Az X-Max 400-as után kézen fekvő volt, hogy „túra” szempontból megvizsgáljam a T-Max egyedi Black Max kiadását. A két motor kipróbálása között nem telt el sok idő, ezért még élénken élt bennem a kisebb modellel szerzett tapasztalat. Ha azzal elégedett voltam, akkor ez még tovább fokozza bennem ezt az érzést majd. – mondták, amikor átvettem a motort. Nem sok időm volt ismerkedni, sietnem kellett, de az azonnal feltűnt, hogy a plexi sokkal közelebb van, és nem anYamaha TMax Black Maxnyira meredek, mint a másikon volt. A gyorsulása magával ragadott, igazak az állítások, hogy ezzel úgy érzem, mindenkinek csak mögöttem lehet a helye. 🙂 Különösen széppé válik mindez, ha társítjuk hozzá a száraz teljesítmény adatokat. Az 530 köbcentiméter űrtartalmú, két hengeres, hengerenként négy szelepes motor, 34,2 kW (46,5 lóerő) teljesítményt ad le 6750-es percenkénti fordulaton. Ennél sokkal többet érzünk, amit az 52,3 Nm-es forgatónyomaték értékből azért már sejteni lehet. Ismét egy olyan motorra volt szerencsém felülni, amelynek a menetdinamikája feledteti a valós teljesítmény adatot. Sokszor elgondolkodom, hogy valójában kell-e nagyobb, erősebb motort venni a „középkategóriás” vagy újabban már „kezdő” modellként árult gépeknél? A Black Max minden erőlködés nélkül képes tartani az autópályán engedélyezett limitet, sőt annál többre is képes akár két személlyel is. A fogyasztása hajtós tempó, és az automata váltó ellenére 4.7 liter volt 100 kilométerre. A gázkar elfordításával egyenletesen gyorsít, a fordulatszám mérő és a kilométer óra mutatója szinte párhuzamosan mozog a műszerfalban. Váltás érzékelésről nem lehet szót ejteni, nem vehető észre, hogyan működik a váltó. Kíváncsi voltam, valóban alkalmas lesz-e ez a robogó túrázásra, vagy csak „sportolni” lehet vele? Az ülés kényelme az első helyfoglaló során meggyőzött. Ugyan a kis Yamaha TMax Black Maxháttámla magasságban nem állítható, de ez nem hiányzott a rövid együtt eltöltött idő alatt. Az utas jobb, ha kapaszkodik a gyorsulás miatt, neki nem jutott a derék támaszból. Kicsit gyilkolja a sportos fekete-arany kombinációját a gyári kiegészítő kinézete, inkább egy dobozt ajánlanék hátra. Ez megoldaná az utas hátának támasztását, ésYamaha TMax Black Max növelné a rakodó helyet, mert az ülés alatt itt csak egy sisak fér el. A lábvédő részben van rekesz, de a mérete a karcsú idom miatt szűkös. Visszatérve az ülés pozícióhoz, elegendő teret ad a karosszéria, akár túrásan előrenyújtva, akár a városban felegyenesedve, a vízszintes láb deszkára helyezve lábunkat. Az utasnak ugyan nem jutott trepni, de szépen munkált, sportos lábtartó rendelkezésére áll. Hosszú távon nem volt alkalmunk kipróbálni a két személyes kényelmet, de a központi rugózás, a motorkerékpárokon megszokott lengővillával és szíjhajtással nem okozott csalódást, ahogy az első teljes értékű teleszkóp szárak is megbirkóztak székes fővárosunk úthálózata adta kihívásokkal. Aki hiányolja az országutakon tapasztaltakat, annak annyit fűznék hozzá, hogy a budapestiek jó része tisztában van azzal, hogy tesztpályát nem lehetne olyan utakkal építeni, amivel itt találkozhatunk. A motorkerékpárokról jól ismert könnyűfém váz merevsége további önbizalmat sugárzó tény. A 15-ös kerekek azon a határon vannak, hogy még éppen érezzük a robogók által nyújtott menetteljesítményeket, de azok rossz tulajdonságainak háttérbe szorulásával.
A Black Max a TMax egyedi matt és fényes fekete elemekkel szerelt, arany betétekkel és felnikkel készített egyedi változata. A limitált szériához méltó a Yamaha TMax Black Maxkidolgozás, de azért hagytak a tulajdonosoknak teret, hogy tovább fokozzák a kontrasztot, mert a magasra húzott kipufogó az eredeti modell ezüst alkatrészeivel készül, aki nem elégedett, kereshet szakembert az arany bevonat létre hozásához. Az első idom és az ülés között, magasan vezetett vázrésszel még inkább a motorkerékpárok felé orientálódik az új 530-as. Az első lámpák föléYamaha TMax Black Max kihelyezett tükrök is ezt a képet erősítik, cserébe jól lehet hátra látni bennük a hosszú száraknak köszönhetően. Menet közben nem éri szél az embert, az utas kényelmesen nézelődhet, annak ellenére, hogy magasabban ül, nem rángatja a szél a sisakját, a plexi jó szél elterelő képességéről győzött meg minket. A fékekről még szó sem esett, de egy ABS-es rendszerről mit lehetne elmondani, ami elől, hátul különböző átmérőjű tárcsafékekkel oldja meg a lassítást? Teljesen rendben volt, nem kell ennél több, hacsak nem versenyzésre adjuk vele a fejünket. Már ezen a robogón is láttam lelki szemeimmel a túra felszerelés részét képező két oldalsó sportos textil poggyászokat, az „alagút” táskát (az ülés és az idom közé a tank betöltőhöz), és a hátsó dobozt, aztán egy gyors számtan órát tartottam, mi mennyi alapon. A motor vételára közelít a 3,3 millió Forinthoz, ehhez jönne még a „hozzá álmodott” kiegészítők sora. Aki hirtelen kedvet kapott volna ehhez a típushoz, de sokallja az újra a pénzt, el kell keserítsem, a használt piac elég behatárolt, és ott is tudják a tulajdonosok mit adnak ki a kezükből. Megkérik az árát az első generációs modelleknek is, ezek után mindenki eldöntheti, érdemes ebbe fektetnie a pénzét, vagy keres egy kevésbé tökéletes maxi sport robogót. A címben szereplő fekete lóról akkor szoktak beszélni, ha nem látják előre mire lehet képes, nem is foglalkoztam mélyre hatóan a maxi robogók szegmensével, de a TMax egyedi kiadása igazán kellemes meglepetés.

Szöveg és kép: Buny