben szereplő városokról, helyekről több hónapig internetes kutatómunkát végeztünk és elhatároztuk, hogy nyáron ide utazunk motoros túrára. Minket az osztrák határvonal körüli helyek vonzottak leginkább, Bled, Bovec, Triglav, Soca folyó, Vintgar szurdok, no meg a motoros útleírásokból megismert panorámautak
Mivel a szállásokat elég drágának találtuk Szlovéniában, így az osztrák hirdetéseket is nézegettük. Így találtunk rá Kelet-Tirolban, Lienzben egy nagyon jó ajánlatra. A terv az volt, hogy innen kiindulva fogunk Szlovéniába túrázgatni az autópályák kihagyásával. A Bp.-Lienz távolság kb. 700 km, ezért úgy döntöttünk, hogy félúton, Szlovéniában, Mariborban megpihenünk egy éjszakára. Interneten keresztül foglaltunk az Agoda kínálatából, ahol rengeteg szállásajánlat van féláron,( 53 Euró/ éjszaka 2 főre, reggelivel-Hotel Bajt Garni) 
2012 07.27.-én péntken 08.00-kor indultunk Budapestről Rédics irányába. Szlovéniában az az autópályát elkerülve Lendván keresztül utaztunk és 14.00-kor érkeztünk meg Mariborba a szálláshelyünkre. Miután felpakoltunk a szobánkba,utána városnézésre indultunk a centrum irányába. Valójában túl sok látnivaló nincsen a központban de mégis mikor fényképezni akartunk a picike főtéren, döbbenten vettük észre, hogy a digitális fényképezőgép memóriakártyáját otthon felejtettük. Szerencsére, Jani sasszemére most is számíthattunk, mert pár perc séta után kiszúrt egy parányi elektro feliratú boltot, ahol kaptunk megfelelő kártyát. A gyors sikert egy isteni fagyival ünnepeltünk meg, ami mennyeien finom Szlovéniában. Ezután rövid sétát tettünk a Dráva partján, bevásároltunk a vacsorának valót az egyik Sparban, majd visszamentünk a hotelunkba pihenni.
Szombat reggel bőségesen bereggeliztünk és 08.15 folytattunk utunkat Lienz irányába. Mivel úgy gondoltuk, hogy estig is kitart a jóllakottságunk, ezért csak egy csomag nápolyit vittünk magunkkal. Először a Dráva mentén haladtunk a dravogradi panorámaúton ami valóban nagyon gyönyörű volt.(sárga 1-es jelzésű a térképen) Itt Túra napló- Ausztria,Szlovéniamár rengeteg motoros volt és az út minősége is egész jó. Ezen a szakaszon rendőrökkel is találkoztunk, akik sebességet mértek, de már jó előre villogással figyelmeztettek a szemből jövők. Dravográdot elhagyva a sok emelkedővel, lejtővel teli 226-os úton, Bleiburgnál értünk át az osztrák oldalra. Utána Ferlach, Villach és Spittal városok érintésével céloztuk meg célállomásunkat Lienz-t. (85-ös és 100-as jelzésű utak) Spittal-t elhagyva, ahogy közeledtünk Kelet-Tirol (Osttirol) tartományba, csodálatos látványban volt részünk. Gyönyörű magas hegyek, békés hegyi falvak, buja zöld fű, fenyvesek, meseszép minden. A végcélunktól már csak kb. 30 km-re lehettünk, mikor kezdett beborulni, elsötétülni az égbolt. Gyorsan kellett beöltözni az esővédőbe, mert hamarosan hatalmas eső követte. Már elállt amikor beértünk Lienzbe és hamarosan rájöttünk, az eső ebben a régióban mindennapos esemény volt. Gyorsan jött, gyorsan ment. Lienz-ben viszont sokat keveregtünk, mire rájöttünk, hogy merre is található nyaralásunk színhelye. Többszöri útbaigazítás során kiderült, hogy igencsak a városon kívül leszünk és még 10 km-t kell felfele megtennünk egy fizetős útszakaszon. (Az interneten rossz címet adtak meg a szálláshoz, ezért nem találta meg a GPS-ünk, A síparadicsom teljesen más címen volt, mint amit mi tudtunk, és később kiderült, hogy mások is eltévedtek és nehezen találtak oda.) Szóval 17.00-kor érkeztünk meg, hulla fáradtanTúra napló- Ausztria,Szlovénia és éhesen 1823 m magasságba, a Zettersfeld síparadicsomba. Azonban minden fáradtságunkat felülírta az a csodaszép látvány, amiben részünk volt. Magasan a felhők felett jártunk, kristálytiszta volt a levegő és lenyűgöző kilátás tárult elénk a szobánk ablakából. A 4 fogásos vacsora is isteni volt, főleg, hogy már kopogott a szemünk az éhségtől. 
07.28.-án, vasárnap csak rövid városnézést ütemeztünk be az előző napi fáradalmak miatt. Lienz gyögyörű kis város és a főterén zajlik az élet, de a boltok mind zárva vannak ezen napon. Miután ettünk egy finom fagyit, ismét menedékbe kellett húzódnunk, mert jött a kihagyhatatlan napi eső. Miután elállt, elgurultunk a Bruck Schlossberg múzeumba megnézni. Két helyi festő kiállítása volt és nekünk nem igazán jött be. Meglehetősen lehangoló képek voltak a halálról, háborúkról, szenvedésről és az elmúlásról. Mi inkább valami jó kis lovagi tárlatra számítottunk.
Természetesen, mire végeztünk ismét jött a szokásos eső, így a parkolóban ismét gyors öltözködésbe kezdtünk és visszatértünk a szállásunkra.
07.30.-án nekiindultunk, hogy átmegyünk Szlovéniába és megnézzük Bled-et. 8.15-kor indultunk és úgy döntöttünk, hogy legalább az osztrák autópálya-matricát megvesszük a gyorsabb haladás miatt. A A10-es autópályán haladtunk a szlovén határ irányába és Rosenbachnál, a Karawanken alagúton mentünk át. Az alagút hossza 8 km és 6,50 euróba került motorosként. Ez a szakasz meglehetősen ijesztő volt, mert az alagút felénél bent iszonyatos meleg van és a hatalmas ventilátorok meglehetősen nagy szélvihart kavarnak, így elég rendesen inogtunk a gépen. Szlovén oldalon, Jesenicánál elhagytuk az autópályát és 12-kor értünk Bledbe, ami csodálatosan szép hely. Sajnos, sokat nem tudtunk időzni és tovább indultunk, hogy megnézzük a Vintgard szurdokot, ahová 4 euró a belépő. Ezen a káprázatosan szép helyen fejeztük be a szlovén kiruccanásunkat és 16.15-kor indultunk vissza. Az utat ugyanúgy tettük meg, mint idefele, de a szikrázó szlovén napsütést hatalmas tiroli vihar zárta. 50 km-el Lienz előtt kezdődött és szó szerint bőrig áztunk, mire feljutottunk a szálláshelyre. 19.40-kor érkeztünk meg a panzióba, ahol már javában zajlott a vacsoráztatás. Mindenki nagyon vidáman fogadott minket, hiszen feledhetetlen élményt nyújthattunk víztől cuppogó ruháinkban. Gyorsan száraz ruhát vettünk és két nagy korsó sörrel csatlakoztunk a vacsorázókhoz.
Másnap, kedden reggel nem igazán volt kedvünk motorra patanni. így reggeli után csak a hegyi túrista utakat kezdtükTúra napló- Ausztria,Szlovénia felfedezni. Természetesen a látvány lenyűgöző volt és nagyon élveztük a sétát. Délután úgy döntöttünk, hogy mégis gurulunk egy keveset és elmentünk megnézni a Tristachersee-t. Ennél a csodaszép kis tónál fizetős és szabad-strand is van, de mi csak körbe sétáltunk és élveztük a látványt. Miután visszatértünk, a délutánt már csak pihenéssel, sörözgetéssel töltöttük.
08.01.-én felkerekedtünk, hogy felkeressük a motorosok álmainak netovábbját, a Hochalpenstrasse-t és megnézzük a Grossglockner-t.
Mivel a hegy két irányból is megközelíthető, pechünkre mi a rossz irányt választottuk és nem oda jutottunk, mint szerettünk volna. Mi Kals am Grossglockner irányába mentünk és onnan fordultunk vissza és mentünk Heiligenblut irányába. Mivel elég késő volt már és a Suzukin is éreztük, hogy eléggé megviselték már a Túra napló- Ausztria,Szlovéniahegyi utak, úgy döntöttünk, hogy majd máskor, egy erősebb géppel fogunk visszatérni. (A Hochalpenstrasse kapuinál az árak: 22 euro motorral és 32 személygépkocsival) Miután a panorámaút kapujától visszafordultunk, megnéztük még Heiligenblutban a csodaszép templomot, majd visszagurultunk szállásunkra.
Másnap, csütörtökön nem terveztünk gurulást. A panziónk mellett, az 1823 m-es magasságban felültünk a Panorama Seilbahn-ra, (fülkés drótkötélpálya) és lementünk vele a városba, Lienzbe. (oda-vissza 11 euróba kerül fejenként) Megtekintettük a kulturális emlékeket, megvásároltuk az ajándékokat, kicsit lötyögtünk a központban, majd visszamentünk a Seilbahn-nal. Este a vacsoránál érdekes kalandban volt részünk, mert két szomszédos falunak a tűzoltó csapata éppen a mi panziónkban gyakorlatozott. A isteni sült-csülkös vacsoránk mellett végig látványos műsorral is szórakoztattak minket.
08.03.-án, pénteken már szintén nem terveztünk gurulást, hisz másnap 700 km megtétele várt ránk Budapestig. A napi tervünk az volt, hogy az ülőliftet (sesselbahn) fogjuk kipróbálni, mely innen a Zettersfeld síparadicsomból vitt fel tovább még magasabbra. Egy kicsit borús volt az idő, így csak kora délután indították el azt a kezelők. (az ülőlift 11 euróba került oda-vissza egy felnőttnek) Délután egy nagyot sétáltunk a 2400 méteres magasságban, élveztük a kilátást és nagyon szomorúak voltunk, hogy véget ért a nyaralásunk.
2012 08.04.-én, szombaton fájó szívvel elindultunk hazafelé.Túra napló- Ausztria,Szlovénia A nagy távolság miatt és hogy gyorsabban tudjunk haladni, elhatároztuk, hogy a szlovén oldalra is megvesszük az autópálya matricát. Még Ausztriában, kb. 100 km-re Lienz-től, Spittal-ban meg tudtuk venni azt. Spittal-tól elindultunk az autópályán Klagenfurt irányába. (A 10, A 2) A pályán hatalmas dugóba keveredtünk, kilométeres sorok voltak és csak azért tudtunk haladni, mert motorral elfértünk a két kocsisor között. Később kiderült, hogy nem baleset volt, hanem mindenki egyszerre indult neki az augusztusi szabadságára. Elég nehezen oszlott fel a tömeg és nem igazán tudtuk a sebességet növelni. Az A 2-t Völkermarkt irányába hagytuk el, majd St. Nikolai és Lavamünk érintésével értünk el Dravográdba, a szlovén oldalra. Az osztrák hegyek után itt már lényegesen melegebb volt az idő, így kicsit könnyíthettünk a ruházatunkon. (Tirolban hozzászoktunk a hűvös időhöz, ahol napközben is csak 18 C volt és este is sokszor fűtenünk kellett a szobánkban.) Mariborban már otthonosan mozogtunk és Túra napló- Ausztria,Szlovéniamegálltunk egy benzinkútnál. Nagy szerencsénkre teli tankoltuk a gépet és elvégeztük folyós ügyeinket, mert később nemigen tudtunk volna. Maribornál megcéloztuk az A 5-ös autópályát és nekiindultunk az előttünk álló útnak. Kicsit később döbbenten vettük észre, hogy a benzinkutaknál és pihenőknél mekkora embertömegek vannak. A nagy létszám később sem csökkent és már az M7-es autópályán jártunk, mikor még mindig kígyózott a sor, mindenütt teltház volt. Valószínűleg a román és török vendégmunkások utaztak egyszerre haza az augusztusi szabadságukat tölteni. A kánikulai hőség volt a másik ami letaglózott itthon.( Amíg kint a kellemes 20 fok körüli hőmérséklet volt, addig itthon tombolt a nyár.) Hazáig egyszer álltunk meg rövidebb pihenőre, de akkor is letértünk az M7-es-ről és egy balatoni cukrászdába ültünk be hűsölni.
Budapestre beérve tankoltunk először Szlovénia után és kb. 18.00 körül érkeztünk haza. Nagyon fáradtak voltunk, de tele voltunk élményekkel és szép nyári emlékekkel.
Mivel Szlovéniában még sok tervezett helyet nem láttunk, így szeretnénk még visszautazni oda. Nagyon reméljük, hogy barátaink is elkísérnek majd és együtt fedezzük fel ezeket a szép helyeket, mert azért többen gurulni még jobb.:-))
További képek a Galériában.

Szöveg és kép: SwarovskitkapóEra és Gyűrűkura