Meglehetősen hűvös reggelre ébredtem. Nincs visszaút, már egy hete tudom, hogy rövid túrát teszek egy Harley-Davidson 1200 T superlow nyergében. Régen ültem már a márka által biztosított teszt motoron, ezért nem hagyhatom ki a lehetőséget, ha esik, ha fúj ide most menni kell. Felöltöztem tisztességesen, de az autópályán úgy éreztem elfért volna még rajtam az aláöltöző nadrágja is.
Szerencsére az eső csak riogatott, amikor 10 óra előtt gyűlni kezdtünk. Az Európát járó teszt kamion elhozta hát a 2019-es modelleket kis hazánkba is, hogy a motoros társadalom amerikai motorokra fogékony része megismerkedhessen az újdonságokkal.
A motor választás során igyekeztem olyan típust kiszemelni, ami könnyedebb, árban közelebb áll az elérhetőhöz, és még két személy is utazhat rajta kényelmesen. A leírásnak nagyjából a Sportster 1200T Superlow felel meg egyedül a Harley-Davidson kínálatából.
Értem az egy személyes, individualista dolgot, de nálunk az utas fizeti a hátsó ülést, ezért aztán követel némi beleszólást a kényelem kérdésébe. Ebből kiindulva találtam a túrára felkészített Sporit a legalkalmasabbnak a próbára.
Előzetes információim már voltak, hogy a rúgózó elemeket nem a magyar utakra tervezték, és a lábtartó le fog érni a kanyarokban, mégis tapasztalni akartam mindezt, mert én már csak ilyen hitetlen vagyok.
Elindult a karaván, mindjárt a diósdi első körforgalomban megdöntöttem a motort a szokásos módon, és már karistoltam is.
Tehát az első tétel bizonyított, nem ezzel fogunk kanyarvadászatra járni. A konvojban haladva 110 körül éreztem először, hogy kicsit rángatja a nagy szélvédő ellenére a sisakomat a szél. Nagyobb sebességnél azonban nem tudtam kipróbálni, ezt nem írom a rossz pontok közé. Érdet elhagyva a 7-es út nyomvályús, töredezett szakaszain valóban kicsit kellemetlen volt a futómű visszajelzése, de nem volt bántó. A tükör sima aszfalton azonban kellemes a haladás, már csak az a kérdés kis hazánkban hol találunk hosszan ilyet? Megálláskor alapjáraton a blokk – a márkához hűen- rázza az egész motort, ami karakteres és még tetszett is.
Néhány órát a nyeregben ülve már nem volt olyan kényelmes az üléspozíció, pedig a térdszög és az egyenes hátnak garantálni kellene mindezt, de egy kicsit magasnak tűnt a lábtartó, talán ez okozta a fáradást. A visszaúton a körforgalmaknál többször csúsztatni kellett a kuplungot, és egy idő után egyre nehezebben húztam a kart, mert elfáradt a kezem. Elég nehezen járt, és már-már a görcs határán voltam, mikor végre egy hosszabb szakaszon nem kellett váltani. A megállások nem jelentenek problémát az első és hátsó tárcsafékek megoldják a rájuk bízott feladatot, az ABS beavatkozását észre sem venni.
Érdekes, a fékhez nem kell akkora kézi erő. Lehet, hogy alacsony költségvetés ide vagy oda, a kuplung bovden helyett elférne itt egy hidraulikus rendszer. Főleg, ha belegondolunk, hogy a hölgyek felé kacsingattak a tervezők, amikor megálmodták ezt a modellt. A kuplung és fékkar közel került a kormányhoz, így érthető az előbbi tézis a női vezetőkkel kapcsolatban, de a rövid tükörszár és a markolat között nem sok hely van a kéznek. Ha toldanának bele egy kicsit, hogy hosszabb legyen a szár, még akár hátra is lehetne látni.
A rövid túra táv miatt fogyasztási értékekkel nem szolgálhatok, viszont a látszólag kilométerórából álló műszer alsó részén digitálisan megjeleníthető megtett távolság, napi távolság, sebesség fokozat a pillanatnyi fordulatszámmal, de a pontos idő is csak néhány gombnyomás a baloldali konzolon. Összegezve a rövid üléspróba tapasztalatait, a leendő tulajdonosoknak van hol személyre szabni a Superlow-t.
Szöveg és kép: Buny