Augusztus első hétvégéjére esett a második túránk időpontja. A szervezők Eszter és Ede voltak, akik szállásként újra a hétvégi házat ajánlották fel. A túra szervezése és a tartama nem az általunk eddig követett formában zajlott. Az eltérések mindjárt az indulásnál kezdődtek, mert nem pénteken este találkozott a társaság, hanem szombat reggel mindenki dobozzal, teljes felszereléssel érkezett az M3-as autópálya kivezető szakaszán található parkolóba. Kicsit borongós időben, négy motorral indultunk el a 2-es úton Szlovákia felé. Parassapusztánál léptük át a határt, és tartottunk rövid pihenőt, hogy bevárjuk Pétert, akivel itt beszéltünk meg találkozót. Rövid várakozás után újra nyeregbe szálltunk, hogy ne a legnagyobb melegben kelljen megtennünk az út nagy részét. Első hivatalos megállónk a Szent Antal kastélynál volt. A motorokat lent hagytuk a parkolóban, és felkaptattunk a bejáratig. Több nyelven – a német is kimaradt valamiért – tudatták az érkezőkkel, hogy mennyiért látogatható a kastély kiállítása. Nem éreztük magunkban a mezőgazdasági kiállítás iránt olyan késztetést, hogy a borsos belépőt kifizessük, ezért csak egy rövid belső udvari sétát tettünk. A bejárat árnyas boltozata alatt beszélgettünk egy kicsit, majd elindultunk a hőségben Selmecbánya felé. A városban egy talpalatnyi helyet nem találtunk, ahová a motorokat le lehetett volna támasztani. A lejtős utcákon volt hely, de a felpakolt motorokat nem mertük otthagyni, nehogy lecsússzanak. Elmentünk a városon keresztül egy felső temetőig, de ott nem volt parkoló. Végül egy meredek kapualjban találtunk helyet, de itt is csak egyes fokozatba kapcsolva mertük letenni a motorokat. A Szentháromság tér közelében álltunk meg, ahol hatalmas kirakódó vásár volt, élő zenés műsorokkal. Selmecbánya történelmi óvárosát az Unesco a világörökség részének nyilvánította, a régi épületek most vannak a felújítás alatt. A városháza toronyórája arról nevezetes, hogy mutatói fordítva jelzik az idő múlását: a kismutató jelzi a perceket, a nagy pedig az órákat. Ennek oka a monda szerint az, hogy a városon rendszeresen átutazó kereskedők nem voltak hajlandóak hozzájárulni az óratorony építési költségeihez, így a selmeciek úgy döntöttek, hogy akkor ne is tudják leolvasni a pontos időt az óráról. A vásárosok portékáit nézegetve inni és enni támadt kedvünk. Érdemes volt szétnézni ez ügyben, mert a fagylalt gombóconként, feleannyiba kerül mint itthon. A meredek utcák miatt a kávézók, sörözők kinti székekkel asztalokkal nem tudnak szolgálni. Az egyik kávézó viszont a ház melletti lépcsősoron párnákat és hamutartókat helyezett el. A rövid séta és a fagylalt után ketten kellettünk a motor kitolásához, ezután útra keltünk. Léva vára volt következő állomásunk, a városban kóvályogtunk össze-vissza, mert egyetlen tábla nem jelezte, merre található a vár. A hőségben a város főutcáján állva, egyetlen teremtett lelket nem találtunk, aki útba igazított volna. Próbáltuk összerakni a kérdő mondatot több nyelven, – hátha valamelyikre hajlandó lesz az első halandó válaszolni – de a vár angolra fordításánál megállt az ész. A többi nyelv még ment valahogy, de az első járókelő szívesen válaszolt a kérdésünkre magyarul, így nem kellett tovább agyalni, csak az útbaigazítást követni. A vár bejárata előtt leállítottuk a motorokat a hűvösbe, és bementünk az udvarra. A kívülről viseltes épület mögött magasodott a romos vár, azonban felmászni nem sokunknak volt kedve. Az egyik kapu felett jól mutatott a „multi” reklámja, Czövi hiába menekült az áruházlánc elől külföldre, itt is utolérte a „végzete”, nincs túra Tesco nélkül. A vár épületében volt kiállítás, de sehol nem találtunk tájékoztató feliratot. Az útleírások szót ejtenek tárlatról, de néhány fiatalon kívül Süttő kettősenkit nem találtunk a tárva-nyitva álló várkertben. Ültünk az egyik bejárat lépcsőjén és élveztük a hűs szellőt. Abban állapodtunk meg, hogy inkább otthon nézünk éttermet a nálunk lévő kevés Euróra tekintettel. A párkányi híd lábánál Esztergomban Czövi ismert egy helyet, oda ültünk be. Az étellel nem volt gondunk, de a számolással és a gyorsasággal már voltak bajok, valószínűleg az utánunk érkező esküvői társaságra vártak igazán. Innen Süttő már nem volt messze, de vacsora és reggeli igényeink kielégítéseSüttő kettő érdekében útba ejtettük a nyergesújfalui Tesco áruházat. Az utat tavaly óta kijavították, így a „felfutó” nem volt rossz, mi újra sikeresen feljutottunk csomaggal együtt a hétvégi házhoz. Az este nem múlhatott el vándor kutya nélkül, csak most ketten jöttek vendégségbe, a változatosság kedvéért most feketében. Gyorsan fürdőt vettünk,itt is eltértünk hagyományainktól,most nem ejtettünk útba egyetlen termál vizes strandot sem, jól esett a hideg víz a zuhany alatt.:) Késő estig beszélgettünk, majd lassan mindenki nyugovóra tért.
Eszteréktől elbúcsúztunk reggeli után, még ők tettek egy kört a környéken, mi hazafelé vettük az irányt. A hétvége rövidsége ellenére több mint 500 kilométert motoroztunk, szép tájakat láttunk. Rengeteg a látnivaló, talán a következő szezonban bepótoljuk a mulasztást.
További képek a Galériában.

Szöveg: Hajnal és Buny

Kép: Eszter, Ede, Buny