Kedvet akarok csinálni Csehországhoz. Kissé elfogult vagyok, hisz innen származik a motorom, egy 350-es Jawa. Ennek nyergében motorozok, amikor csak tehetem. A Jawa-fertőzést Dávid barátomnak köszönhetem, aki miután sokat segített a motor megismerésében és felújításában, elcsábított Boskovicébe, idén már harmadszor megyek. Ez a város Brno felett fekszik kb. 50 km-re, nevezetessége, hogy minden év május első hétvégéjén itt tartanak nemzetközi Velorex találkozót. A helyszín jól megközelíthető, – a remek, régi M7-es színvonalú szlovák és cseh autópályákon – hamar elér az ember Brnoig, ahonnan az igazán szép cseh vidék kezdődik. Az igazi motoros kedvence ez a szakasz, kanyargós, dimbes-dombos, hegyes-völgyes. Az autópályát leszámítva – amely motorosnak ingyenes – az úthálózat minősége általában jó, nyugodtan lehet vadászni a kanyar ideális ívét, nem kell tartani kátyúktól, mint a mátrai szerpentinen. A város is dombos vidéken fekszik, a központjában található étterem melletti parkolóban van a találkozó gyülekezőhelye, regisztrációs sátra, az alkatrész és relikvia árusokkal együtt. Az étterem önmagában is különleges: a belső helyiségben egy félbevágott Velorex van a falra felfúrva – miheztartás végett – és az összes helyiséget velorexes emléktárgyak díszítik. Van itt a tunéziai Velorex kirándulás képeitől (igen, elmentek, igen, velorexszel, igen, egyáltalán nem normálisak), a Velorex tervezőjével készült dedikált fotókon keresztül, az elmúlt harminc év boskovicei találkozóin készült felvételekig minden. És még a pizzájuk is jó!
Péntek reggeli indulással Győrből kora délutánra könnyen le lehet küzdeni a 250 km-es távot. Javasolt nyelvértő embert vinni a csapatban, mert északi szomszédaink, és a csehek sem túl erősek az angol vagy német nyelvhasználatában, bár a ’jedno pivo dva parky’ azaz ’egy sört két virslit’ alapszókincs használatával remekül ki lehet bírni pár napot, pláne, hogy igazán kedvesek a csehek. Boskovicétől körülbelül 10 km-re egy gyönyörű hegyi úton kell haladni a szállásnak helyt adó kempingig, amely egy fenyves közepén található. Szállást lehet foglalni faházban, vagy sátorban is lehet aludni. Eddig faházaztunk, idén sátor lesz. Félek, hogy megbánjuk, de a faház-foglalásról lecsúsztunk, a sátorban állati hideg lesz éjjel, jó ha 5 fok van ott az erdőben. Majd fűt minket a cseh-magyar barátság, na meg az annak építését segítő alkohol. A szállás igen kedvező árában benne foglaltatik a reggeli is, a boltokban magyar áron lehet vásárolni, és a vendéglők árszabása sem okoz szívrohamot. Kötelező kipróbálni a szláv ételeket, mint a párolt káposztával, knédlivel tálalt sültet, valamint a szintén knédlivel kínált ’gulas’-t, ami egy pörkölt jellegű étek. Utána esetleg egy Kofola az elszántaknak, vagy a zaccos török kávé, és hozzá egy jó Petra márkájú cigaretta…
A találkozó a Velorexről szól, ezért motorral csak kísérőszemélyzetet szoktunk játszani, ami ideális, mert lehet mulatni a szenvedő versenyzőkön, és alkalom nyílik arra, hogy megálljunk a kis helyi kifőzdékben, vagy fényképezkedni a tájban. Szombaton verseny van, itinerrel, ellenőrző pontokkal, és különböző feladatokkal, ezeket kell teljesíteniük a bőregereseknek. Válogatott gonoszságok, mint időre alkoholmentes sört inni, akadálypályát futni, vagy épp Velorex-váltót összerakni egy doboznyi alkatrészből. Körülbelül 5-8 ponton kell pecsétet és pontot gyűjteni. Vasárnap a találkozót a felvonulás zárja, ahol az összes jelenlévő három, négykerekű Velorex, régi Jawa motorok, robogók, és csomó olyan jármű teszi tiszteletét, amelyekről ez előtt még csak nem is hallottam, ezt eredményhirdetés és díjkiosztó zárja. Színes forgatag, kétütemű kék füst, vigyorgó népek, zászlók, villamoscsengő, dallamkürt, nagy élmény. A résztvevők a világ minden tájáról érkeznek, német, angol, osztrák, sőt, rendszeresen látunk néhány ausztrál (!) versenyzőt is, valamint természetesen a magyar Velorex-Klub is jelen van, legalább 2-3 menekülő sátorral – ahogy a csehek nevezik a háromkerekű bőregeret.
Az esték hatalmasak, összegyűlik a sok motorizált őrült a kemping kocsmájában, és ivászat, danolászás zajlik amíg ki nem dőlnek. A sörrel vigyázni javasolt, a helyben csapolt Baron Trenck árpalé jó erős, egytől mosolygós, kettőtől danolászós, háromtól pedig stabilan instabil az ember, pláne ha kibéleli egy-két Becherovkával. A Fernet sem rossz (cseh keserűlikőr) ezért nagyon fontos, hogy sose gyere haza egy alapos rakomány nélkül! (10.) Az esték, reggelek csípősek, de az eddigi években mindig szerencsénk volt: napközben, ha meleg nem is, de 15-20 fokos időjárás és legfeljebb zápor kísérte a túrát, ami kellő aláöltözéssel elviselhető, sőt talán kellemesebb motorozós idő, mint a nyári negyven fokban aszalódni a motoros ruhában.
Én csak lelkes rajongó vagyok, bővebb információt a találkozóról és a Velorex-Klubról a www.velorexklub.hu honlapon találtok!

Kép és szöveg: Magush