Árvizekkel teli hírek és esős napok kergették egymást. Ha éppen nem esett, akkor a lába lógott. Ez persze nem tántorított el minket, és bőszen szerveztük a kirándulásunkat júniusra. Pénteken reggel Czövi és Attila, lemotorozott a szállásra, és óránként üzenetet küldött, hogy mikor érünk már oda? Közölték: a szállás baromTiszalök, Tiszadobi jó és szép, süt a nap ezerrel, ott nincs árvíz és egyébként is minek dolgozunk még ilyenkor?
A robot végeztével mi is indultunk volna. Miközben munkahelyemről a 20 km távolságban lévő otthon felé tartottam, elkapott az eső. Az utcán, a sorban állva, azt néztem mikor folyik be a küszöbön a víz az autóba. Sebaj, minket „ez sem” tántoríthat el! Az udvaron, elázottan Pepe várt, ő motoron tette meg ugyanezt a fél órát. Az idő hamar változott, napsütésben vágtunk neki az útnak Tiszalök felé. A gyorsabb haladás érdekében az M3-as autópályán haladtunk, de hamarosan a szél oldal irányúvá vált, majd elkezdett minket letolni az út jobb oldala felé. Ha már arra tolt, akkor nem ellenkeztünk, a következő benzinkútnál meg is álltunk. Megcsodáltuk a benzinkút fedele alól, az előttünk tornyosuló feketeséget, a benne cikázó villámok tüneményét, valamint a szaporodó közönséget. A viharnak épp a szélén álltunk meg, elhaladt előttünk Pinguék haladási irányába.
Egy óra kényszerpihenő után folytattuk utunkat. Besötétedett, de még mindig nem értünk oda. Csak mentünk és mentünk, őszintén untam a feketeséget, a sokasodó villámlást. Végre Tiszalök! Na jó, de hol a szállás? Persze egy lélek sem járt az utcákon. Kanyarogtunk erre-arra, majd végre két fiatal mellett megálltunk és érdeklődtünk: Hol találjuk a Neva Tiszalök, Tiszadobvendégházat? A párocska ott lakott a faluban, de fogalmuk sem volt róla – anyám borogass! – tovább gurulva 10 házzal meg is érkeztünk. Czöviék az udvaron vártak minket. A kulcs náluk volt, a házinéni már hazament pihenni, Pinguék még mindig sehol. Majd 15 perccel utánunk befutottak ők is. Nekik több eszükTiszalök, Tiszadob volt, mert az utca nevét előre megjegyezték, csak ott tévedtek egy kicsit, hogy az Ady utcát Tiszalök helyett Tiszadobon akarták megtalálni. Pechükre ott is van ilyen nevű utca ,és ott is volt vendégház, viszont nem az, amelyben a csapat többi tagját fellelhették volna. Szobák sokasága, fürdő minden emeleten, hatalmas, mindennel felszerelt konyha-étkező, garázs, kert és ez csak a mi birodalmunk volt. Lepakolás közben motorunkról lekerült a bal oldali doboz, és a ferde betonon ez elég volt ahhoz, hogy a másik elhúzza a motort és felboruljon. Az eredmény: doboz zsanér törött, kormányvég kiszakadt, egy-két karc az irányjelzőn. Vacsora után beszélgetés,vita, nevetés és a fáradtság érzésének megjelenése után alvás volt a menetrend. Másnap reggel terepszemle, gyaloglás a faluban, bolt keresés és vásárlás. Pingu megtalálta álmai üzletét: „Csiga angol turi butik” névvel. (Pingu kedvenc üzlete a turkálós, főleg, ha angol, és férje Csigu néven írogat.) Reggeli közben megérkezett Ede + Eszter páros, és Revo is az udvaron állt új motorjával. Indulás helyett általános karbantartás vette kezdetét. Én vissza berheltem a kormányvég súlyt, Czövi régóta esedékes lánc feszesség állításba kezdett. Azért eljött a pillanat, amikor elindultunk! A tiszalöki erőmű és a tiszadobi kastély szerepelt az előzetes tervekben. Az erőművet szerettük volna először megnézni, de elvétettem az irányt és Szorgalmatoson keresztül Tiszavasváriban kötöttünk ki. Jó utazóhoz méltón, a táblák alapján tájékozódtam és aTiszalök, Tiszadob Déryné Tiszalök, Tiszadobutcán elmentünk a legvégsőkig, de ott már csak a puszta és a „latin jellegű lakópark” volt. Tábla híján, tájékozódási pontot vizuálisan nem találva, verbális meghatározásra tértünk át. Megállásunk felkeltette a környék figyelmét, és többen gyülekeztek körülöttünk. Egy fiatal lány elmondta, hogy néhány száz méterrel visszább van egy kereszteződés, ott kellett volna balra menni, hogy a csatorna hídon átkelve Tiszadob felé haladhassunk. Hallgattunk rá. A nedves időjárás hozadéka, hogy a kis bekötő úton felemelt lábbal keltünk át egy több száz méter hosszú, aszfaltozott aljú „medencén”. Miután a motor mosás megvolt , megérkeztünk a tiszadobi kastély kertbe. Az Andrássy kastély zárva volt, nem lehetett megnézni. Sem táblás útmutató, sem ember nem volt, akitől érdeklődni lehetett volna. A kerítés kapuban álldogáló cigarettázó hölgyet nem zavartuk a csevegésben. A kastély kert elvadult, a labirintusban nem lehetett közlekedni annyira összenőtt a buxus, így Fadrusz János lányszöktetés szobrát megközelíteni nem volt mód. A kastély kívülről romos, a vakolat málik. A valamikori szépségét csak nyomokban lehet felfedezni. A neten megtalált információk szerint 2006-ban vagy 2009-ben felújították a kastélyt. Ennek nyomát nem tudtuk felfedezni, de az is lehet, hogy előtte rosszabb állapotban volt. Valamikor gyereküdülőként használták, mára már csak néhány hangverseny erejéig nyitják ki. Az üdülőre emlékeztet a park és a Tisza közötti hatalmas és csúnya „szocreál műremekben” megépített tornaterem. Az ablakok betörve, az oldalához egy szabadtéri mozit csatoltak fapadokkal, az épület fala maga Tiszalök, Tiszadoba vetítés helye. A folyó közelsége hTiszalök, Tiszadoborgász paradicsommá alakította a kastélyt a helyieknek. Nekik szabad motoros, bicajos, autós bejárásuk van a kertbe, a vendégek csak gyalog mehetnek be. Innen mentünk Tiszalökre az erőműbe, ahová előzetesen bejelentkeztünk. Őszinte csodálattal hallgattuk az érdekes előadást, kíváncsiságot kielégítő és laikus számára is érthető volt, ahogy az erőmű egyik fiatal dolgozója beszélt. Minden kérdésünkre türelmesen válaszolni akaró és tudó emberrel dicsekedhet az erőmű, köszönet érte! Az 1956-ban, a munkára idevezényelt emberekkel épített folyóelterelés nyomai, a hatalmas épület máig megőrizte a kor szellemét. Zsuzsi, a villámot vivő nő szobra láttán azt gondolhattuk, hogy nem hazánkban járunk. Két változata van történetének, hogy tulajdonképpen kiről készült a szobor és miért. Pingu megállapította, hogy őróla mintázták a szobrot, majd mikor megtudta, hogy a nevük is ugyanaz, már kétsége sem volt az igazáról. ( Hiába, nem hisznek az emberek az újjászületésben!) Bejártuk az épületet, megnéztünk mindent, amit lehetett. Jól érzik itt a fecskék magukat, teljes lakótelepet építewttewk maguknak. Dr. Mosonyi Emil professzor munkáját és kitartását dicséri a folyó komplex hasznosítása vízlépcsővel, a duzzasztómű és hajózsilip, valamint a vízerőmű. Az 50. évfordulón neki készült az emléktábla. Ebédidőben végeztünk. A kapus bácsi által útmutatót kaptunk a Napliget étterem felé.
Arra vettük az irányt, nem bántuk meg. Az étterem sok-sok csillagot kapott tőlünk a kiszolgálás gyorsasága és minősége, az ételadagok nagysága és a kedvező árak tekintetében is. Ebéd után zavar támadt bennem, és háborTiszalök, Tiszadobgás kezdődött – nem az étterem miatt- ezért Tiszalök, Tiszadobpárom tiszalöki szállásunk felé vette az irányt, míg a többiek bemotoroztak Nyíregyházára.
Nyíregyháza-Sóstó csak néhány kilométernyi útra volt, így fél óra alatt odaértünk. A csónakázó tó és a Krúdy Szálló által közrefogott parkolóban letettük a vasakat, és elindultunk körülnézni. Sétáltunk kicsit a napsütéses időben a szépen kiépített tóparton. Egy kis fahídon átkelve meztelen női alakot formáló bronzszobor várt ránk. Nem kellett sokáig bíztatni a fiúkat, hogy pózoljanak vele néhány fotó erejéig. A séta után jól esett leülni az egyik hívogató büfé asztalaihoz, ahol fagyit ettünk, és szusszantunk egyet. A pihenő után hazaindultunk a többiekhez, hogy megtudjuk velük mi történt ez idő alatt.
Vasárnap hazafelé az M3 Archeoparkban álltunk meg nézelődni. Szívem szerint meg sem említettem volna ezt a momentumot. Csalódott társaságunk kábán szédelgett a látványtól és a kiállítás „kornemhűségétől”. Szóval ott voltunk láttuk, senkinek nem ajánljuk.

 
A Galériában további képek egészítik ki a leírtakat.

Szöveg: Eszter,Ede, Hajnal, Buny

Kép: motour.hu