Ez a találó cím Hajnal szájából hangzott el, midőn már sokadszorra megállva ismét valami enni- vagy innivaló után néztünk a legutóbbi túrán.
Úgy kezdődött, hogy az idén – úgy tűnik – mindössze 4 főre apadt csapat, reggel 8-kor találkozott az Ócsai úti benzinkútnál. Vagyis csak a fele – mi ott voltunk időben-, a másik páros, Hajnal és Buny – bizonyos kamaszodó egyedek előre nem látható, be nem tervezett problémái miatt -, sajnos kicsit megcsúsztak időben. Nem gond, a legutóbbi csaknem másfél órás késést azért nem überelték, csupán negyed óra hibádzott. Ezt azért túltéltük 🙂
Fél kilenc tájékán sikerült is útnak indulnunk. Irány Sándorfalva, kastélynézegetés, majd Martfű habtest-áztatás. Legalábbis ez volt a terv. A nagy melegre való tekintettel mindenki nyári kabátban, farmerben, térdvédővel pattant nyeregbe. Mondjuk az én kabátomban a bélés még ott figyelt, de kizárólag csak az első megállóig, ahol ki is vettem. Addig viszont elkelt, fázós lévén, éppen megfelelő volt a hőfok. Úgy tűnt senki – természetesen Edén kívül – nem vette észre, amikor kivettem. Erre abból következtetek, hogy a műveletet nem követték rosszmájú megjegyzések. 🙂 Szóval alighogy elindultunk, meg kellett állni egy kávéra. Muszáj volt. Minderre Kiskunfélegyházán került sor, egy szimpatikus cukrászda teraszán, némi tízórai croissant-nal megspékelve. Elégedetten, felébredve, jóllakottan ismét útra keltünk. Én vendégségbe, a Bunynál lévő, tesztelésre bocsátott Yamaha XT 1200-asra ültem. A mi Suzukink ugyanis kissé kényelmetlen, mert magasan van a lábtartó pedál, így hamar megfájdul a térdem a rossz tartástól. A Yamaha kényelmes volt, széles, párnás ülés – na nem mintha nekem túlzottan terebélyes méreteim lennének, de mégis egy széles ülés kényelmesebb -, és alacsony lábtartó. Kellemes út volt. Még beszélgetni is egészen jól lehetett út közben. A magas plexi jól fogta a szelet és a tér is kitágult a magasított ülésről.
A délelőtt lassan eltelt, a felfelé kúszó hőmérséklet arra késztetett bennünket, hogy ismét pihenőt tartsunk, egy újabb cukrászda teraszán. Végül Szentesen találtunk is egy csöpp fagyizót, ahol – figyelem 2013-ban – 80 Ft/gömb volt a fagyi, továbbá

hozott, nagy tálba 140 Ft a Somlói. A Süti Sarokban ezek a nagyon barátságos árak és finom, hűsítő fagyi fogadott minket. A főtér körbejárása és a párakapu alatti frissítő álldogálás után megállapodtunk: mivel a meleg egyre kibírhatatlanabbá vált és a helyi fürdő vize is kedvező élettani hatással bír a szervezetre, maradunk, és a közelben lévő városi fürdőbe megyünk. Időközben azonban egy gyanús alakra lettünk figyelmesek. A kopaszodó, 50-es (vagy inkább 60-as?) éveiben lévő férfi sokat időzött a motorjaink körül. Ott ácsorgott és andalgott, míg fagyiztunk, sőt mikor elsétáltunk megnézni a környékbeli impozáns épületeket, akkor is maradt. Végig figyeltük, hogy nem próbál-e bármit is machinálni a gépek körül, amikor is egyszer csak odébbállt. Szerencsére csak vaklárma volt a balsejtelmünk. Végre indulhattunk a fürdőbe. Kis szürke téglás, szocreál épület előtt, ütött-kopott bringák mellett parkoltunk. A fürdő személyzete kedvesen útbaigazított bennünket, és még sisakjainkat is biztonságba helyezte a kíváncsi szemek és mohó kezek elől. Perceken belül az egyetlen, ám nagyon kellemes kinti medencében áztunk néhány másik hűsölni vágyóval, valamint pár szomjas és nem kevésbé bátor galamb társaságában. A fürdő belső tere is kellemes benyomást keltett. A legszimpatikusabb számomra a csekély vendégszám volt. Nem kedvelem a tömeget. A belső tér kuplája alatt középen egy nagyobb, körülötte pedig 5

különböző hőmérsékletű kisebb medence kapott helyet. A legmelegebb kádban 42 fokos víz volt, a leghidegebben 35. A falakat színes, festett, különböző jelenteket ábrázoló csempével díszítették.
Az 1-2 órás feltöltődés után üdén gurultunk hazafelé. Mondanom sem kell, hogy egy utolsó, napzáró fagyira még kötelező volt megállni Dabason. Az út mellett mindenhol autók, motorok parkoltak. Kígyózó sorba álltunk be, de megérte, a környék legjobb fagyiját ettük. Tele hassal, elégedetten, kissé elcsigázva 9 óra körül értünk haza.
További fényképek a Galériában.

Szöveg: Szeszter

Kép: Szeszter, Ede, Buny