Régen vágytam már egy három hengeres kipróbálására. A Triumph-nál ez nem jött össze, így megvártam, amíg a japánok is elkészítik a saját verziójukat válaszként. A családot mindjárt egy túrázásra alkalmas változattal is gyarapították, talán ez a legközelebb hozzám, így ezzel kezdtem az ismerkedést. A nyílt napon jól megnéztem magamnak, aztán visszaszámoltam a személyes találkozó időpontjáig. Eljött a nap, letámasztottam a GSX-F-et a márkakereskedésben, és felültem a Tracer-re. Elindultam a város felé, és éreztem, hogy van itt erő alattam, de mintha mást ígértek volna a 115 lóerő leadásával kapcsolatban. Néztem a műszerfalat, és akkor látom, hogy „B”, azaz bársonyos teljesítmény módban dolgozik a gép. A következő lámpánál megpróbáltam változtatni, simán ment, nem kell hozzá semmi, csak a gombot nyomogatni. Az „A”, mint agresszív változatot későbbre tartogattam, cirkáljunk csak „Standard” módban. A gyorsulási készség, a fordulatszám éhség azonnal megjelent, és már hasítottam is az autók között a Szerémi út kereszteződéséig, ahol a piros lámpánál bearaszoltam egy BMW R 1200 GS mellé. A vezetője rám nézett, végig mérte a motort, de egy fej biccentéssel sem viszonozta intésemet. Ha nem, hát nem. Nem kötelező ez. Váltott a lámpa, a BMW nagy gázzal indult, nem maradtam le. Ezt eljátszottuk még néhány lámpáig, majd a Prielle Kornélia utca kereszteződésénél alaposabban megnézte gyorsulási versenytársam a motoromat, de mivel a gyártó feliratán kívül semmi nem utalt hengerűrtartalmára, elkönyvelte, hogy valami kis motor, ami eddig elég jól tartotta vele a lépést. Ebben a feltételezésben van is valami, mert a Yamaha tényleg meglehetősen karcsú, és a hátsó kerék fölötti váznyúlvány könnyed megjelenése valóban ébreszthet olyan gondolatokat a gyanútlan szemlélőben, hogy ez nem vetélytársa egy nagy motornak. Zöldre váltott a lámpa, a Rákóczi hídra felkanyarodva a vasúti felüljáró alatt, a külső sávban eddig elől lévő BMW elmaradt, és a hídfőnél elengedtem a gázt, ennyi elég volt. Rám se nézve eldübörgött mellettem a GS, és eltűnt a Soroksári úti lehajtóban. Na, én már jól éreztem magam. Ismét sikerült meglepetést okoznom valakinek, aki azt hitte, neki nem lehet. 🙂 Jó ez a motor, már tetszik, pedig még nem is nagyon kellett nyelezni. Az alapjárati fordulatszámtól folyamatosan tol, nem kell várni nyomaték és teljesítmény csúcsokat. Ahogy egyre közelebb értem otthonomhoz, azon kaptam magam, hogy bambulok, nézelődök. Elfelejtettem odafigyelni a motorra, annyira kezes volt és simulékony, hogy nem emlékszem rá, mikortól kapcsoltam ki az ilyenkor szokásos „éberségi figyelő rendszert” az agyamban. Ez lehet jó is, de meg is tréfálhatja az embert, ezért elhatároztam, legközelebb jobban koncentrálok majd a motorra vezetés közben. Másnap kitoltam a garázsból a Tracer-t és körbe néztem. Az ülés valóban mechanikusan állíthatómagasságú, de hagytam a helyén, nekem pont leért róla a lábam. A kormány széles, sok motoromon cseréltem hasonlóra az eredetit, ha az enyém lenne ezzel nem bíbelődnék. A hátsó ülés melletti kapaszkodók gyorsan eltávolíthatóak, helyükre a felső doboz tartó konzolja simán felkerülhet, alatta már az oldalsó Yamaha MT-09 Tracerkoffer felfogatási pontok is felfedezhetőek. Tényleg komolyan gondolják a túra alkalmasságot. A hátsó üléstfinanszírozó páromért mentem, hogy végre két személlyel is kipróbáljuk a három hengerest. A dinamikus haladás közben néha fel-felvillant az „ECO” felirat, bár nagyon finoman kell a gázzal bánni, hogy feliratot hosszan lássuk a kijelzőn. Ez most annyira nem hatott meg, magával ragadott a szinte folyamatosan rendelkezésre álló forgató nyomaték, és még a határig el sem értem! Úgy döntöttem, élvezem a menet teljesítményt, most nem foglalkozom a fogyasztással, habár az átlagot, 5,5 literesre írta a vezérlő egység. Nem csodálkoztam volna az értéken a vezetési stílusomat figyelembe véve, de a meglepetés a végén ért. A műszerfal formája a Super Ténéré-t idézi, a menü az FJR-től örökölt többet de azért itt nem olyan széles az információ áradat sávja, mint nagyobb testvéreinél. Ettől függetlenül a szükséges adatokat megjeleníti. Odaértem Hajnalért, felült mögém, és megkezdtük a páros bevetést. Mit sem változott a vehemencia, pedig esküszöm, nem váltottam „agresszív” módba. Motoroztunk minden felé, aztán eljött a pillanat, amikor utasomleszállt, levette a sisakot és beszélni kezdett. Kicsit féltem, a hátsó váznyúlvány keskeny keresztmetszetei, lustaságom, hogy nem állítottam a hátsó rugón, most biztos napirendre kerül, de nem. Sok ülést látott, nem sportos hátsóval rendelkező párom azzal a kijelentéssel kezdte, hogy igen kényelmes a hátsó ülés, párnázottsága megfelelő, a térdszög kényelmes, a Yamaha MT-09 Tracer hátsó kapaszkodó fotel karfa szerűen öleli körbe a hátsóját, ami biztonság érzetet ad számára. Jól van, nem hibáztak a Yamahánál, nem kellett magyarázkodnom. A keskeny szélvédő megfelelően távol tartotta a menet szelet, nem örvénylett be kettőnk közé. Ehhez tartozik, hogy legalsó állásban rögzítettem még a teszt elején, és nem is változtattam rajta. Két személlyel is bátran mertem szűk fordulókat venni, a 405-ösre kanyarodva húztam is neki, hogy érezzem mikor avatkozik közbe a kipörgésgátló, de szinte észrevétlen maradt. Dabasi fagylaltozás során közölték velem, hogy az a kanyar ott Albertirsánál túl volt az eddig megszokott dőlés szögön és sebességen. Visszafelé inkább csak öröm motoroztunk, nem hajtott senki, ekkor kezdtem figyelni komolyabban az „Eco” feliratot. Van az a fordulatszám, ami fölött már nem jelenik meg, mégis a pillanatnyi fogyasztási értékek 5 liter alatt voltak, a végső elszámolásnál 4,5 literes átlagot számoltam. Azért ez mindenképpen figyelemre méltó! Egyedül kipróbáltam a „A” modult a vezérlő elektronikában, de mivel nem vagyok egy versenyző típus, nem sokáig volt bekapcsolva, de büntetni azt lehetne vele biztosan. A motor több, mint 200 kilós tömegét menet közben nem érezni, mintha egy sokkal kisebb motoron ülnénk. Talán itt van az a pont, ahol óva inteném a kezdőket ettől a motortól. Nem a teljesítmény leadás vehemenciája, vagy az ABS-szel szerelt fék hatástalansága, vagy a könnyű kezelhetőség mondatja ezt velem. Inkább arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ezek a rendszerek jól működnek a Tracer-en, és elaltathatja a figyelmet, ahogy az első úton velem is megtörtént. A motort szépen visszavittem, „ráhajtogattam” magam a GSX-F-re és az M7-es feletti körforgalomban nem úgy fordult alattam a motor, ahogy ezt a Yamahánál megszoktam, korrigálnom kellett, ívet, sebességet, és akkor ott megvilágosodtam, magam előtt láttam a jelenések könyvének írását, miszerint a saját motorom ezek után nem felel meg. Köszi Tracer! 🙂

Szöveg és kép: Buny