Huskvarna várostól nem messze, a gyártól néhány percre kialakították a Klevaliden Hill Climb pályát, ami az első 1000 méteres hegyi felfutó szakasz volt a déli részen. Kilenc évig használták, mielőtt 1933-ban használatba vették a Klevaliden északi részét. A „Svensk Motorsport” országos magazin 1926-os nyárközépi számának 255. oldalán található egy történet, ami betekintést nyújt a korszak két svéd motorversenyző óriása közötti nagy csatába a diplomata és a vakmerő között.

A kommentátor először a veterán Erik Westerberget mutatta be a megafonokon keresztül, miközben üvöltést lehetett hallani a lelkes nézőktől, akik már régóta vártak bajnokukra. Versenyideje a 10 százalékos meredek emelkedőn a fogyatkozó sebesség után is 59 másodperc volt.

Husqvarna hegyi felfutó

A következő az ifjú Gunnar Kalén volt a sorban, miközben a tömeg azt kiabálta: „Most jön!” Úgy tűnt, hogy versenyzésében a „nyerj vagy meghalsz” kettőse vezette volna a taktikáját. Kalén nemcsak kiszorította ellenfelét, hanem új pályarekordot is felállított, 58,6 másodperccel. Az egy korona (kb. 20 amerikai cent) belépődíj fejében az emberek a látott drámától izgatottan tértek haza a verseny végén.

Husqvarna hegyi felfutó

Tíz oldallal később ugyanabban a magazinban egy drámai és szörnyű balesetről lehetett olvasni ugyanazon a versenyen, a dél-klevalideni szakaszon. A domb felénél az ász, Nils Torell edzés közben letért a pályáról, és súlyos sérüléseket szenvedett. Szerencséje volt, hogy megúszta az esetet, még életben volt azután, hogy látványos akrobatikus mutatvánnyal esett az árokba. Nils Torell végül a kórházban felépült, és a következő évben visszatért és új Klevaliden-rekordot állított fel 52,4 másodperccel. Ezt a rekordot öt egymást követő évben nem sikerült megdönteni, egészen 1932-ig, amikor a stockholmi versenyző, Gunnar Barthelsson 40,66 másodpercet futott egy Husqvarnával.

Husqvarna hegyi felfutó

Ez az örök rekord 90 km/h átlagnak felel meg! 1933-ban a szervezők úgy döntöttek, hogy feljebb költöznek a dombra, ahol a körülmények sok szempontból nehezebbek voltak. Mind a gépek, mind a motorosok fejlődtek, így a pálya lehetett meredekebb, nehezebb kanyarokkal tűzdelt, mint korábban. Az egyik legnehezebb az „Engvalla-kanyar” kemény balkezes volt. A 600 méter hosszú szakasz 84 méteres szintkülönbséggel!

Husqvarna hegyi felfutó

Az 1904-es képeslapon a felfelé vezető utat még „Klefvaliának” hívták, ami több mint 10.000 nézőt vonzott 1933-ban Pünkösd hétfőn, hogy többségük az „Engvalla-kanyar” közelében gyűljön össze, ahol remek akciókat lehetett látni. A 35 induló versenyző közül 15-en Husqvarna nyergében ültek, amely akkor a legtrendibb és leggyorsabb gép volt.

Husqvarna hegyi felfutó

A Grand Prix versenyeken és másutt elért Husky-győzelmek mellett most minden motorosnak volt egy Husqvarna a kívánságlistáján. A verseny két szakaszban zajlott, ahol minden versenyző kétszer indult a pályán, a legjobb idejét számolva az összesített eredményekhez. Gunnar Kalén és Ragnar Sunnqvist – mindketten a gyári Husqvarnákon – voltak a nap nagy kedvencei.

Husqvarna hegyi felfutó

A nagy kérdés az volt, hogy ki lesz a leggyorsabb a Klevalidenben. Kiderült, hogy mindkét bálvány nyert – különböző osztályokban! Tutto, Husqvarna! 1934-ben a helyszínt felújították, hogy otthont adjon a „Nordic Hill Climb Championship”-nek, amely még nagyobb tömeget vonzott. Becslések szerint ezen a meleg augusztusi vasárnapon 14 000 ember jött el megnézni a felfutót. Extra vonatokat indítottak a nézők szállítására közelről és távolról.

Husqvarna hegyi felfutó

A pálya pedig 200 méterrel meghosszabbodott, ami még látványosabbá tette az eseményt. Ragnar Sunnqvist 45,4 másodperccel nyerte meg az 1200 köbcentiméteres oldalkocsis osztályt, és a 750-esek között is a második helyen ért célba. Ő volt a nap nagy hőse. A háború után 1946-ban a versenyre éhes szurkolók nagy érdeklődéssel tértek vissza Klevalidenbe.

Husqvarna hegyi felfutó

A mindenkori csúcs, 17 000 néző volt, akik figyelték a futamokat azon a szakaszon, amely jelenleg 700 méteres, a magasságkülönbség pedig meghaladja a 100 métert. Sok jó háború előtti versenyző tért vissza, és az 1947-es Klevaliden győztes, Stellan Strandh a Husqvarnán így foglalta össze a véleményét: „Ez a legdurvább hegycsúcs Svédországban.

Husqvarna hegyi felfutó

Itt nem úgy hódítasz, hogy hanyagul lovagolsz!” Rudolf Jönsson ismeretlen eredménnyel végzett az 1929-es Klevalidenben, míg öccse, Åke Jönsson meghódította 1949-ben. Szupergyors, 500 köbcentis Effyh törpével a leggyorsabb időt motorozva, 45,2 másodpercre javította a rekordot. Ha valaki az Észak-Klevaliden híres „Engvalla-kanyarjának” modern szakaszát keresi, akkor rá kell döbbenjen, hogy a környéket fel sem lehet ismerni az anyatermészet „munkája” miatt.

Husqvarna hegyi felfutó

Ahol egykor nézők ezrei gyűltek össze, hogy átéljék az izgalmakat, most egy aszfaltozott út van az elegáns lakónegyedben. Ne feledjük azonban, ugyanannak a kanyarnak a részei még mindig megvannak, ahogy a képeken is látszik, de már nem sok minden emlékezteti a versenyrajongókat a motorozás aranykorára.

Szöveg: Buny

Kép: Husqvarna