Három évvel ezelőtt próbáltam az első verziót, és már az akkori beszámolóban sem rejtettem véka alá, hogy csalódtam. Illetve ez így nem pontos, inkább úgy fogalmazok, hogy előzetes várakozásaimnak nem felelt meg mindenben az első szériás X-ADV. Szerintem itthon az ára és a megjelenése miatt inkább olyanok választották, akik éreztek magukban megfelelő vagányságot egy korszakalkotó újdonság birtoklására és használatára.

A típus annyira kiesett az érdeklődési körömből az utóbbi időben, ezért érdeklődéssel tekintettem az újbóli találkozás elé.

Honda X-ADV – 2021

A külcsínben elsőre nem sok változás vehető észre, a karakter maradt. Kinek bejön, kinek nem ez a megjelenés, de ne felejtsük el, egy DC és Marvel generáció felnőtt azóta, akiknek a Transformers világ nem olyan távoli, mint a motor vásárló középkorúaknak. Tehát lehet fanyalogni, de egy biztos, férfi ember lopva rápillant erre a formatervre. Az ülésen helyet foglalva az első benyomásom az volt, hogy kényelmes. A hátsó támasztó rész körül öleli az ember hátsóját, és nyugalommal tölti el.

Honda X-ADV – 2021

Középen nagy kapcsoló hívja fel magára a figyelmet, ezt kell nyomkodni, illetve tekergetni, ha életre akarjuk kelteni, vagy leállítani a szerkezetet. Kis megszokást igényel, de hamar élvezni kezdi az ember, a zsebben tárolt elektromos kulcs nyújtotta előnyöket. A központi kapcsoló elé került a tanksapka és az ülés nyitó gomb. Korrekt megoldás, a stílushoz passzol. A gyújtás ráadása után, média üzenet tájékoztat arról, hogy milyen motoron is ülünk valójában. A kormányról eltűnt a kis kijelző, megszűnt a kettős kijelzés.

Honda X-ADV – 2021

Az új műszerfal az Africa Twin grafikus kijelzőjét örökölte, nyilván kevesebb funkcióval. Azért az adott vezetési sémához tartozó kipörgésgátló, motorfék és vonóerő beállítások leolvashatóak. Ezen kívül számos fontos adatot jelenít meg a színes kijelző az időtől, dátumtól és hőmérséklettől az átlag és pillanatnyi fogyasztásig, a haladási sebesség és a fordulatszám értékei mellett. Az első métereken visszatér az érzés, túl magasan van a lábam. Ez egy kicsit csalóka, mert a hasmagasság miatt valóban feljebb került a „trepni“, de a comb vonala vízszintes menet közben, a térd és a csípő közel egy magasságban van, ami ezt a „magas“ érzést adja.

Honda X-ADV – 2021

Valójában más robogókon a térd lejjebb van a csípőnél, és ezt vesszük alapnak. Kis megszokást követően nem is annyira kényelmetlen, és még ott van a „csopperesen“ előre helyezett lábtartás is, hosszabb utakra pihentető jelleggel. Egy kritikai észrevétel a „lábtartóra“ azért van, a „szélessége“ megszokást igényel. Amúgy az ülésben el tudnék tölteni hosszabb időt is, de egy Tisza-tavi kirándulástól eltekintve nem került sor igazi terhelés próbára. A nap végére sem éreztem zsibbadást a hátsómban, és nem is fészkelődtem egy óra ücsörgés után. Ami a vezetőnek igazán kényelmes, azt az utasnál kicsit elspórolták.

Honda X-ADV – 2021

Az ülés elég széles, de a lábtartók még mindig magasan vannak, ezért alacsonyabb utasoknak is magasabban van a térdük, mint a csípőjük, ami hosszú úton nem feltétlen komfortos. A szélvédelemre nem lehet panasz, a lábtól, felső testtől kellően távol tartja a szelet az idom és a plexi. Ez utóbbi magasságban mechanikusan állítható, de nekem a legalacsonyabb fokozatban felelt meg igazán. A Honda ügyesen sáfárkodik az NC 750-es erőforrásával, ebben a verzióban a hangolása kifejezetten csábít a „rosszaságra“.

Honda X-ADV – 2021

A négy lóerős többlet teljesítmény az elődhöz képest biztos érezhető, de én már olyan régen ültem az előző változaton, és azóta annyi motort próbáltam, hogy erre nem esküdnék meg. Azért az elektronikus gázkar elfordítására vehemensen indul meg a motor, és a közel 59 lóerős teljesítmény bőségesen elég a közúti használatra. Azért írom ezt, mert nem volt szívem terepen, vagy a dűlő utakon meghajtani a „kicsikét“. Jobban élveztem, hogy magasan ülök, és a LED-es fényszórókkal kiegészülő látvány a visszapillantó tükrökben, hogyan nyitja meg az utat akár az autópályán, akár a kocsisorok között.

Honda X-ADV – 2021

A hangja kicsit hörgős lett, ami jól illik a motorról szerzett benyomáshoz, és ehhez hozzájárul a váltó kicsit durvább váltása. Bár, ez lehet a teszt példány egyedi tulajdonsága is Az autópálya-országút-város használatban 4,4 literes átlagfogyasztást produkáltunk, de ehhez az értékhez hozzátartozik, hogy a nyeregben ülve úgy éreztem „menni kell“. Az ülés alatti tárolórekesz elég nagy, a napi dolgok elpakolása gond nélkül megoldható, a sisakot a „szárny“ miatt meg sem próbáltam bele tenni. Viszont az alsó részben az okostelefonok csatlakozási lehetőségét egy USB porttal megoldották.

Honda X-ADV – 2021

A motor vezérlési módok közül az „Általános“ volt a sláger, esős etapokra nem került sor, a sóderos részt a fent említett indokok miatt szintén hanyagoltam, ahhoz meg túl rövid ideig volt nálam a motor, hogy a személyes beállításokkal kísérletezzek. Ez a helyzet a telefon és a motor csatlakoztatásával is, mivel nincs sisakbeszélő és hangszóró a sisakomban. Ezeket a modern kommunikációs csatornákat nem használom. Én kérek elnézést, ha ezzel csalódást okozok a kedves olvasóknak. 🙂 A küllős kerekek és a futómű még a 31-es út Jászberény és Nagykáta közötti szakaszán is simára vasalta az úthibákat, ahogy a budapesti utakon sem sikerült felütni egyik rugózó elemnek se, és komfortossá tették az utazást.

Honda X-ADV – 2021

Harmadrendű utak töredezett aszfaltján is jól boldogul. A fékekről hasonló jókat tudok elmondani, a rögzítő fék működtető karja átkerült a jobb oldali kormánykapcsoló elé, sokkal szebb megoldás, mit az elődé volt. Az ABS és a kipörgésgátló feltűnés nélkül végzik a dolgukat. A láncápolás a majdnem zárt műanyag háznak köszönhetően kicsit nehézkes, le kell szerelni a felső borítást, ha hozzá akarunk férni a meghajtáshoz. A praktikumának megítélését rábízom az olvasóra.
Összességében, kellemes meglepetés volt számomra az átdolgozott X-ADV nyújtotta teljesítmény, egyedül az árával nem vagyok kibékülve. De milyen árcédulára számítottam egy felső kategóriás terep robogóval kapcsolatban?

Szöveg és kép: Buny