A klasszikus stílus megjelent a 125-ös géposztályban is, ha lehet még különlegesebb elemekkel, mint ami ebben a szegmensben megszokott. Nem véletlen kapta a spanyoloktól a díjat ez a gép, igazán jól sikerült formatervének köszönhetően tovább viszi az 500-as szériával megkezdett modern-klasszikus vonalat.
Az A1 kategóriás vezetői engedélyhez illesztett teljesítmény kategóriában nem sok olyan motort találni, ami kellően sportos, egyben klasszikus, mégis alkalmas a hétköznapi közlekedési feladatok megoldására. Valljuk be őszintén a 125-ös Brixton Crossfire LC tervezőinek pont az volt a célja, hogy egy új motoros nemzedéket ültessen a nyeregbe, és ehhez szükség volt egy megfelelő külalak kialakítására is. Ezt a Crossfire 125 LC hozza, megjelenése kellően lapos, ami hangsúlyozza a sport jelleget, a hátsó rész meglehetősen szellős, az abroncsok a régi idők mintázatát hozzák vissza, míg a kezelő szervek igényes külcsínnel vonzzák a tekintet.
Az ülés sportos, az utas ülés rész kialakítása elsőre olyan benyomást kelt, mintha üléspúp is járna a masinához. Az apró kör alakú irányjelzők, az első klasszikusan rögzített fényszóró és az ülés alá integrált ovális hátsó lámpa, valamint a Crossfire szériában megszokott „X” dombornyomás a tankon a múlt századi épített utcai verseny motorokra jellemző megoldásokat vonultat fel, modern formában. Mindezt megfejelték az álló egyhengeres klasszikus formájával, és egy rövid tölcsér alakú kipufogóval.
A motor mellett nem lehet csak úgy elmenni, akit kicsit érdekelnek a motorok, az hosszan legelteti a szemét a gépen, hogy akkor ez most épített vagy gyári? Főleg, ha nem elég tájékozott az új márkák terén. De jól is van ez így, annál jobb hirdetés nem kell egy cégek, ha a motorjai elég feltűnőek.
A motoron helyet foglalva feltűnik, hogy a tank széles, a 890 mm-es ülésmagasság elsőre soknak tűnik, de nem éreztem túl magasnak a gépet egyszer sem. Sőt, alacsony tömege miatt kellően kezes, könnyen irányítható. A nyereg a márkánál megszokott keménységű, de ingázásom során egyszer sem tűnt kényelmetlennek, pedig egy órás utakat tettem meg vele alkalmanként. Első nekifutásra felvágtattam vele az M0-ás autóútra, de rá kellett ébredjek, a 13,4 lóerős teljesítmény karcsú oda.
Ennek két oka is volt, az egyik a gumiabroncsok mintázata, amit a finoman bordázott beton felület sűrűn megvezetett, a másik a motor teljesítménye, ami nem teszi lehetővé, hogy felvegyük a tempót a személygépkocsikkal. Az országúton viszont nyugodtan húzhatjuk neki, 4000-es fordulattól egyenletesen érkezik a teljesítmény, 8500-ig forgattam a bejáratos masinát, akkor állt a sebességmérő 94 km/ó-nál. Nagyjából ezzel a sebességgel a világból ki lehet vele menni, ha növeljük még ezerrel a fordulatot, akkor érjük el a csúcsteljesítményt, ilyenkor a sebességmérő 100 feletti értékeket mutat.
Jól jön ez a kamionok előzésénél, amúgy ehhez a fordulathoz már rezgés is társul, ami nem zavaró, inkább az egyhengeresek járásmódjának tudható be. A szokásos útvonalat a napi munkába járáshoz így elvetettem, maradt az országút-város távolság leküzdése oda-vissza napi 120 km-en. Ebben a környezetben megállta a helyét, igazán lételemében a kis gép mégis inkább a városban volt. A könnyű, egy ujjas kuplungolás után a megfelelő gyorsulás verhetetlenné teszi ebben a környezetben, és a kormányvégi tükrök miatti szélesség ellenére is könnyű átfűzni a motort a kocsisorok között.
A vegyes használat mellett a gyári értékek alatt, 2,49 liter benzint sikerült megetetni az erőforrással 100 kilométeren. Ez egy igazán figyelemre méltó érték, hiszen a teszt ideje alatt folyamatosan kihasználtam a fordulatszám tartomány felső részét a gyorsabb haladás érdekében. Menet közben érezni a futómű sportos hangolását, kellően kemény, csak a nagy keresztbordáktól kell tartani. A kormány egyenes, előre kell dőlni az eléréséhez, a lábtartó hátrább helyezkedik el, elég sportos a testtartás, mégsem kell a felsőtest súlyát tartani a csuklón, kényelmesen tudtam vele utazni.
A fékek végzik a dolgukat kellő határozottsággal lassítják a motort, illenek a motor stílusához. Utas teszt alanyaim nem éltek a lehetőséggel, hogy kipróbálják az ülés hátsó részének komfortját, így ezzel kapcsolatban nem szolgálhatok érdemi információval. Csomagszállítás terén próbálkoztam tanktáskával, de nem jött be, maradt a klasszikus hátizsákos megoldás a szükséges dolgok elhelyezésére.
Összességében egy stílusos, a hétköznapokban is jól használható motorral jelentkezett a Brixton, egyetlen hátránya a vételára lehet, de kinézi azt egy stílusikon megvásárlásakor?
Szöveg és kép: Buny