A Honda eddig kimaradt a scrambler őrületből, de úgy látszik mégiscsak vettek egy nagy levegőt, és a CB 500 sorozat alapjaira támaszkodva készítettek egyet. A stílusnak volt már házon belüli képviselője, ezért nem kellett új betű kombinációt kitalálni az újdonságnak.
A sikeres 500-as blokk a testvér modellekben már kellő elismerést szerzett, kézenfekvő volt a felhasználása a terepmotorozásra nyitott vásárlók igényeinek kiszolgálására.
A forma terv kicsit felemásra sikeredett, a felhúzott kipufogó öblös kialakítása az emissziós értékek szinten tartása érdekében elengedhetetlen, de kiterjedése erősen behatárolja a két személyes használatot. Motorokhoz keveset értő hölgy ismerősöm megfogalmazása szerint a kipufogó úgy néz ki, mintha a motor egy poszt apokaliptikus filmből lépett volna ki, a nemesacél burkolat és a dupla csövű kialakítás miatt egy fegyver jutott eszébe elsőre. Nem taglalom tovább, szerintem se ez a legsikerültebb részlet, de attól még funkcionálisan működik.
Az első villák gumiharangjai, a keskeny térdvédős tank, mind-mind letűnt idők motorépítési szokásait idézik, ami jól illeszkedik a motor karakteréhez. Egy ilyen motornak kellően puritánnak kell lennie, minden sallangot el kell hagyni, hiszen erdőn-mezőn, hegyen-völgyön keresztül vágtatva elég, ha csak a legfontosabb kezelő elemek, és a műszerfalon az elengedhetetlen információkat jelenítik meg. Ebben sem találhat senki semmi kivetnivalót, a kormány felett elhelyezett kör alakú digitális műszeregység megfelel ezeknek a feltételeknek. Amúgy nem próbáltam ki terepen a masinát, helyette országúton annál többet használtam. Az ülés keménysége nem zavaró, kifejezetten kényelmes benyomást keltett, bár több órás etapokat nem nyomtam.
A magas kormány és a lábtartó nekem pont megfelelő helyen volt, egyenes háttal lehetett feszülni a szélben. Autópályán ez eleinte kényelmetlen, de hamar hozzá lehet szokni. Országúton kifejezetten kellemes, a városban pedig mozgékonysága segít leküzdeni az autósorok, vagy a szűk utcák által képzett akadályokat. A motor teljesítményéről már esett szó jó néhány alkalommal, a kategóriának megfelelő teljesítményt hozza, nem éreztem, hogy elfogyna belőle az erő menet közben. Ezzel a géppel amúgy sem a csúcs sebességet hajszolja az ember, ezért az autópályákra engedélyezett sebesség határok tartása nem jelent gondot, nyilván tudna többet is, de nem próbáltam.
A fogyasztási értékek nagyon barátságosan alakultak, 3,7 és 3,9 liter között tudtam tartani száz kilométeren. A fékek tekintetében nagy újdonságot nem tudok mondani, teszik a dolgukat, elvárásaimnak teljesen megfeleltek, ahogy a rugózás is. Eleinte furcsa volt az a könnyedség, ami az irányíthatóságát jellemzi. A legkisebb kormány mozdulatra azonnal irányváltással reagált, és könnyűnek tűnt az eleje. De nem szitált, szépen futott egyenesen, tehát ezt az érzést a jelleg kategóriába soroltam. Csomagszállítás terén a jobb oldali kipufogó miatt, a motor bal oldala, a tank és a hátsó ülés jöhet szóba.
Ezek viszonylag behatárolják a szállítható mennyiséget, tehát nem lesz a túrázok kedvence ez a modell. Amúgy két agymenésre azért futotta a motorral kapcsolatban, az egyik a teljes scrambler stílus kialakítása lámparáccsal, terep színű fényezéssel, erős hátsó csomagtartóval, esetleg egy kis lámpaidommal kiegészítve. A másik megoldás a fent vezetett kipufogó helyettesítése egy Rebel-ről származóval, a hátsó lábtartók tisztességes elhelyezése, két oldalra-hátra csőből készült csomagtartók felszerelése a túra jelleg erősítése, és a két személyes üzemmód kialakítása érdekében.
Amúgy ezen az alapon egy XBR újragondolás is születhetne már, hiszen annak is nagy divatja van manapság. Én várom….
Szöveg és kép: Buny