A Kawa Kanyar alkalmával találkoztam a metál zöld „csodával” először. Nem is figyeltem volna fel rá annyira, ha a Motor Kiállításon nem időztünk volna mellette hosszasan beszélgetve, és nem cserélte volna le Feri a „szolgálati” ZZR 1400-ast még az indulás előtt erre. Kaptam az alkalmon és megkérdeztem, hogy hozzáférhetek-e egy teszt erejéig a megújult Kawasaki W 800-hoz. Az ígéret hamar jött, már csak az időpont volt kérdéses, de szerencsére rövid időn belül rendelkezésemre állt a motor. Az első ülés próba alkalmával, minden olyan közelinek, régiesnek tűnt rajta, ahogy Jani barátom fogalmazta: „ A Jawa életérzés jött vissza.” Ha nem Jawa, akkor valami hasonló sejlett fel egész mélyről azoknak, akik ráültek. Persze az építés, a külcsín azért nem minden, ez egy igazi, mai motor a szó szoros értelmében.
Az első benyomások nagyon pozitívak voltak. Kezdetben féltem a rövid első rugóutaktól és a hagyományos hátsó, két oldalra szerelt lengéscsillapítóktól, de a 19-es első, és a 18-as hátsó abronccsal közösen, megfelelő úttartást tudtak biztosítani a legrosszabb minőségű aszfalton is. Amint egyre bátrabb lettem, rájöttem, hogy milyen csalóka a külső, mennyivel több élményt nyújt ez a motor, mint azt elsőre gondolnánk. A teljesítmény adat nem fogja elkápráztatni a lóerő hajhászokat, de az alapjárati fordulatszámtól rendelkezésre álló nyomaték miatt, sokkal többnek érezni, mint azt a forgalmiba bejegyzett egyszerű számadatból sejtenénk. A sebesség váltó csak öt fokozatú, eleinte fel sem tűnt annyira élveztem a motorozást.
Kit érdekel hányadikban van a váltó? – gondoltam.
Később váltottam volna feljebb is, de ránéztem a fordulatszámmérőre, és még messze volt a 6500-as piros tartomány, így nyugodt szívvel húztam a gázkaron még, és gyorsultunk tovább. A két hengeres motor nagyon halkan jár, szinte hangját sem lehet hallani. A stílusos, két oldalon, alul futó dobok katalizátort rejtenek, a hatályos előírások betartása érdekében. Bizonyos fordulatszámon átad a blokk némi remegést a váznak és az ülésnek, éppen csak érezteti, milyen lehetett hajdanán egy „big twin” járása.
A műszerfal kilométer órájában alul egy folyadék kristályos kijelző van, de csak az összes megtett utat, egy napi távolságot, és az órát mutatja. A különböző értékek nem fognak senkit zavarba ejteni, de ezen a motoron több adat nem is fontos. A fordulatszámláló alsó ívében kaptak helyet a visszajelzők. Informatívak, de nem túlzottan hangsúlyozottak, hogy a klasszikus számokkal rajzolt mérőórákról ne vonják el a figyelmet. A benzin fogyását jelző sárga lámpa egyszer csak világítani kezd, minden előzmény nélkül, és ezzel egy időben a kilométerórában a kijelzőn „FUEL” felirat villog. Megijedtem, és azonnal benzinkutat kerestem, de 10 liternél többet nem tudtam bele tankolni. A fogyasztási érték vegyes használat mellett sem haladta meg a 4,3 litert 100 kilométerre. Figyelembe véve, hogy 130-as tempót is tartottam, városban és országúton közlekedtem, teljesen elfogadható az érték. A fékekről is kell ejteni néhány szót, mert sokan azt hinnék, hogy a hátsó dobfékkel, és az első szimpla tárcsafékkel nem lehet kellő lassulást elérni. Szeretném most eloszlatni a kételyeket, nem hiányzott az ABS, a kombinált fékrendszer és a kipörgés gátló. Van a vezető, aki ezek helyett szabályoz, ez benne az élmény.
A motor megjelenéséhez jól illő, bordázott ülés hosszabb szakaszokon sem volt kényelmetlen, az utas helyére sem volt panasz. (Hozzá kell tenni, utasom messzemenőkig elfogult a típussal szemben, mást nem engedett a teszt ideje alatt a hátsó ülésre!) Mindkét lábtartó jó helyen van, kényelmes ülőhelyzetet biztosítva. Két személlyel sem érezni a teljesítmény csökkenését, talán a keskeny gumik miatt hiányozhat a kanyarokban a dőlésszög, de ezzel a motorral egyszer sem érzi magát az ember versenyzőnek, még ha Cafe Racer változata is létezik. A krómozott részek valóban fémből készültek, ez az önsúly adaton látszik, de menet közben nem érezhető.
A motorral feltűnés nélkül közlekedni nem lehet, az idősebb generáció tagjai folyamatosan fürkészték a tankot, hátha elcsípik a márka feliratot, de csalódniuk kellett, a króm dísz előtt csak egy „W” betű jelöli a típust. Amint megállunk, és leállítjuk a motort, a könyök csövek és a kipufogó régi idők zenéjét játssza, ahogy pattog hűlés közben.
Nekem legjobban a lemenő nap fényében az előre nyúló, nagy lámpafej mögött ülő két utas, és a hátsó sárvédő fölött, az üléstől távol eső hátsó lámpa által aszfaltra rajzolt árnyék tetszett.
A teszt után IMF (Ideális Megértő Feleség) tárgyalásokba kezdtem.:) Állíthatom nem állunk messze a megegyezéstől, már csak a saját rész finanszírozását kell megoldanom valahogy, és vehetek egy ilyen motort.
Szöveg és Kép: Buny