Az egész úgy kezdődött, hogy kitaláltam egy a „Motorom és Én” túrát. Úticélként Horvátországot jelöltem meg, az időpontot augusztus első hetében határoztam meg, de… időközben a gondolatokat tettekre is váltottam és vadul elkezdtem szállást keresni a neten és számoltam a kilométereket, majd átváltottam benzinre, azt meg forintra és szomorúan konstatáltam, hogy a tengerparti főszezon árait nem az én véges anyagi lehetőségeimnek találták ki, ja és különben is egyedül nem olyan jó sörözni.
Jó, gondoltam akkor marad a mi szép hazánk. Felhívtam Tesho barátomat és megérdeklődtem, hogy a nyári kényszermunkával mikor végez.
Gyors telefon:
– Hi Tesho, mikor végzel a munkával?
– Augusztus vége!
– Mit szólnál egy kis túrához?
– Oké! Hova?
– Nem tudom.
– Tisza-tó?
– Ok
– Ok! Akkor Tisza-tó! Hi.
Na így kezdődött…

A túrát nem terveztük, csak azt tudtuk (legalábbis Én), hogy kevés pénzből sok mindent meg tudjunk nézni, és sokat motorozzunk.
Pénteken indultam el Balatonfüredre és a terv szerint hétfőn indultunk a Tisza-tóhoz egészen pontosan Tiszafüredre.
Az ismerősök, szülők csak a fejüket rázták: „elestetek motorral és bevertétek a fejeteket? Egész Kelet-Magyarországon árvizek vannak, egész hétre esőt, felhőszakadást jósolnak”! Nem számít, válaszoltam.
A hétfői indulás előtti vasárnap nekiálltunk „megtervezni” a túrát, ami kimerült abban, hogy az interneten kerestünk szállást és látnivalókat és ezeket egy cetlire felírtam.

Amit tudtunk az volt, hogy nem sietünk, akkor indulunk amikor jólesik (ezt kb. 12 körülre terveztük) és félútra beterveztünk egy vadkempinget.
A motorpark egy MZ ETZ 150 és egy Honda VT 250-es volt.
Elérkezett a hétfő, kb. fél egykor csengetek Teshoéknál:
– Na, indulhatunk?
A választól féltem
– Húúú, még pakolok!!!
Na ebből a húúú-ból nem emlékszem pontosan, de kb. három óra lett!

Az első nagyobb lendülettel Dunaföldvárig jutottunk, kaja, pihenő és várnézés…?
Tesho: – Na kapd elő a cetlit, itt van valami vár, nem?
Én: – Nem tudom vazze, mert az asztalodon hagytam a cetlit!
Ezek után a hatalmas – Dunaföldváron elkezdtünk várat keresni, amiből a végére egy templom lett.
Végül nem bántuk, mert a templom a Duna-parton lévő dombon állt és szép kilátás volt a Dunára.
Az idillikus harmóniát az égen gyülekező sötét esőfelhők törték meg. Gyorsan bemajszoltam az otthon készített fasírtos szendót és a lovak közé csaptunk.
Földvár után kb. 60km-re kezdett sötétedni és az eső is elkezdett szemerkélni, itt az idő szállást keresni, amit a Kiskunsági Nemzeti Park erdeje környékén oldottunk meg egy tisztáson.

Az útról tetszőlegesen lehajtottunk egy erdei ösvényre és csapattunk az erdő sűrűjében. Izgalmas volt a felázott, nyomvályús földúton a felmálházott motorokkal menni.
Az erdőben egy – Tesho szerint „bombatölcsérben” – leltünk rá a kempingünkre. Nyitásként bedobtunk egy-két sört, majd lecuccoltunk, sátorállítás.
Gyors tűzgyújtás és egy nagyon finom nyílt tűzön, serpenyőben készült hagymás-sonkás tojás; húúú, de jó volt!
Az este további részében hűvös söröket jutattunk át az örök sörmezőkre, majd kidőltünk.

Egy-két dolog , ami nekünk nagyon jól jött:
– szúnyog-kullancsriasztó krém, egy kisbalta, serpenyő, elemlámpa, tűzgyújtó szer (nem gyufa!)(nem tudom mi a pontos neve, de az elázott fát pillanatok alatt begyújtotta – „Előgyújtós” a neve – by Tesho) és esőben nagyon praktikus lehet egy takaróponyva, minden nagyobb áruházban kapható kb. 800 Ft, ezt találtuk a leghasznosabbnak este amikor elkezdett szemerkélni az eső a két motor közé kifeszítettük és kényelmesen lehetett alatta sörözni!

Ébredés után egy (gyors) reggeli és irány feltartóztathatatlanul Tiszafüredre.
A jegyzetpapír nélkül nem akartunk kóvályogva várakat keresni, ezért egy bő gázzal haladtunk Kecskemét-Martfű-Kunmadaras-Tiszafüred útvonalon.
Tesho kérdezte tőlem, hogy amiket látunk érdekességeket, lefotózza-e?
Válaszom: á, majd visszafelé (na ez egy nagy hiba volt, a cikk későbbi részéből kiderül miért)
Az úton zökkenőmentesen haladtunk Tiszaörsig, ez a kis település kb. 10 km-re van Tiszafüredtől.

Tesho ETZ-jének kezdett elég vad hangja lenni, ezért megálltunk és kerestük a hang forrását, amit hamar megtaláltunk. A felelős az első sárvédő felfogató csavarja, mivel Tesho ETZ-jén egy nem gyári villamerevítő van feltéve, ezért csak két csavarral van felfogatva felülről a sárvédő, na az egyik csavar törött el, de olyan szerencsétlen módon, hogy a csonk beszorult a sárvédő furata és a gumi közé.
Ez nem hangzik komoly gondnak, de akkor a fejünk felett gyülekező fekete viharfelhők árnyékában az volt.
A település buszmegállójában vakargattuk a fejünket, amikor egy helyi motoros srác, Csaba Megállt, és kérdezte, hogy segíthet-e?
Hát köszi!
Elmentünk hozzá, és a Tz sárvédője kapott két új furatot + két új csavart.
Megköszöntük a segítséget (még egyszer köszi), és egy utolsó kérdést tettünk fel neki:
– Ilyenkor van még élet Tiszafüreden?
Válasz:
– Hát 20-a után nem sok, teljesen kihalt Tiszafüred!
Viharfelhők és ennek tudatában vágtunk neki az utolsó 10km-nek.
Nekem kb. 20-ra elegendő benyám volt, gondoltam ez még kibírja a kempingig, de Tesho rábeszélt, hogy inkább most tankoljak, ne kelljen később kóvályogni (Tiszafüreden éppen volt egy előttünk)

Éppen hogy csak megtankoltam, akkora felhőszakadás lett, hogy az úton hömpölygött a víz. Hááát basszus, ezt is megúsztuk! Ittunk egy kávét és fél órás kényszerpihenő után, elkezdtünk kempinget keresni. Amikor Interneten kerestem kempingeket, és utána felhívtam őket telefonon, az árak 850 Ft-tól 1650 Ft-ig terjedtek minden költséggel együtt (de sajna a linkségem miatt nem írtam fel a címeket).
Kempinget találni nem volt nehéz, mert a Tisza-tó partján egymás után sorakoztak. Az elsőnél megtaláltuk az 1650Ft-osat, ezt inkább nem választottuk. A következőnél már 1300Ft-ot kértek, ez sem igazán tetszett, de megint elkezdett szemerkélni az eső és nem akartunk esőben sátrat állítani, ezért elfogadtuk.

Gyors cuccolás, sátorállítás, kaja, majd májunk oltárán feláldoztunk (egy-két?) sört. Érkezésünkkor feltűnt, hogy nagyon sokan vannak a kempingben… nem azt mondta a srác, hogy .. na, mindegy. Lassan ledőltünk aludni.

Reggel nagy nyüzsgésre ébredtünk, kiderült, hogy a héten gólyatábor van a kempingben 150 14-15 éves diák… nesze neked pihenés. Elvégeztük a szokásos reggeli feladatokat (reggeli, fürdés).
Nekivágtunk Egernek, amely városban az volt a jó, hogy jegyzet nélkül is tudtuk, hogy van vár. Amióta elindultunk 3 napja, nem láttuk a napot, felhős, esős idő volt.

Egerbe – ami kb. 80km-re van Tiszafüredtől – Cordurába, pulóverbe beöltözve indultunk el. Egerben megkerestük a Dobó teret és leparkoltunk.
Elindultunk megnézni a várat Eger hangulatos sétálóutcáin át. Miután a várba értünk, hirtelen kisütött a nap, 25-30 fok lett.
Örültünk neki, de innentől kezdve izgalmassá vált a várbeli séta. A várban mindenki rövidnadrágban, pólóban sétált, mi meg páncélruhában.
A várban kétféle belépő van: van csak sétálójegy, ami értelemszerűen csak a körsétára jogosít, és van egy kombinált jegy, aminek az árában benne foglaltatik az egri Hősök terme, Kazamaták megtekintése idegenvezetéssel (ezeket csak így lehet megtekinteni).

20-30 percenként indítanak csoportokat. Ezen kívül a várban lévő 2-3 múzeum látogatására ad lehetőséget.
Mi az utóbit választottuk, nem emlékszem pontosan, de azt hiszem a kombinált diákjegy kb 700-800 Ft volt.
A nagy melegben a Kazamatákat élveztük a legjobban, mert ott csak 15 fok volt!
A várban 2-3 órát könnyen el lehet tölteni, ezt érdemes szem előtt tartani, mert hamar elrepül az idő és Egerben és környékén rengeteg látnivaló van.
Sajnos mi is beleestünk ebbe a hibába, mert nem maradt időnk másra. (Majd legközelebb!).

Este értünk vissza a kempingbe, gyors vacsora, szokásos söradag és ekkor történt a katasztrófa! Tesho bátyjának a céges digitális fényképezőgépe – amit kölcsönbe kaptunk – beadta az unalmast, nem adott életjelet és valami csörgött-zörgött benne.
Másnap reggel korábban keltem mint Tesho és elindultam gyalog felderíteni a környéket.
Két napja voltunk a Tisza-tó mellett de még nem láttuk a Tisza-tavat!
Mint kiderült, a kemping, ahol sátraztunk közvetlenül a Tisza-tó partján helyezkedett el.

A tó természeti szépségei csodálatosak, viszont a parton álló „vendéglátó egységekről” ez nem mondható el, nekem a 10 évvel ezelőtti Balaton-part jutott az eszembe, ami kimerült a fabódés lángossütőben (de ez csak az én véleményem).
A parton lehetett bérelni kenut, csónakot, sok családot láttam, akik feltehetően többnapos kenutúrára indultak. Ha lett volna időm, biztosan béreltem volna kenut. Az árakra nem emlékszem sajnos, csak arra, hogy 1200 Ft-ba került valami, de hogy ez óra vagy nap volt, arra nem emlékszem.
Ezután visszaindultam a kempingbe, Tesho is felébredt és utána nekivágtunk Debrecennek.
Debrecenben nem volt konkrét cél csak annyi a részemről, hogy nem voltam még ott. Debrecen felé megálltunk megnézni a Kilenclyukú hidat.
Debrecen nagyváros benyomását kelti, mert az is, fő cél az volt, hogy megnézzük a sétálóutcát.
Hamar megtaláltuk, leparkoltuk a motorokat egy biztonságosnak tűnő helyre (Polgármesteri Hivatal parkolójába). Elindultunk a sétálóutcán és beültünk egy kávézóba és élveztük a napsütés jótékony hatását.
Ami biztos az, hogy Magyarországon Debrecenben van a legtöbb, legszebb lány.

A séta befejezésével meglátogattunk egy internetkávézót és lassan búcsút vettünk Debrecentől, ahova biztosan vissza fogok jönni. Este érkeztünk vissza a kempingbe, tisztálkodás, vacsora, majd tervbe vettük, hogy meglátogatjuk a helyi szórakozóhelyet, ami kimerült egy kocsma-büfé vagy miben.
A „szórakozóhelyen” a helyi fiatalok „mulattak” valami lakodalmas nem tudom mire, ezt egy korsó sörig bírtuk és könnyes búcsút vettünk a helytől, majd visszamentünk a kempingbe.
Péntek reggelre sok mindent beterveztünk, ezért figyelmeztettem Teshot az idő beosztására!
Pénteki program Miskolc sétálóutcája, Diósgyőri vár, miskolctapolcai barlangfürdő.
Miskolcra beérve kerestünk egy éttermet, ami kimerült egy élelmiszerüzletben vásárolt sajtos kifliben és kefírben.
Ekkor döbbentünk rá, hogy a Tiszafüred-Miskolc közötti 120 km elvette az időnket, ezért Miskolc felderítését máskorra hagytuk.

Nagy lendülettel indultunk a Diósgyőri várat megtekinteni.
A várba 300 Ft volt a diákbelépő, ami magában foglalt idegenvezetést is.
A vár érdekes módon egy völgyben épült. A vár mellett Déryné Széppataki Róza volt háza található, ami ma már, múzeumként üzemel, de ezt kihagytuk.
A várban található egy tábla, ami azt jelzi, hogy hajdan ott ihlette meg Petőfit a táj szépsége („Oh ez a bájos völgy, alig fél órányira Miskolctól…”) A vár megtekintése után indultunk a tavasbarlangba. A belépő délután három után egységesen 1100 Ft volt, ami akkor egy kicsit soknak tűnt, de megérte.
Egészen kora estig áztattuk magunkat és lassan elindultunk a kempingbe.

Miskolctól kb. 30 km-re egy lerobbant Mz-s srác vesztegelt, megálltunk, hátha tudunk segíteni, de úgy tűnt az Mz végleg kilehelte a lelkét.
A motor gazdája már telefonált segítségért, de azért megvártuk vele a segítséget, ami meg is érkezett egy platós furgon formájában. Segítettünk felrakni a motort és folytattuk utunkat.
Gyors vacsora, majd jöttek volna a hűs sörök, de alig bírtam ülve maradni.
Az a sunyi termálvíz teljesen kiszívta az energiámat.

Másnap reggel ébredés, kényelmes pakolás és nekivágtunk a 370 km-es visszaútnak, ami eseménytelenül telt. Sajnos fényképeket már nem tudtunk készíteni a gép betegsége miatt.
Nekem Balatonfüredről volt még egy utam Pestre, de az már rutin volt.
Az eltelt 6 nap alatt lemotoroztunk kb. 1700 km-t, megettünk sok babkonzervet, megittunk sok sört és rengeteg új élménnyel lettünk gazdagabbak.
A végére egy-két jó tanács: az utat érdemes megtervezni, mert így be lehet osztani az időt, ebből adódóan nem kell egyik látnivalót sem feláldozni. A szállás után szintén érdemes utánajárni és esetlegesen le is foglalni, mert ezzel pénzt lehet megspórolni.

Szép időt és olcsó benzint mindenkinek!

Budapest, 2005. 12. 01.

Szöveg: Laci
Kép: Tesho, Laci