A Husqvarna verseny történelme a múlt század 30-as éveinek közúti versenyein kezdődött. A márka ott volt a rajtvonalán a röviden TT-nek nevezett Tourist Trophy viadaloknak. Aztán fordult a világ, és a motorkerékpár sport utcai sorozatából kivonultak a második világháború előtt. Kellett további 30 év, mire a fegyvergyár megint feltámasztotta a sport részlegét.

Az egyik legrégebbi svéd motorkerékpár magazin az MC-Nytt szerkesztője reménykedett
a nemzeti márkában és néhány kreatív ötlettel segítette bevezetni a Husqvarna-t újra a versenyek világába.

A 60-as évek elején a svéd „Motor Cycle News” magazin szerkesztője, Bengt Björklund felvetette, hogy indítsák újra a Husqvarna-t. Azt mondta: „Szinte biztosan ösztönözni fogja a piacot.” A világháború után Svédországban nem voltak olyan tehetséges versenyzők, akik nemzetközi szinten is jól teljesíthettek volna. Az új ötletet a tárgyalóasztal mellett vitatták meg, és úgy döntöttek, hogy olyan koncepciót próbálnak ki, ahol a megbízható 250-es motorjukat használják alapnak. A negyedliteres motor biztosan nem lenne a leggyorsabb a nemzetközi versenyben, ahol számos angol és japán márka volt már jelen.

De a Husqvarna nagyon megbízható volt, ami versenyképessé tehetné a kezdő mezőnyben. Úgy döntöttek, hogy a projekt közös vállalkozás lesz a Husqvarna és az MC-Nytt együttműködésével. A motor egyes részeit és néhány egyéb alkatrészét a magazinnak kellett a versenyre alkalmassá tennie. A Husky vázát most használták első alkalommal közúti versenyzésre, és bizonyította, megfelelő és megbízhatóan teljesíti a feladatot. Tommy Malm fejlesztő mérnök segített a beállításokkal, és néhány módosítást hajtott végre az erőműben, hogy gyorsabbá tegye a gépet.

A csapat számára engedélyezték a Husqvarna létesítményeinek használatát, de csak szabadidőben és munkaidőn kívül lehetett a versenygépen dolgozni. A nyugati partvidék egyik versenyzője, Anders Bengtsson készen állt az 1966-os szezonra. Kevés tapasztalattal rendelkezett a versenyzésben, de a kétkerék fenegyerekének számított. 1965 végén Kent Andersson is csatlakozott, így a Husqvarna kiváló párossal várta az új szezont. Az első nemzeti bajnoki futamot Skarpnäckben rendezték, közvetlenül Stockholm mellett. Tommy Malm sok órát töltött a Husqvarna debütáló versenyére készülve a műhelyben. A verseny nagyon jó volt és Kent Andersson megnyerte a 250-es géposztály futamát, míg a Bengtsson harmadik lett.

Ezt senki várta a teljes újonc csapattól, és a Husqvarna hamarosan minden svéd sportlap címoldalán volt. Ez a siker nagy bizalmat adott a gyárnak és a csapattagoknak, és a Husqvarna folytatta a közúti versenyzést az európai kontinensen. Többnyire sikeresek tudtak maradni, de csak olyan helyszíneken ahol az Andersson és Bengtsson páros ki tudta használni a gépük kiváló úttartását. A gyorsabb pályák nem voltak olyan meggyőzőek, a magasabb sebesség tartományban soha nem tudták megközelíteni a versenytársakat. A legjobb eredményt egy belga versenyen érték el, ahol a Husqvarna párosa a dobogón állhatott. Az európai siker után Tommy Malm világszerte elismert lett.

Felvette a kapcsolatot a japán nagydíj szervezőivel, és nem csak a csapat nevezését fogadták el, de még pénzt is kapott az utazási költségekre. A Husqvarna belépése újonc csapatként a GP világába a legjobban sikerült. Kent Andersson lett az első svéd versenyző hosszú idő után, aki pontokat tudott szerezni a világbajnokságon, miután hatodikként haladt át a célvonalon. Ennek ellenére a gyár úgy gondolta, hogy nem érdemes folytatni a versenyzést az első szezon után. A döntésben szerepet játszott, hogy túl sok erőforrást vesz igénybe, és túl magas a versenyzés költsége, ezért a következő évben visszavonta csapatát a gyártó. Néhány évnek még el kellett telnie, hogy a Husqvarna visszatérjen a közúti versenyzés világába, de ez már egy másik történet.

Szöveg: Buny

Kép: Husqvarna