Laikustól sisak teszt. Azzal kell kezdenem, hogy nem olyan rég motorozom – újra. A nyolcvanas évek elején, nem volt kötelező a sisak, amikor pedig már igen, akkor beértük a kiskőrösi csodával. (Régebb óta vagyok fiatal, na és?!) Örült az ember, ha az 50 kilométeres tempónál a fején volt valami, és a rendőr sem büntette meg. Le kell szögezem még azt is, hogy semmiben nem vagyok egy márkamániás. Az első új sisakomat látatlanba kaptam meglepetésként, és csak egy kikötésem volt, piros legyen. A márkája Max volt. Két és fél év használat után úgy döntöttek helyettem, hogy kell egy másik. Na, jó egy kicsit nagy volt rám. Egy kicsit hangos volt. Párszor kifarigcsáltuk belülről, ugyanis annyira nyomta az összeillesztésnél a fejem, hogy fejgörcsöt kaptam tőle, szédüléssel, hányingerrel…
De piros volt és a szívem csücske.
Ezek után egy álmos reggelen a következő kérdés hangzott el : mekkora a fejed körbe?
Hát honnan tudjam én?! – válaszoltam. A munkahelyen a kolléganőmet kértem meg, hogy a keze ügyébe elsőként akadó, fém mérőszalaggal mérje meg a fejemet. A méret be lett diktálva, a – nekem nem kell új sisak …- elhalkuló tiltakozásomat, a párom már meg sem hallotta.Römer Titanium
A sisak az asztalon várt otthon. Römer RR200 Titánium. Először csak körbe jártam. Matt titanium színével elsőre megbarátkoztam. Aztán belebújtam. Mármint belebújtam volna. Hopsz, ez egy pont jó sisak. Tehát újra tanultam a sisak felvételt. A gyors csatnál szintén kezdőként elszórakoztam öt percet, majd levettem és megnéztem mit is kell csinálnom, ha majd a fejemen van. Az előző dupla D csatos volt, ennek kezelése már jól ment.

A Titanium sokkal többet sejtet kinézete alapján. A Polikarbonát héjszerkezet mellett kivehető, mosható belső párnázatot, szerszám nélkül cserélhető plexit és egy zsákot kapunk, amelyben óvhatjuk használat után a sisakot. A forgalmazók 30.000.- Ft körüli összeget kérnek érte.

Az első utunk egy hosszabb túra volt. Az idő kellemes meleg volt. A bélés az arcomra simult, a fejemen nem fordult körbe a sisak, a nyakamnál nem fért be a kesztyűs kezem. Fújdogált a szél és benn a békés ölelésben eszembe jutott : olyan mint anyám keze.
A túráink alatt általában a jobb oldalon szoktam nézelődni előre, onnan „vezetek” én is a hátsó ülésről. A fele távolságnál észrevettem, hogyha a másik oldalon, balról kukucskálok előre, akkor a sisak jobb oldalán süvít a szél a plexinél. Ez az utunk végére már nagyon érezhető lett.
Römer TitaniumEgész túra alatt forgattam a fejem, hogy vajon honnan fúj a szél és mikor. Nagyon meleg volt a kesztyűs kezemmel esélyem sem volt arra, hogy a légbeömlőket kezelni tudjam. Meg sem találtam. Ha kinyitottam, ha bezártam akkor sem volt különbség. Valószínűleg a szél befújás miatt nem tudtam észlelni.
A hazafelé indulás előtt sisakot takarítottunk. Az addig is mindenki által használt módszerrel, ablaktisztító és papírtörülköző segítségével.
Itt jött a feketeleves. Az első fújásnál belülről a plexi hófehér lett majd csíkosra száradt. Másodikra rosszabb lett az eredmény. A páramentesítő réteg szépen leolvadt és halvány csíkozással homályosította el a plexit. Döbbenten álltuk körül a végeredményt és valahogy senki nem hitt a szemének. Elindultunk, és hazáig a megfogyatkozott látási viszonyokkal szemléltem a tájat. Hálát adtam, hogy nem nekem kellett vezetnem.
Megkaptam „anyám kezétől” a első pofont.
Az üzletben természetesen azonnal kicserélték, szó nélkül a plexit és visszakaptuk a sisakot. A következő utunknál a sisak pucolást már előre teszteltük. A páramentesítés most rajta maradt.
Több kilométer elteltével már zavart a szél süvítése. Ehhez hozzájött, hogy egyre hangosabb lett, és néha berezonált az egész műanyag. Egész úton nyomkodtam, mozgattam, ennek következtében már az egész plexi zörgött. A túra célnál megvizsgálva rájöttünk, hogy az egyik oldalon a plexit felfogó csavar teljesen kijött a helyéről és ez zörgött. Megint hazamentünk, ismét sisak javítás vette kezdetét, de már a párom állt ennek neki.

A sisak problémája a szerkezetben keresendő. A gyors csere lehetőségét biztosító szerkezet két fém csavarral van hozzáerősítve a sisakhéjhoz. A sisakhéjban kialakított menetet megszakította a fém csavar. Gyárilag ilyen volt, mert szétszedés és összerakás után már nem lehetett meghúzni, biztos egyszer használatosra tervezték. Némi gondolkodás után „megoldottam” a problémát, a csavar megszorult.

Újabb használat után : a sisak még mindig süvít, de legalább nem zörög. Újabb beállítás. A következő út során :a sisak csöndben van. 270 kilométer után hazafelé újra zörögni kezdett és berezonált…

Maga a szerkezet, ami a plexit tartja és mozgatását lehetővé teszi, nem éppen merev. Ez okozhatja, hogy a kis állítási tartományban mozgatható „alap” a használat során elmozdul, a nem jó csavarmenet és hajlékony anyag miatt. Ezek után a plexi nem fekszik fel a sisakon kialakított peremen, így a menetszél azonnal süvítéssel jelzi a problémát. Az orrnál található terelő gumi gyárilag egy kis ragasztóval van rögzítve, ez a normál használat során előbb-utóbb elenged és kijár a helyéről, mert a gumi „karmok”, – amelyeknek feladatuk lenne a helyén tartani a terelőt – nem akadnak be sehova. Mostantól figyelni kell, ha kézbe fogja az ember a sisakot, hogy ne essen ki a helyéről, mert beragasztani olyan „ták” megoldásnak tűnik.

Az utolsó túránk során már hidegebb volt. Rájöttem, hogy a sisak kisebb, mert fázik a nyakam. Ezt addig nem is vettem észre. Szakadó esőben, autópályán jöttünk haza egyik túránkról, de a plexi mellett és a szellőzőkön sem ázott be. Bár a szellőzők nyitott és csukott állapota között még nem sikerült különbséget tennem, mert az állnál nincs semmi, így onnan folyamatos a lég beáramlás. Egyébként is fázós vagyok, de a két sál már túlzásnak tűnik sisak „javításra”.
Maga a sisak könnyű és kisebb mint az előző ez már pozitívum. Női szemmel is jól néz ki kívülről. A belső huzat kivehető, mosható. Majd ezt is kipróbáljuk, de még nem koszolódott el.
A bélés anyaga jó minőségű, viselése kényelmes. Napszemüveget is használhatunk benne, mert a kialakítás révén nem nyomja a fejet, fület, van elég hely a szemüveg szárának. Persze a gumi végű, egyenes szárú szemüvegről beszélek.

A plexit tartó és mozgató szerkezet cseréjét határoztam el, hátha megoldódik a zaj probléma. Egy másik gyártó hasonló szerkezettel készíti sisakjait, egy próbát megér, de erről majd legközelebb.

Azt hiszem még lesz időm átgondolni, hogy mennyire halványulnak el a negatív élmények és mennyire lesz kedves „anyám keze”.

Szöveg: Hajnal és Buny
Kép: Buny