Megjelenése pillanatában vegyes érzelmekkel viseltettem iránta. Fizimiskáját nem igen tudtam hová
tenni, a végletekig leegyszerűsített streetfighter megjelenése kombinálva a „sötét oldal” marketing hívó szavával még távolabbra lökte az érdeklődési körömtől az MT-09-et.

Most itt a következő generáció Zorallkából, és még mindig vannak fenntartásaim. Ki a fenének kell egy ilyen motor manapság?

Szélvédelem semmi, zömök forma, gyakorlatilag egy személyes üzemmód, mégis adnak el belőle? Felültem rá, kicsit kehesen indult. Megfordult a fejemben az Akrapovic hatás, de ez mégsem egy versenymotor! A kormányon egy oda nem illő kapcsolóban megtaláltam a probléma okát. Az eredeti fényszórók kiegészítéseként felszerelt lámpák lekapcsolása után sokat javult a hideg indítási hajlam. Szépen sütött a nap, nem hittem, hogy nem vesznek majd észre az eredeti fényforrásokkal,
így további ellenszenvvel gurultam ki a főútra. A motor vehemensen rántott egyet és kezdett volna vágtatni, de azért bemutatkozás gyanánt ez így mégsem lesz jó, és egy gombnyomással a teljesítmény görbét átállítottam sportosról alapra. Na, mindjárt kezelhetőbb lett a kicsike! Barátkoztunk az M5-ös kivezető szakaszáig, aztán úgy döntöttem, most nézzük milyen autópálya körülmények között. A lámpa fölé szerelt néhány centis plexit inkább a megjelenés részének tekintettem már elsőre, és láss csodát, nem csalódtam. Jól néz ki, terelő funkciója számomra érzékelhetetlen volt, ami alapjában nem is nagy baj, hiszen egy csupasz motoron ülünk, itt bizony fújni fog a szél. Már a Tracer tesztjén is tapasztaltam, hogy ezzel a blokkal vigyázni kell, mert olyan altatós. Alulról szépen adja le a teljesítményét, aztán ha nem figyelünk oda, egy óvatlan pillanat múlva már rég túl vagyunk az engedélyezett sebesség határokon.

Nyilván a visszapillantó tükrök is ezen filozófiát támogatva kerültek a kormányra, mert minek hátra nézni, hiszen mostanra mindenki mögöttünk van már. 🙂 Így feszültem hazáig a szélben, és élveztem a gyorsulást 100 felett, a rövidnek tűnő előzési manővereket. Ilyenkor mindig éreztem még benne annyi erőt, hogy be is lehessen fejezni, amit elkezdtünk. Ettől válik igazán elevenné az, amit a reklámban a sötét oldalról hablatyolnak a marketingesek. Lehet, hogy ez nem csak szlogen? Na, mindegy, volt már olyan motor, aminél vizsgáltam a reklámban állított tulajdonságok valóság tartalmát, úgy látszik megint igaz lesz minden, amit hirdetnek.

Ingáztam lakásom és Budapest között, és naponta képes lettem volna rekordot dönteni az utazás időtartama tekintetében, de ehhez azért kell egy adag józan ész, mert minden helyzetben nem segíthet ki a kiváló futómű és fék kombináció, ABS ide, vagy oda. Tehát ésszel, ha nem akarod, hogy Japán sötétebb része legyen a föld mélye! Ha ilyen teljesítménnyel rendelkezik egy motor, akkor azt valamiből elő is kell állítani. Úgy gondoltam a vágtatásnak meg lesz az ára, de a fogyasztás 5 liter körül maradt. Ez nem olyan vészes tekintve, hogy vitorlaként lehet feszülni a szélben menet közben. Volt is a karjaimban izomláz, eleinte nem sejtettem mitől, de be kellett látnom, hogy Zorallka gyúrásra biztat folyamatosan.
Aztán jött a megvilágosodás: Munkába menet egyik reggel állok elsőként a külső sávban a Könyves Kálmán körúton a piros lámpánál. Az Üllői úttól együtt kerülgettük a sok „B” (csak a belső sávra kaptak
jogsit) kategóriás vezetői engedéllyel rendelkezőt egy 600-as sport motorral közlekedő sráccal. Valahogy úgy jött ki a lépés, hogy jobb ütemben tudtam sávot váltani, ezért értem én először a megállás helyét jelző vonalhoz. Megáll mellettem, majd angolul mondja: Good! Sisakjával a szürke színben pompázó neon sárga felniken gördülő paripám felé intve.

Az angol biztos az osztrák rendszámnak szólt, ezért bátorkodtam magyarul folytatni vele a csevegést. Ránéztem a sportmotorra és azt mertem mondani: Ez is tud annyit, mint az, csak nem kell görnyedni rajta. Zárt sisak miatt nem láttam arckifejezést, és máig nem tudom, hogy a mondatom jelentése, vagy a magyar szó ütött-e nagyobbat, mert nem jött válasz. Váltott a lámpa, és indultunk, és már soha többé nem volt alkalmam, hogy kijelentésem tartalmát kifejtsem motoros társamnak. Innen üzenem, hogy nem a motorját kívántam leszólni, inkább felhívni a figyelmét arra, hogy a teljesítmény nem csak a teljesen burkolt, hasalós motorokban van jelen.
A rövid történet után térjünk vissza a megvilágosodásra. Ekkor jutott el a tudatomig, hogy milyen avítt gondolkodású vagyok, hiszen a srác legalább húsz évvel fiatalabb volt nálam, és őt megfogta az a dizájn, amire olyan idegenkedve néztem mindaddig, míg nyeregbe nem szálltam. Tehát elszálltak az évek, a Yamaha MT-09 modellje nem a korosztályom igényeit szeretné megjelenésével kiszolgálni. Szörnyű ez! 🙁
Lassan tényleg vennem kell egy cruisert, ha ez így folytatódik.:) Már csak azért is biztos ez, mert két személynek nem igazán kényelmes hosszú távra a motor. A legnagyobb baj az ülés hátrafelé elvékonyodó és rövid ülő felületével van, ehhez adalék a hátsó lábtartók magas elhelyezkedése. Nem mondom, hogy
a kedvest nem lehet elvinni haza a munkából, de hosszútávra ne ebben a modellben gondolkodjunk. Az „olaszosan” rövid hátsó, és a lengővillára szorult sárvédő „vég” mindenképpen szebb, mint a Suzukinál és Kawasakinál divatossá vált magasra helyezett utas ülés, és a vékony csövön hátra „hagyott” sárvédő a rendszámtartóval. Ezért a Yamahánál „hyper naked” kategóriába sorolt motor kinézet terén – minden ellenszenvemet leküzdve – mégis közelebb áll hozzám, mint a másik két márka. A teljesítmény, ár adatokat összevetve, derekasan állja a sarat a Japán sötét oldalán vívott harcban a Ninja és a Katana gyártójával szemben a hangvillás márka. A három millió alatti ár mindenképpen érdekessé teszi a motort, ha csak arra gondolok, hogy az ülést tartó konzol milyen egyszerűen cserélhető egy olyanra, ami két személynek is elég helyet ad, a csomagtartót is bírja, a hátsó lábtartó is közelebb kerülhet a lengővillához. Biztos lehet találni egy méretesebb plexit előre. Persze hogy hízna a 193 kg-os tömeg, de elbírja! 🙂
Az új lámpa egységhez nem nyúlnék, a kiegészítő fényszórók nélkül is elég jól világított sötétben, és a karakteres arc modernné tenné az átalakított motort.

Már csak pár évet kell várni, hogy a használt piacon essenek egy kicsit az árak, és hozzá lehessen jutni egy ilyen kiváló „alaphoz”. Az Akrapovic-ról egy szót sem szóltam, hiszen hangban semmit nem tett hozzá a mindennapokhoz, cserébe jól néz ki a váz alatt a három kis kivezető csővel. Amolyan külcsín elemként megtartanám újra szabott „csupasz túra motoromon”.

Szöveg és kép: Buny