1959 és 1966 között a Husqvarna négy MX bajnokságot nyert a 250-es géposztályban. Torsten Hallman három világbajnoki, Rolf Tibblin pedig egy európai győzelemmel a zsebében várta, hogy megkezdődjön az 1967-es szezon. Ráadásul a svéd márkát akkoriben mutatták be az USA-ban, ahol az emberek odavoltak a Viking ország stílusáért és minőségéért. Tehát minden ígéretesnek tűnt, és a Husqvarna úgy döntött, hogy megduplázza a versenyrészleg költségvetését a következő szezonra.
A Husqvarna gyár a 60-as években folyamatosan fejlesztette motorjait. Komoly kutatás és fejlesztés után a 250-es versenygép új, merev vázzal készült 1966-ra.
Ezzel egyidőben a blokkot a korábbinál alacsonyabban szerelték be a vázba, ami javította az úttartást az MX és az offroad versenyeken. Az első villák vadonatújak voltak, ezt már a gyárban fejlesztették és gyártották, szemben a korábbi verziókkal. Hozzáillesztették a gépeket az öt gyári versenyzőhöz. Hallman és Olle Pettersson mellett Ake Jonsson, Hakan Andersson és Staffan Eneqvist is támogatást kapott. Összességében a gyár 1200 feletti darabszámú 250 cm3-es motort gyártott a világpiacra.
Ezt követően 188 000 svéd koronát különítettek el a Husqvarna motokrossz költségeire, ami többé-kevésbé kétszerese volt az előző évad költségvetésének. A harc április végén kezdődött a spanyolországi Sabadellben. Az 1965-ös orosz világbajnok, a CZ-val induló Victor Arbekov a győzelemmel kezdett. Olle Pettersson másodikként ért célba, míg Torsten Hallman kiállt, és hiányztak az értékes világbajnoki pontok. A Payerne-i svájci Grand Prix a pálya elhelyezkedése miatt különös, meredek dombok és gyors egyenesek váltják egymást. Ezek a feltételek jól feküdtek Hallman-nak, de ellenfele a belga, Joel Robert is kedvelte ezt a vidéket. A páros egymás után ért célba, Svédországé lett a pálma, míg Olle P nyolcadik lett.
Két kiugrás történt, és a harmadik szintén megkérdőjelezhető volt, ezért Olle várt. Nem intették vissza a rajtot, ezért utolsóként indult hátulról és dühösen! A zöld fű volt a meghatározó a franciaországi Vannes-ban. Ez a Bretagne-i pálya újabb összecsapás helyszínévé vált Hallman és Robert között. A belga gyorsabb volt, így az összesített állása három forduló után majdnem egál volt. Egy héttel később Robert verhetetlen volt otthon, Hechtelben, és Hallman másodpercen belül volt mögötte. Három héttel később Torsten bosszút állt a németországi Bielsteinben, míg Robert cseh CZ-ja meghibásodott, és Olle Pettersson lett a második, ami azt jelentette, hogy a Husqvarna kettős győzelmet aratott.
A homok és Hollandia gyakran összeegyeztethetőek, ezért nem meglepő, hogy Norgban Joel kiváló formát mutatott és nyert, míg Hallmannak vissza kellett vonulnia. Aztán délre vették az irányt Olaszország felé, ott Torino közelében rendezték a viadalt. Itt újabb kettős Husky-győzelmet ünnepelhetett Torsten, míg Olle P második lett, jóval Robert előtt. London északi részén, Halsteadban a trend megint megfordult, amikor Joel R korán átvette a vezetést. Olle P harmadik lett, míg Hallman kiesett. Ha Belgium jó volt Robertnek, akkor a svéd Motalat a hazai versenyzőknek kedvezett. A dobogót elfoglalta a Husqvarna csapat: 1. Hallman, 2. Pettersson, 3. Hakan Andersson. Egy héttel később a kompra vártak, hogy keletre hajózzanak a finn GP-nek otthont adó, homokos Hyvinkää-be.
Olle Pettersson mindig is erős volt ilyen talajon, és 1967-ben sem volt kivétel. „Mivel Hallmannak esélye volt a világbajnokság megnyerésére, az első futamban vártam rá, de Hallman erről hallani sem akart, ezért meg kellett elégednie a második hellyel, és így én nyertem ezt a Grand Prix-t”- mondta Olle P. A Husqvarna tiszteletét tette a Szovjetunióban, ezúttal Belgorodba utaztak a hatalmas ország délnyugati részére. Rekordszámú, 100 000 nézőből álló tömeg nézte végig, hogy Torsten Hallman megszerezze negyedik világbajnoki címét. Mivel Robert kiesett, senki sem fenyegethette a ragyogóan versenyző svédet, aki a Husqvarna hetedik motokrossz világbajnokságát nyerte meg. A szezon 12. és utolsó fordulóját augusztus közepén Szczecinben, Lengyelországban tartották. Olle P-nek elméleti esélye volt a második helyre, de Robert nem hibázott. Petterssonnak meg kellett elégednie a világbajnokság utolsó fordulójában elért dobogós helyezéssel. Összességében a Husqvarna öt dupla győzelmet szerzett 1967-ben Hallman és Pettersson révén.
Hakan Andersson hatodik, míg a finn újonc versenyző, Heikki Mikkola első világbajnoki pontjait megszerezve, a 25. helyet szerezte meg. Aztán 10 évvel később a Husqvarna világbajnoka lett. Milyen ikonikus szezon!
Szöveg: Buny
Kép: Husqvarna