Pénteken késő délután indultunk Pestről három motorral, velünk tartott még Pepe és Gyűrűkura is Timivel.
Jó ütemben haladtunk, egy megállót beiktatva Gyöngyösön időztünk kicsit, a melegre való tekintettel öntöttük magunkba az üdítőt. A benzinkúttól elinduló kamionos meg is jegyezte, hogy ilyen későn már sört kéne inni.
Miskolcot elhagyva tanakodtunk a bevásárlásról,de elvetettük azzal az indokkal, hogy majd este jövünk a sátor állítás után.
Helyünk amúgy sem sok volt.
Perén motoroztunk egy kört míg a helybéliek hathatós segítségével (ott van a kertünk végében, nagyon szép sárga ház, arra a focipálya felé) megtaláltuk a kempinget.
Valahogy nem ötlött szembe ide jövet a nagy sárga tábla egy kis utca kereszteződésénél.
A háziasszonyunkra és két fiára csak jót tudok mondani: udvariasak lelkesek, segítőkészek. A kemping a Hernád partján fekszik bekerített füves területen. A vizes blokk tiszta, és kulturált.
Zsolt meg is jegyezte, hogy örülne, ha otthon ilyen fürdőszobája lenne.
A folyó 10 méterre van, vacsorát, reggelit tudnak adni, bolt van a közelben, de a kempingben is van inni- és ennivaló vásárlására lehetőség. Reggel házhoz jön a kenyeres kocsi.
A tulajdonosok végig kérdezik a vendégeket, hogy ki mennyi péksüteményt rendel, így ébredés után átvehető a „recepción” a friss kifli.
A kempinggel szemben áll egy hatalmas étterem melyet közelről nem néztünk meg, mert épp bálra készültek. A sátorállítás után beszélgettünk 11-ig, de nem tudtuk kivárni a többieket így lefeküdtünk.
Háziasszonyunk fenn maradt, és a kaput kinyitva várta a későn érkezőket.
Rövid vándorlásaink során ilyet még sehol nem tapasztaltunk.
Másnap megreggeliztünk majd Tikéék megérkezése és sátorverése után elindultunk. Először a Gibárti vízerőművet néztük meg. Az erőmű 105 éve működik bejártuk, meghallgattuk az idegenvezetést, majd körbe sétáltuk. Mindenki talált magának érdekességet az épületben és annak környékén.
Az erőműben még mindig az eredeti fordulatszámmérőt, és meghajtásokat használják, a vezérlő pultra került néhány modernebb műszer, de a régiek is ott díszelegnek még.
Ezután elindultunk Edelénybe.Az úton néhány problémánk akadt : nagyon meleg volt és már mindenkit gyötört az éhség, Magush-t megcsípte egy darázs. A társaság a hiszti szélén egyensúlyozva kétszeri visszafordulás után, egyszer csak rátalált a Szalonnán átvezető helyes útra. Gibárt és Edelény között több út is vezet, megjegyezhetetlen község nevekkel.
Ezt a túrát valójában Gyűrűkura szervezte (volna), így nála volt a térkép, amelyet „segítségül” indulás előtt nyomtattam ki, de valamelyik kereszteződésben elvétette az utat, amit már „bejárt”. Ezek után kénytelenek voltunk műholdas segítséget igénybe venni, mert Baktakék után elvesztettük a fonalat.
Tízből kettőt nem tudtunk elismételni… Az út kacskaringós, szerpentines helyenként két méter széles és kavics felhordásos. A Zemplén magaslatai között kanyarog legtöbbször 20-30 házból álló falvakon keresztül. Néhány szakadékkal és sziklás meredekkel tarkítva. Egy lélekkel nem találkoztunk menet közben. Mire a Rakacai víztározót megláttuk addigra a szembejövő forgalom is előkerült, és a szaggatott fehér vonalak az útra. Edelényben a L’Huillier-Coburg kastélyt kerestük. Az éhség miatt néhányan előbb elszaladtak ennivalóért. A kastélyba óránként lehet bemenni, 400 forintos belépővel.
Diákoknak kedvezményesebb, de pont jó időben odaérve, elcsíptük a következő látogatási ciklust.
Egy biztonsági őr visz végig a látogatható helyeken, és fűz magyarázatot a látottakhoz. A kastély Magyarország harmadik kiemelt kastélya , Fertőd és Keszthely után és a hetedik legnagyobb kastély Magyarországon. Reméljük az idegenvezetőnek igaza lesz és 3-4 év múlva, nem ezt fogja látni az ideérkező. Egy gyönyörű kastély lenne, francia stílusban, de elhordták, ellopták, tönkretették, megrongálták és óriási károkat tettek benne azok akik ott laktak.
A falakon még sok helyen láthatóak az eredeti festmények, és van már olyan terem is, amelyet felújítottak a szerény bevételek felhasználásával.
De hála azoknak akik küszködnek vele, vannak olyan ideiglenesen helyre állított szobák melyben még előtűnik a hajdani szépség.
Az érkezésünk előtt valószínűleg nagy vihar lehetett a környéken mert a kastély parkja tele volt kettétört fákkal és letört gallyakkal, ámbár a szemetet gondolom nem a vihar vihette oda…
Edelény városa egy kicsit több figyelmet szentelhetne a kastély előtti parknak. Egy nyár esti séta a helybelieknek is jobban esik tiszta környezetben.
Az utunk egy benzinkútra vezetetett, itt már láthatóan nagyon fáradt és éhes volt a társaság. Én úgy gondoltam, hogy ha már eljöttünk, ne menjünk el, hogy ne látnánk a sáncvárat. Az edelényi földvár-sáncvár maradványait 2000-ben állították helyre. Ebből mára nem sok maradt meg.
Ahogy Magush fogalmazott: Néhány nyamvadt fűcsomóval benőtt homokdombot nézzünk meg?
A sáncvárat nem gondozza senki. A róla készült képeken látható fából készült lépcsőt, nem találod a méteres gaztól. A Szent István szobornak csak a hűlt helyét lehet látni… Vagy ledöntették vagy nincs is meg, de nem láttuk. A torony áll, de arra felmenni nem lehet, nincs hozzá létra.
Ezek után ZsoltK útmutatása alapján Miskolctapolcára mentünk egy étterembe. Az itt kapott vacsorával meg voltunk elégedve, a kiszolgálással már aligha. Az étel nagyon finom és nagy adag volt, az árak középkategóriásak,a pincér modora a minimumon aluli.
Itt merült fel már a rossz és jó tapasztalatok alapján sokadszorra, hogy nyitnunk kellene egy olyan részt is a fórumon, hogy mit ajánlunk és mit nem ajánlunk.
A pincér csak az egyik probléma volt, de aztán a másik magától megoldódott másnap.
Visszaindultunk a kempingbe és este fél tíz körül megérkeztünk.
A tulajdonosok jelezték már előre, hogy bulizós társaság érkezik, de úgy gondoltuk, a Hit gyülekezetes „halleluját” már nem tudja senki felül múlni, tévedtünk.
Sajnos ez az éjszakánk már nem volt pihentetőnek nevezhető, mert a közben érkezett huszonéves fiatalokból álló társaság, lakodalmas rockot hallgatva hajnali 4-ig torka szakadtából énekelt. 6-kor pedig már a társaság nagy része ébredezett. Reggelinket elfogyasztva próbáltunk életet lehelni magunkba, majd 11 körül pakolni kezdtünk. Mindenki máskor és másfelé ment haza, de ez a legjobb megoldás. Aki pályán szeretne menni azon menjen, aki még csavarogni akar, csavarogjon.
Azért jól esett a beszélgetés vasárnap reggel, de az a néhány óra is kevés volt, hogy mindent kibeszéljünk magunkból.
A tanulságot levonva, nagyon jó kirándulás volt, rengeteg nevetéssel. Az útvonal a látnivalókkal nem volt hosszúra tervezve, de elfáradtunk a melegtől.
Mindig lesznek olyanok akiknek nem tetszik a menetrend és nincs kedvük tovább jönni, de sosem kötelező a program. De ma is úgy gondolom, hogy ha ott vagyunk nézzük meg azt, amiért mentünk, mert sosem tudni, hogy valaha eljutunk-e oda még egyszer.
Azért a kastély néhány év múlva érdekes lehet, ha addigra elkészülnek a felújítási munkálatokkal.
Köszönet a szállásért a www.hernad-party.hu tulajdonosainak, bátran ajánljuk a helyet mindenkinek, ha nem sátorral érkeznek, akkor is találnak szobát itt. Talán jövőre a környék más nevezetességeit is érdemes lenne végig látogatni.

Szöveg: Hajnal és Buny
Kép: motour.hu