Vártam már az alkalmat, hogy végre közelebbről is megismerhessem az SH sorozatot, és a 350-es, mint újdonság került a fenekem alá. Sokan nagyon szeretik a típust, nem véletlen, hogy ilyen hosszú ideje a programban szerepel. Ennek a sikernek a receptjére voltam kíváncsi a megtett néhány száz kilométer alatt.
Az első és legfontosabb, amit le kell szögezni, hogy a robogók között ma már megkülönböztethetünk klasszikus, „síkpadlós“ lábtérrel rendelkező típusokat, és központi „alagúttal“ készülőket.
Ez utóbbi a „dívány“ robogók hozadéka, ahol ebben a központi alagútban helyezik el az üzemanyagtartályt és nem utolsó sorban a megerősített váz csövei, és egyéb szerelvények is itt futnak. A klasszikus robogók farnehezek voltak, hiszen szinte minden oda volt „zsúfolva“. A kényelmesebb, modernebb változatoknál az alagút kialakulásában a váz merevítés mellett, a súlypont előbbre helyezése is cél lehetett, ezért a felépítéséből adódóan máshogyan fog viselkedni egy SH, és máshogy egy Forza. E rövid áttekintés után már érthetőbbé válik majd, amit írni fogok.
Az SH sorozat karcsú vonalvezetésű, mindennapi használatra szánt mindenesnek készült. Nagy kerekei, egyszerű felépítése mind-mind ezt a célt szolgálja. Olaszországban járva, egy alkalommal a hipermarket előtt vártam, a bejárattól nem messze a motor parkolóban pihent a motorom egy Kymco Like mellett. Békésen nézelődök, amikor megérkezik egy apró kockás nadrágban és ferde gombolású felsőben egy észak-ázsiai férfi egy telepakolt bevásárló kocsival. Módszeresen kezdte kirámolni a kocsi tartalmát, és helyezte el a különböző termékeket a robogón.
Két zsugor ásványvíz a lábközé, az ülés alá zacskóban a péksütemény, a hátsó dobozba az apróbb dolgok, míg meg nem telt, majd a saláta és egyéb zöldségek az utas ülésre kerültek egy háló segítségével. Felkapaszkodott emberünk a motorra, és óvatosan elindult a kijárat felé. Indultunk mi is, és a forgalomban folyamatosan mögötte haladtunk. A körforgalmakban sem hagyott el semmit, pedig a kismotorhoz képest elég nagy sebességgel hajtott be, majd ki a következő kijáraton. Tehát a sík padlólemezes robogók ilyen sorsra számíthatnak ott, ahol munkaeszközként tekintenek rá. Tekintsünk tehát mi is ebből a perspektívából az SH 350-re.
A lábtér szellős, szteppelhetünk menet közben a fülesben hallható zenére, vagy a kis kampóra felakaszthatjuk a hazafelé bevásárolt termékeket, ha nem akarjuk az ülés alatti rekeszt, vagy a hátsó dobozt erre használni. Ezek a tárolási lehetőségek tovább erősítik az SH „haszonjárműkénti“ felhasználását. Az ülésen helyet foglalva feltűnik annak szélessége, amivel menet közben nincs gond, de alacsonyabb vezetők megálláskor konstatálhatják a tényt, hogy nehezebben ér le a lábuk.
Sebaj, kicsit előbbre kell csúszni megállás előtt, hajlítani a karokat, hogy elinduláskor minél előbbre helyezzük a súlyt, a hátra nyúló lábakkal pedig egyensúlyozunk az első métereken, hogy a legjobb gyorsulást érjük el, és állva hagyjunk magunk mögött mindenkit. Na, erre a 350-es motor esetében semmi szükség, egyszerűen tegyük fel mindkét lábunkat a taposóra, és csússzunk hátra, míg a gázkar elfordításával szabályozzuk a gyorsulás mértékét. A nagyobb motorok is csak később lesznek képesek otthagyni minket. Valószínűleg olyan sokk hatás éri őket, amitől hirtelen nem tudnak jól kigyorsítani.
A kocsikról nem beszélek, Shelby Mustang vagy piros olasz sport kocsi nem került utamba, viszont egy Teslával szépen tartottam a lépést, míg neki fékeznie kellett, én meg a keskeny kormánynak köszönhetően behúztam a kocsisorba, hogy biztosítsam a polepozíciót a következő megmérettetésre a közlekedési fényjelző készülék alatt. Ami plusz a városban, azt el is veszti a városon kívül. Próbáltam autópályán haladni vele, de nem a kerék mérettel és a motor teljesítményével kell küzdenünk, hanem az első rész könnyedségével. Nem érezni már olyan biztosnak az úttartást, ezért nem is erőltettem a továbbiakban ezeket a szakaszokat. Átszoktunk az autóútra, mert megítélésem szerint 120 körüli a biztonságos tempó, de igazán az országutat ajánlanám, hogy a gyorsulását élvezni lehessen előzésről előzésre.
A városi fogyasztás a veretés ellenére is jól alakult, 3,8 liter jött ki 100 km-re. Autópályán 4,5 liter, autóúton 4 liter körüli értékeket mértem. Ehhez természetesen hozzájárul az is, hogy a felegyenesedett ülőhelyzet miatt a menetszélben vitorlaként feszülünk a szélben. Talán nem véletlenül kínálnak a gyári kiegészítők között szélterelőt. A futómű jól boldogul a budapesti útviszonyokkal, nagy felütést sem elől, sem hátul nem tapasztaltam. Pozitív benyomást kelt a motor hátsó idomkialakítása, mert az utas lába kényelmes helyzetben éri el a lábtartót, és az ülésen is megfelelő helyet talál. A szimpla tárcsafékek az ABS-szel minden helyzetben biztonságosan lassítják a járművet, elég határozott lassulás érhető el mindkét kar együttes használatával.
Talán, ha nem lenne kipörgésgátló, tényleg előre kéne hajolni, na nem a gyorsulás, hanem az első kerék aszfalton tartása érdekében. A műszerek információ „áradata“ a legfontosabbakra koncentrál, de elég is ez, aki egy mindenest keres, azt nem feltétlenül érdekli, hogy éppen mennyit forog a főtengely alatta. Az első pajzsban található kis rekesz inkább a kulcsok elhelyezésére szolgál, mert szűkössége miatt más nem igen fér oda. Végig gondolták ezt a tervezők is, a mobilok egyre nagyobbak, ezért az USB csatlakozó az ülés alatti rekeszbe került, a bevásárló lista ma már amúgy sem kis cetlire van írva. A színre fújt hátsó dobozban helyeztem el a sisakomat, mert az ülés alatti hely az én „hátsó szárnyas“ sisakomnak szűkös volt.
De egy ilyen motorhoz egy nyitott sisak való. Az alacsony padló lemez kedvez a hölgyeknek, amúgy „déliesen“, szoknyában is fel tudjanak szállni, és munkába menni a meleg nyári napokon. Még egy példa arra, hogy a mindenes szerepe áll a legközelebb ehhez a típushoz: a családban tönkre ment egy elektromos fűszegélynyíró, felugrottam a robogóra, combbal tartottam a gépet, és átszáguldottam vele a városon. A láb letétel sem jelentett gondot. Ilyen hétköznapi felhasználást tudok elképzelni ennek a robogónak, ami folyamatosan képes menetteljesítményével meglepni a közlekedés többi részt vevőjét.
Szöveg és kép: Buny