Évek óta nézegetem a motorosokat, akik divatos csupasz motorokkal próbálnak túrázni. Mit visznek magukkal? Számomra alapvetés, hogy egy túra motoron a kipufogó a lábtartók alatt fut. Különben hogyan lehet rá csomagot rakni a hátsó ülés két oldalára? Bizonyosságot akartam szerezni arról, hogy mennyire igazam van, ezért megtettem mindent, hogy egy ilyen motort kölcsön kapjak. Na jó, nem mindent, de amit lehetett. Szerencsémre a Suzuki felajánlotta GSR 600-as teszt motorját néhány napra, így a bizonyítási eljárás kezdetét vehette.
A recept egyszerű: régebbi szupersport motorból származó blokk, jó teljesítmény, megfelelő futómű, korszerű megjelenés, egy lámpaidom, széles abroncsok. Szóltak is, egy agilis jószágra készüljek, ne egy kómótos gőzösre. Haza felé menet óvatosan közlekedtem, tapasztalni kell az új gépet. Aztán egyszer csak azon vettem észre magam, hogy nem is igazán figyelek a motorra. Mintha régi ismerősök lennénk, és nincs különösebben nagy szükség a bemutatkozásra. Hazaérve az ajtóból azért bámultam egy kicsit még. Hétközben városi szaladgálásra használtam, alig vártam a hétvégét, hogy hosszabb úton, két személlyel is próbára tegyem. Gyorsan szerveztünk egy túrát néhány száz kilométeres távval. A túra beszámolója egy későbbi időpontban más körettel lesz tálalva a tisztelt olvasó közönségnek, most maradok a motor taglalásánál. Tehát eljött a nap, neki indultunk, de a sok „rohanga” miatt már jelzett a műszerfalon a kijelző, hogy keressek egy benzinkutat. Csodálkoztam is, már ennyit mentem volna? Készültem a motorból a net segítségével, itt az alkalom az első állítás bizonyítására:igaz-e, hogy hat és nyolc liter közötti fogyasztást mérnek a tulajdonosok? A kút oszlopon található adatok és a megtett kilométerek számából 5,8 literes értéket számoltam elsőre. Őszinte leszek, lebiggyedt a szám széle. Titkon abban reménykedtem, hogy a gázkar két helyzetű (teljes gáz, illetve alap helyzet) használata miatt olvashattam ilyen adatokat az írásokban. Aztán kezdtem magamnak megmagyarázni: a motor adja ezt az érzést, mert nagyon szépen megy, és kívánja is, hogy húzzák neki, stabil, az M0-ás új szakasza a beton érdesítéssel sem táncoltatja meg (hiába na, a széles gumi előnye). Ha elérjük a 100 feletti tempót, akkor kezdi jól érezni magát, és a digitális számjegyek hamar túllépik a megengedett sebesség tartomány határát. Reálisnak tartom most már, hogy 200 körüli végsebességre képes. Mindezt idom nélkül! Ja, persze erre a gyári fejidomot felszerelték, de az elterelő hatását 80-ig éreztem, onnan a váll környékén már nyomott a szél, ennél többre nem képes a lámpa fölötti légterelő. Cserébe viszont marha jól néz ki vele a motor. Javaslom a következő sorozatban legyen széria tartozék.:) Lelki szemeimmel már láttam miként lehetne egy kicsit hosszabb plexit felrakni az eredeti helyére. De ne fussunk ennyire előre! Ott tartottam, hogy magyaráztam magamnak a gázkar kettős állásából adódó magas fogyasztási értéket. Be kell valljam a magyarázatom megállja a helyét, bizonyítottnak érzem, hogy a motor kényszerítette ki belőlem azt, hogy igenis menjek vele, élvezzem a gyorsulását, hogy hajlandó legyen hatodikban 60-ról is egyenletesen húzni, és az országúton a kocsikat előzgetve azon gondolkodni: vajon ez az előzés visszaváltás nélkül megy, vagy lépjek a váltókarra? Bármennyire is szeretném, nem tudom felidézni mennyit mutatott a kilométeróra kijelzője.:) Arra viszont határozottan emlékszem, hogy ilyen gyorsan a szokásos 50 kilométert nem tettem meg. Biztos azért sikerült, mert jó ütemben tudtam előzni mindig.:) Merengésemből a többiek riasztottak, hogy mennünk kéne. Levontam a következtetést, hogy ez így nem mehet tovább, a gázkarral úgy kell bánni, mint egy hangszerrel, és lágyan kell előcsalogatni vele a motorból a szimfóniákat. A forgalom miatt egy óránkba került megtenni az első száz kilométert, de nem éreztem kényelmetlennek az ülést, vagy a lábtartót. Az egyenes testtartás, a magas, széles kormány hosszú távon sem gyötrelmes. Azt hittem a szélvédelem hiánya miatt jobban elfáradok majd, de érdekes módon bármennyire is vártam, nem következett be. (Esküszöm nem gyúrtam rá!) Hazafelé kilenc kilométeren keresztül nem tudtam megelőzni egy kamiont, és a mögötte kavargó szél nagyon megrángatott minket, talán itt tett volna nagy szivességet a jobb szélvédelem. A benzin szint jelzőt nézve úgy tűnt, sikerült a fogyasztást csökkenteni, de tankolni még nem kellett, így ez az adat várat magára.
Az ülés alatt fut a kipufogó, ebből folyamatosan áramlik a meleg az utas lábaira. Gondolom a forró nadrágos lányoknak hidegebb nyári estéken az ilyen motorral megjelenő srácok szimpatikusabbak emiatt. Mivel mi már a „régebb óta” fiatal kategóriába sorolhatók vagyunk, és nyáron is motoros nadrágban közlekedünk, ez nem annyira jó hír. Cserébe a lábtartók nem a kipufogótól rezegnek, hanem a motor járásától. AGSR 600z utasnál 100-120 kilométeres sebességnél olyan vibráció van mindkét tartón, amitől leszállás után a láb belső részei tovább rezegnek, és a zsibbadáshoz hasonló érzéssel ajándékoznak meg. A lábtartó helyzete a hátsó magasabban futó üléshez képest jó helyen van, nem kell gugolni, vagy nyújtózni az ülésről, hogy elérjük. A hátul ülő kényelmesen tájékozódhat, mert a visszapillantó tükörben ugyanúgy lát hátra, mint aki előtte ül. A hátsó ülés kényelmére nem érkezett panasz, pedig az utasom kifejezetten kritikus szokott lenni ilyen téren. Ha nála átment ez a rész, akkor úgy gondolom más sem fog csalódni benne. Ezt a lábtartó remegést teszteltem másik utassal is – 14 éves, 175 cm magas, 80 kilós fiatalemberrel -, és megerősítette a rezonancia létezését, annyi kiegészítéssel, hogy a fordulatszám emelkedésével arányosan nő a rezgések száma is. Erre ki kell találni valamit!
A bizonyítási eljárás következő állomása a csomag szállítás. A szállítási kiegészítők terén érdekelt cégek nem szoktak befektetni az ilyen motorok felszerelésébe mérnöki órákat, mégis meglepve tapasztaltam, hogy mennyi ilyen tartozék kapható. Az SW-Motech és a Givi is kínál megoldásokat a csomag szállítás terén. Az egyszerű nyereg táska tartó konzoltól, a komplett doboz rendszerig bármi kapható hozzá. Ez utóbbiak a hátsó lábtartónál vannak megtámasztva, illetve az ülés alatt. Csak azért jegyzem meg, mert ezzel az utas lábtartó vibrálása csökkenthető!:) A szélterelő plexik piacán jóváhagyással rendelkező termékek közül választhatunk, egész magas szélvédőt is kínálnak hozzá. A gyár teljes burkolatot is tart ehhez a tipushoz, más gyártók komplett alsó „ék” idomot készítenek, tehát széles a paletta. De vajon miért? A választ az eladásra kínált modellek között találtam meg. Aki megválik ettől a motortól, az kevés kivételtől eltekintve 10.000 km feletti futás teljesítménnyel kínálja. Az első 2006-os darabok 20-25.000 km-rel kerülnek meghirdetésre átlagban, itt nem találtam alacsonyabb értéket. Örülhet a Suzuki, szeretnek a tulajdonosok közlekedni ezzel a modellel. Álljunk meg egy pillanatra! Miért nézek hirdetéseket? Van motorom.
Aztán eljött a nap, vissza kellett adni. Utoljára bementem a munkahelyemre vele, lemostam. Mégis csak így illik visszaadni. Jut is eszembe, reggelente már 10 fok alatt volt a hőmérséklet, mégsem éreztem a cordura nadrágon keresztül a hűvöset. Lehet, hogy jó a tank melletti kis idom, amibe az indexet integrálták?
Visszaadtam a GSR-t. Az utolsó tankolásnál konstatáltam, hogy 5,3 literre sikerült lecsökkenteni a fogyasztást. Kíváncsi lennék tudnám-e faragni, ha még egy hétig maradna?
Eljött a pillanat amitől az elmúlt héten féltem. Felültem a saját motoromra, és úgy éreztem, mintha egy billegő bárkával közlekednék hazafelé. Nehezebben jár a váltókarja, nem gyorsul olyan jól, a fékek sem olyan harapósak. Szörnyű! Könnyű a jót megszokni!
Van itt azért valami, amit be kell valljak. Azóta sűrűn nézem a hirdetési oldalakat, próbálom követni a GSR árakat. Párom otthoni számítógépén a háttér, a Suzuki hivatalos oldaláról letölthető GSR kép. Esküszöm nem én választottam, hanem ő! A munkahelyemen viszont én raktam ki ugyanezt a képet. Az ő hatására! Nem magamtól. Nem bizony.
Ja, árulom a motorom, a netes hirdetések között megtalálható, ha valakit érdekel…..

Szöveg és kép: Buny