Kár lenne tagadnom, hogy mennyire kedvelem a soros, két hengeres blokkal szerelt motorkerékpárokat. Ezért saját használatra is ilyet vásároltam. Azóta eltelt néhány év, és sok új modell jelent meg a piacon. Az egyik ilyen a Kawasaki ER 6F, aminek a sorsát már nyomon követem egy ideje. Valami tudatalatti késztetés miatt mindig érdeklődéssel figyelem ezt a motort. Három éve szerencsém volt az előző modellt kipróbálni egy túra hétvégén, most eljött az idő, hogy a felújított változatot vegyem szemügyre. Teljes idoma a jelenleg divatos irányzatot követi, új fényszórók világítanak benne, az alóla kibújó váz is átalakult, a hátsó lengővilla is „megerősödött”. Így foglalhatjuk össze az első benyomásokat. Mire várunk, üljünk fel, és nézzük meg, menet közben van-e változás? Indítás után az ismert kéthengeres hangja hallatszik, a kipufogó csöndes, még mindig a blokk alatt található, megkönnyítve a csomagtartó dobozok felhelyezését:). Az ülésen helyet foglalva kiderült, a lábtartók szöge sem változott (vagy már nem emlékszem jól az előzőre), a felső villahídon elhelyezett kormány mögött, felegyenesedett testtartásban utazhatunk. A koncepció tehát változatlan, mindennapi használatra és kirándulásra alkalmas, kényelmes motorkerékpár megalkotása maradt a modell frissítés célja. A gyújtáskapcsoló a tankra került középre, a kormány behajlása miatt két íves gödröt alakítottak ki a benzintartályon, amit fekete műanyaggal védenek a karcok ellen. Jól néz ki, de ami előny a külcsín tekintetében, az hátrány pakolhatóságban. A tank felső íves felületéből így már csak egy arasznyi maradt, ahová tanktáskát már nem helyezhetünk. Tehát a Kawasaki száműzte innen a csomag elhelyezési lehetőséget. Gyári csomagtartó nincs, maradt a hátsó ülésre felhelyezett tanktáska lefogatása sisak hálóval. Ez egyszemélyes üzemben még elmegy, de két fővel már nem túl kényelmes. Leleményes tulajdonosok majd megoldják valahogy a poggyász felhelyezést.
Annak idején kritikával illettem az ülést, amely a vezetőnek és utasnak egyaránt kényelmetlen volt. Örömmel állapítottuk meg, hogy ezen a fronton bekövetkezett változások abba az irányba mozdultak, amelyet javasoltunk. A vezető hely az elvárásaimnak megfelelő. Az utasnál azonban a keményre állított rugózás következtében, a hátsó, különálló ülés végénél, a zárnyelvet befogadó vázrész ütések formájában továbbítja az útegyenetlenségeket. Ettől eltekintve az utas kényelmesen ül,lábszöge jól eltalált, a lábtartón és az ülést tartó váznyúlványon 4000-es fordulatnál átfutó rezgéseken kívül, semmi nem akadályozza a hosszabb utazást. A szélvédelem elfogadható, – az átdolgozott első idom hatására – a sisak közepére érkezik a menetszél, az utas is csak a sisak két oldalán érzi ugyanezt, Kawasaki Er6 Fa felső test nagy része „szélcsendben” utazik. Ellenszélben már változik a kép, ilyenkor a vezető sisakja alá kap a szél, és csóválni kezdi az ember fejét a légmozgás. Egy-két centiméter toldás a plexin talán megoldaná a problémát. A futóművön végrehajtott változtatások menet közben nem feltűnőek, emlékeim szerint az előző verzió által nyújtott komfort is megfelelt az igényeimnek. Az általam használt motor ABS nélküli változat volt, az első dupla tárcsafék meggyőző lassulásra készteti a gépet, a hátsó fék Kawásan „tompa”. (Egyszer már tényleg neki állok állítani rajta, hátha sikerül az elvárásaimnak megfelelő azonnali, kemény féket csinálni.) Nem arról van szó, hogy nem fog az rendesen, csak én máshoz szoktam.
Az erőforrás maradt 72 lóerő, gyorsít rendesen, akár 200-zal is lehet vele száguldani, ha van hol. A Kawasaki ECO hatás ezt a motort sem kerülte el. Ikon figyelmeztet, hogy mikor haladunk üzemanyag takarékosan. A bevett szokásokhoz híven először megkergettem a motort, így 4,3 liter benzint fogyasztott, majd folyamatos ECO jelzés mellett, egy személlyel 3,85 literre sikerült lefaragni a fogyasztási értéket. Ezek szerint itt is volt finomhangolás, mert az elődnél majd egy literrel többet mértünk. Csak 130 km/ó sebességig tart a gazdaságos üzem, ahogy átlépjük ezt a határt, azonnal eltűnik a jel. Az új műszerfalon az irányjelző visszajelzői fel kerültek az analóg kijelzésű fordulatszámláló mellé, bal oldalon kesztyűben is jól kezelhető módosító gombok vannak, velük szemben a visszajelzők kaptak helyet. Alul középen a sebesség érték, üzemanyagtank, napi számlálók, átlag fogyasztás, pillanatnyi fogyasztás és megtehető távolság kijelzés választható, ECO mód, és óra jelenik meg a folyadékkristályos kijelzőn. A rengeteg információból mindenki válogathat kedve szerint.
Egyedül a visszapillantó tükrök rövid száraival nem tudtam megbarátkozni az együtt töltött idő alatt. Hátra lehet látni bennük, de a motor mögött nagy a holttér, ezért kicsit mozogni kell, hogy a vezető a saját karjaitól lásson valamit a mögöttes részből, mielőtt belekezd egy előzésbe vagy sávváltásba. Ettől a kis „hiányosságtól” eltekintve csak ajánlani tudom mindenkinek a Kawasaki ER6 F modelljét.
Kép és szöveg: Buny