A szezon kezdetének évek óta csalhatatlan előjele, hogy feldübörögnek a motorok a Hungexpo területén. Az idén 10 éves AMTS (Autó,Motor Tuning Show) egyre népszerűbb a benzinnel fertőzöttek körében, ezt az emelkedő látogatószám bizonyítja évről évre. Saját tapasztalatból tudom, három fiú gyermek környékén élem hétköznapjaimat, az autók világa jobban érdekli a két fiatalabbat, mint a motoroké.

Ezt a kiállítási csarnokokban eltöltött idő statisztikája alapján merem állítani. Emellett nem látom rajtuk azt az érdeklődést, amivel annak idején mi követtük a két kerekűek világának minden rezdülését.

Talán ez a problémája a gyártóknak is, és évek óta nem tudják eltalálni, mivel tudnák megszólítani ezt a generációt. Nyilvánvalóan az autókból dübörgő basszus magára irányítja figyelmet egy kisváros főutcáján, és a legtöbben tudják, hogy kié a gép. Ez a népszerűség, amit egy néhány százezerért vásárolt autó cicomázása után el lehet érni, fontos ennek a korosztálynak, bár ez a „tuning” általában többe kerül, mint az autó vételára, de ez annyira nem fontos, ahogy látom. Cserébe, ahogy egy ismerősöm fogalmazott: „Sztárság van”.

Persze motoron közlekedve ezt nem lehet elérni, mert nem sokan tudják a környéken, hogy mit jelent egy-egy márka típus jelölése, míg az 520i vagy a TDI nagyon sokak számára ismert rövidítés és a „coolság” meghatározója egy-egy betű kombináció. Aztán a lányok szülei is jobban kedvelik azt a fiút, aki egy biztonságos négy kerekű karosszériáját kínálja kislányuk védelmére, mint a kétkerekűn felöltözve, az időjárás és a közlekedők szeszélyének kitetten közlekedő fiatalembert. Valahol értem ezt a biztonságra törekvést, csak az én szememben ez nem annyira menő dolog.

Ezért továbbra is képviselem az alternatív látás módot, ami különbözik a nagy átlagtól, és maradok „konzervatív” motoros nézeteimnél, miszerint nincs is annál szebb, mint amikor hasítjuk a levegőt, és a kabáton keresztül élvezzük a menetszél nyomását. Ezért ne is várja tőlem senki, hogy a négy kerekűekről írjak, erre mások éreznek késztetést, meghagyom nekik a kiállítás azon részéről a beszámolót. A két kerekűek kiállítása azonban néhány meglepetéssel szolgált számomra. Akik azzal a céllal jöttek a vásárvárosba, hogy a teljes palettát lássák, csalódniuk kellett, mert voltak márkák, amelyek semmilyen módon nem jelentek meg. A BMW, Ducati, KTM, egy-két kósza hírnöktől eltekintve, gyakorlatilag nem volt jelen.

Cserébe az MV Agusta klub széles repertoárral képviselte a márkát, amire emlékeim szerint még nem volt példa a kiállítások történetében. A japán gyártókat a legnagyobb területen a Honda és a Suzuki várta. Előbbinél számos új modell ülés próbájára lehetett sort keríteni, utóbbinál egy-két újdonság várta csak a látogatókat, az évek óta változatlan modell paletta már megérett a megújulásra, talán ez is magyarázta a péntek délutáni szellősséget a kiállító téren. A legtöbb újdonság a Kawasaki standján állt, a legújabb „szörnyetegük” körbe-körbe forgott a kiállító tér közepén.

Volt is mindig érdeklődő a motorok körül, bár a „Kérjük ne üljön rá!” feliratot nem nagyon értettem az első kiállítási napon. A Yamaha egyetlen motort hozott ki, azt is egy viszonylag kis standon lehetett körbe járni. Mivel a piaci szegmens alig öt százalékát képviseli a szuper sport motorok eladása, így érthető volt, hogy az YZF- R1 legújabb verziója mindig jól megközelíthető volt. Érdeklődésemre elmondták, hogy képviseltetik magukat ezen a jeles eseményen, de úgy gondolják, hogy a puding próbája az evés, ezért arra kérik az érdeklődőket, hogy 2015. április 25-26-n keressék fel a kijelölt kereskedéseket és szlogenjüket idézve: „Kérjük üljön rá, és vezesse!”.

Azért ez mindenképpen pozitív, tessék felírni a naptárba, és elmenni, még akkor is, ha rögtön nem vesz semmit az ember. Talán eldől egy ilyen próba alkalmával, hogy mi az amit szeretne a vásárló, vagy éppen az, hogy mit nem. Nem lehet szó nélkül hagyni az olasz Piaggio csoport bemutatóját. A standon olasz kávéval, és óránként egy fagyis Ape-nél sorba állva lehetett Piaggio, Aprilia, Moto Guzzi vagy Vespa ízű finomságot kapni. A standon népszerűek voltak az Aprilia modelljei, a Moto Guzzi Calfornia típusa, de a Vespák körül is mindig voltak érdeklődők. Lehet, hogy sokat lendített az Eni cuccba öltöztetett manöken hölgyek jelenléte, bár a legstílusosabb a pöttyös szoknyás lány volt a Vespa nyergében.

Tetszett a kereskedők délies élet igenlése, amivel nagy ívben tettek arra, hogy a szomszéd standon kiállító miért ad el annyival több motort, hiszen az ő szuper sport modelljeikben nincsenek olyan széria tartozékok, mint amilyeneket az Apriliákba építenek a Suberbike világbajnokság tapasztalatai alapján. Ezeket majd azok a kevesek keresik, akiknek fontos, hogy a sisakba vetített képen megjelenjen az adott versenypálya vonalvezetése, és a menet szempontjából legfontosabb adatok, amit az okos telefon alkalmazás révén láthatnak a motor működéséről. A Triumph megosztott standon csak a Tigerek legújabb generációjával volt jelen, a klasszikus család a kereskedésben maradt. Más kiállítókra is jellemző volt, hogy nem a teljes palettával jelentek meg, hanem inkább a piac szempontjából fontos modelleket hozták el.

A Harley-Davidson is hasonló módon gondolkodott, a magyar piacon leginkább eladható motorjaik képviselték a márkát. A pénteken
tartott sajtó tájékoztató lényege, hogy a Street 750 bevezetése kapcsán meghirdettek egy motor építő versenyt, amelyen a közép-kelet európai építők mutathatták meg mit tudnak. Az alap minden esetben a Street 750 volt, ennek különböző értelmezéseit láthatjuk az erre az alkalomra készített honlapon. A Sapka által készített magyar versenymű mellett, két igazán jól sikerült motor állt még a dobogón. Aki még nem szavazott, azoktól azt kéri a H-D hazai képviselője, hogy tegyék meg, mert ez az igényes munka megérdemelné, hogy megnyerje a versenyt.

A pavilon másik felét már a kiegészítő gyártók foglalták el, az ismert forgalmazók mellett már megjelentek ázsiai gyártók is. A márka nevek egyelőre ismeretlenek, áraik alulról súrolják a megszokott márka nevű termékek akciós árait. A piac átrendeződése itt volt leginkább szembetűnő, amikor doboz, ruha és egyéb kiegészítők forgalmazói annyi helyet foglalnak el, mint a motorok, az mindenképpen előrevetít valamit a kiállítás jövőjével kapcsolatban. Számomra újdonság volt, hogy motorkerékpárra szakosodott szervizek is kiállítóként népszerűsítették magukat az idei seregszemlén. Átérve az EMAT helyszínére a szokásos kordon mögé állított járművek fogadtak. A motorok egy része már nem az amerikai motorépítési stílusban készült, sok cafe racer és egyedi koncepció színesítette a versenyt. Jó volt látni, hogy az építők igényesebb járművekkel érkeztek, és a japán gyártók mellett az európai márkák is egyre nagyobb számban képviseltetik magukat, mint építésre alkalmas alap. Elvégre nem csak amerikai gyártmányt lehet igényesen átalakítani. Ebből a szempontból végre elhagyták a készítők a szokásos sablonokat. A tetoválók már idén nem ölelték körbe standjaikkal a rendezvényt, ennek köszönhetően szeparáltan jelenhettek meg „építő közösségek”, cégek.

Ez az általuk készített alkatrészek forgalmára valószínűleg jó hatással lesz, mert az érdeklődők közvetlen beszélgetésekkel tudják eldönteni, melyik készítő munkásságában bíznak majd meg saját motorjuk átalakítása során. Lassan visszasétáltam a Motorkiállítás csarnokába, és a benyomásaimat összegezve vegyes érzések kavarogtak bennem. Sajnálom, hogy egyre kevesebb márka érzi úgy, itt a helye, és meg kell mutassa mivel kíván a vásárló közönség kedvében járni, Akik viszont kiállítottak, bíznak egy felfutó piacban, de addig is szeretnék bebiztosítani jelenlegi pozíciójukat, hogy onnan tudjanak fejlődni. Keser-édes jövőképet rajzoltak bennem a helyszínen folytatott beszélgetések, függetlenül attól, hogy kiegészítő forgalmazóval, importőrrel vagy motor építővel beszélgettem. Amíg ezek a piaci szereplők nem érzik stabilnak helyzetüket, nem várhatjuk, hogy nagy léptékben növekedjen a hazai motorkerékpár piac.

Szöveg és kép: Buny