Az 1930-as évek elején csatlakozott a Husqvarnához Gunnar Barthelsson, aki addigra már hírnevet szerzett a kétkerekű sportban. A különleges képességekkel rendelkező motoros a Husqvarnával 1931-ben mindjárt második helyezést ért el Ivar Skeppstedt mögött. A híres stockholmi Solvalla lóversenypályán találkoztak a döntőben, Gunnar mindössze öt másodperccel maradt el a győztestől az öt kilométeres kavicsos pályán. Mindkét versenyző különleges vezetési stílusban motorozott a hosszú, nagy sebességű kanyarokban, oldalra csúszó gépeikkel a 15000-es néző sereg nagy örömére.
Az 1932-es klevalideni hegyi felfutón Gunnar 40,66 mp-es rekordot állított fel, megdöntve a régi, 52,4 másodperces rekordot. Ez a rekord 90 km/h átlagnak felel meg! Gunnar Barthelsson kompetens versenyzőnek bizonyult, amikor Solvallaban megnyerte a versenyt.
Mindkét futamát az ultragyors, 700 köbcentis Husqvarna gépen aratta. Átlagsebessége 108 km/h volt, győztes ideje pedig két perc 46,6 másodperc volt. Egy évvel később újabb Solvalla-kihívás következett, a híres őszi futamon a stockholmi lóversenypályán. Gunnar Barthelsson továbbra is a 700 köbcentis Husqvarna motorral versenyzett, amely gyorsabbnak bizonyult versenytársai gépeinél. Barthelsson nem csak az edzések során volt a leggyorsabb, de új körrekordot is felállított, 2 perc 44,1 másodperccel öt kilométeren. A következő tavaszi eseményt ismét nagy érdeklődés kísérte, a megjelent nézők számát ismét 15 000-re becsülték. A fináléban a Husqvarnán ülő Martin Strömberg a rajttól elhúzott, és oldalazva bement az első kanyarba.
„A lehető legközelebb feküdtem be a belső ívhez, amikor meghallottam, hogy az öblös 700-as motor feljön mellettem kívül. Minden hiábavaló volt, hogy elkerüljem az előzést” – mondta Strömberg. „Gunnar Barthelsson úgy tűnt, ezen a nehéz gépen született, és senki nem tudott a nyomába érni.” Barthelsson megnyerte az utolsó futamot, és a nap hőse lett. Az 1934-es svéd TT versenyt Hedemorában május 27-én rendezték. Minden híresség jelen volt, és a hatalmas tömeg jelenléte is izgalmas versenynapot ígért. A Dalecarlia körüli 7265 kilométeres pálya vonalvezetése a rajt után balra kanyarodott, mindössze 500 méter volt az aszfaltozott rész, míg a pálya többi része csúszós, kavicsos felületű volt. A pénteki edzésnapon nyilvánvaló volt, hogy Gunnar Barthelsson Husqvarnája remekül illik erre a pályára.
Ráadásul Barthelsson első osztályú versenyző volt, így mindenki tudta, hogy olyan verseny lesz, amire számítani lehetett már előre. Barthelsson 1932-től a Gunnar Kalén Saxtorp gépét használta, de a két éves motor még mindig megfelelt az előírásoknak, és több mint versenyképes volt. Vasárnap ragyogó napsütés fogadta az izgatott embereket. A Shell magasan elhelyezett benzintartályt biztosított, hogy a lehető legrövidebb idő alatt maximális töltési sebességet biztosítson a tankolásokhoz. Régebben verseny közben így töltötték fel, pontosan a megfelelő helyen és pillanatban kellett megállni. Túl hosszú idő volt ez így is, hioszen egy új kört kellett megtennie a versenyzőnek, hogy utolérje a mezőnyt. Az 1930-as években szigorúan tilos volt a gépet a boxba bevinni. Így 35 lelkes ember állt rajthoz a három A, B és C osztályban, amelyek 250-es, 350-es, illetve 500 köbcentis gépekből álltak.
Lassan telt az idő… három perc van hátra… egy örökkévalóság… toljuk hátra a motort… árasszuk el a karburátort… aztán végül leng a zászló, és minden versenyző fut… így tegyen szert előnyre… pattanjon fel a gépére, mindenki abban a reményben, hogy beindul a motor ahogy kell. A finn Lampinen és Barthelsson állnak az élen, és a vezetésért küzdenek. Az emberek sikoltoznak és integetnek a svédnek. Hajrá ember! A nézők könnyedén mozoghattak a pálya egyik oldaláról a másikra. Ezt természetesen értékelték – többet láttak a versenyből. Nyolc kör után Gunnar három géphosszal előzi Lampinent – de meddig tarthat ez? Most valamivel több mint fél órája futottak már ebben az alattomos tempóban. 16 kör után Barthelssonnak jelezték, hogy a következő percekben meg kell töltenie a tankot. Túl szaladt a fékezésnél, és majdnem kicsúszott a megállási helyről.
De a töltőcső elég hosszú volt ahhoz, hogy megoldja, és továbbmenjen anélkül, hogy újabb kört veszítene. Barthelsson egy percig állt – túl sokáig, visszatérve a pályára második volt a finn éllovas mögött. Lampinen megállása után szoros volt a csata kettejük között, de Gunnar túlpörgette a motorját. Szelepproblémák miatt a gép szenved, és nem adja le a teljesítményét. Végül Gunnar Barthelsson a hatodik helyen végzett, a győztes a Husqvarnás Martin Strömberg. Lampinen motorproblémákkal küzdött, mivel gépe a végletekig volt tuningolva.
Strömberg pedig a célvonalon átgurult csak, miután az utolsó szakaszon elfogyott a benzin a tankból. A szerencse ezúttal is vele volt, a hazai közönség pedig elégedett volt!
Szöveg: Buny
Kép: Husqvarna