Van úgy, hogy a motoros tervez, az élet pedig jobbára közbe szól. Történt ez most is így. A Pingu által szervezett, péntektől vasárnapig tartó túrára pont ők nem tudtak eljönni. Az időjárás jelentők pedig égzengést, és földindulást jósoltak vasárnapra. Ahogy közeledtünk az indulás időpontjához, már mások sem akarództak elindulni. Röpke két telefonnal megbeszéltük, hogy a túrát lerövidítjük, csak szombaton megyünk, és jövünk is haza. Edéékkel a 3-as út budapestiNógrád kivezető szakaszán az Agip kútnál találkoztunk volna 9-kor. Negyed tízkor telefonáltak az M3-as kivezető szakaszáról- a Shell kúttól, hogy hol is vagyunk? Hármas, hármas, sárga kút, sárga kút mindegy. Ezek után megvártuk míg visszakanyarodtak, majd neki vágtunk rövidre szabott túránknak, irány Erdőtarcsa.
A 3-as úton haladtunk, majd Herédnél lekanyarodtunk a biztonságos aszfaltról. Kénytelen vagyok így fogalmazni,mert a jobb napokat látott, néhol egybefüggő aszfaltozással is rendelkező úttest komoly sebesség elérését nem tette lehetővé. Kerülgetve a kátyúkat , lassan, de biztosan végül megérkeztünk Erdőtarcsára. Volt már olyan gondolatom, hogy endurot kéne vennem, de ezek után újabb lökést kapott ez irányú vágyakozásom.
A Szentmiklóssy-Kubinyi kastélyról nagyon kevés helyen lehet olvasni. Ez a felújított, páratlan szépségű kúria ingyen látogatható. Sajnos bentről nem nézheti meg csak az, aki ott akar aludni. A mostanság szállóként működő barokk kastélyt az 1700-as években építették. Érdekes építészeti megoldásokkal több oldalról, mostani szóval élve kertkapcsos Nógrádkivitelben készítették el. Az MTA használja pihenő és alkotóháznak. Ha nincs teltház az MTA oldaláról, akkor bárki igénybe veheti a szálló szolgáltatásait. A gyönyörű kert pihenésre vagy golfozásra is kiváló. Ha már kastély, legyen még egy! Tovább indultunk a Sziráki kastélyt is megnézni. Ez már egy kicsit nagyobb, és más célra átalakított látványosság. A Forevert Resort üdülőlánchoz tartozik, esküvőket ésNógrádkülönböző rendezvényeket tartanak itt. Ott jártunkkor egymást váltották a menyasszonyok és vőlegények. Az árnyas kertben készültek egymás után a közösségi oldalakra kitehető „pozitív” fotók. A kastélyt belépő megváltásával lehet látogatni, és a bezárt ajtókon kívül bármi megtekinthető idegenvezető nélkül. A látványosságok közé tartozik a kastély mögött álló istálló , ahol megcsodálhattuk az ott tartott lovakat, hintót.
Az ide vezető út minősége határozott javulást mutatott, már elértük néha az engedélyezett 90 km/órás sebesség korlátot is.
Eltelve a habos mesés kastélyokkal folytattuk barangolásunkat. Terényig az utat töménytelen pillangóval kísérve motoroztuk végig. Ennyi lepkét, talán gyerekkoromban láttam utoljára. A faluban megkerestük az orsós magnó múzeumot. Ez a múzeum a világon az egyetlen, ahol ennyi orsós magnó van, és ráadásul mindegyik Nógrádműködő képes mind a mai napig.
Rövid látogatást terveztünk csak, de annyira belemelegedtünk a tulajdonossal a beszélgetésbe, hogy mire a stúdió szobába értünk, már nagyon elszaladt az idő. Ezt gyomrunk szüntelen hangjelzésekkel tudatta. Előzetesen beszerzett információk szerint, a környéken a legjobb étterem a Hármaskönyv Fogadó Alsópetényben. Elindultunk a számunkra legjobbnak vélt úton Buják felé. Ne tévesszen meg senkit, hogy ez az ellenkező irányban van! Ez volt a legjobb út! Bujákon némi verbális tájékozódás után sikerült megtalálni aNógrád helyes irányt. A falubeli „jóember” iránymutatását követve motorral bejártuk az egykori pártállami hadsereg parancsnok „titkos vadász ösvényét”. Szó, ami szó Néphadseregünk ifjú katonáinak keze munkája jól bírja a „kiképzést”, kiktűnően ellenáll az időjárás viszontagságainak. Talán egy kicsit lehetett volna szélesebb, de a ritkán előforduló kerékpárosokon kívül, szerencsére senki nem járt arra aznap.
A fogadót sikeresen elértük, bár többször elmentünk oda-vissza előtte, mert a ház falára festett feliraton kívül, más nem utalt az egyszerű parasztház étterem jellegére. A szombati forgalomból kicsit kilógtunk motoros ruházatunkkal, ezért a szőlő lugas mögött kerestek nekünk egy üres asztalt, ha már enni is szerettünk volna. A kihozott étel bőséges volt, de túrázásra szakosodott gyomrunk már találkozott Nógrádízletesebb étellel is. Külön említésre méltó, a nem tökéletesen tisztított étkészlet. Mindenesetre a fiatal, tanuló felszolgálólány a maga módján egyenlőnek tekintett minket a többi vendéggel, és próbálta ellensúlyozni az általunk érzett negatív megkülönböztetést. Mivel más éttermet nem is láttunk a környéken, így alakulhatott ki a „legjobb” jelző erre a fogadóra.
Az eredeti tervben szerepelt még a Bánki-tó, de oda már csak egy rövid látogatásraNógrád érkeztünk. Itt már a parkolóban állt néhány motor, annyira nem voltunk kirívóak a tömegből. Elfogyasztottuk megmaradt almánkat, és bezsebeltük az elismerést, amelyet gumi matracot és strand táskát cipelő család apák sóvárgó tekintetéből olvastunk ki: Jó is az a motorozás! Biztos ehhez hozzájárult a csomagokon kívül a gyerekek száma, és anyu elmondott kívánság listája, az estére vonatkozólag.
Hazafelé a 2-es utat választottuk, mely minőség és gyorsaság szempontjából is a legjobbnak bizonyult.
Látnivalót hagytunk a következő túrára is, reméljük Pingu szervez még túrát a környékre, hogy teljesebb legyen a képünk Nógrádról.

 
További képek a Galériában.
Szöveg: Hajnal és Buny
Kép: Eszter + Ede, Buny