Az ellopott bakancs

XI. Szocitúra, Orfű

2006. szeptember 22-24.

CsNorbi: Ama bizonyos pénteki napon egy munkahelyi lecseszés után vettem a kalapomat és beröffentettem a motoromat. Találkoznom kellett Tikével a Campona tövében, hogy elinduljunk Orfűre, az idény utolsó Szocimotoros találkozójára.

Kedvemet csak fokozta, hogy végre már nem volt körülöttem a négy fal, s a CAD-es számítógép, végre motorozhattam! Az alulkondicionált irodából kijutva, az útra érve kövér gázt húztam, s eldübörögtem találkozási pontunk felé, ahová elsőként sikerült megérkeznem. Rövid várakozás után megérkezett Tike is, és nekiiramodtunk a távnak. Amint kiértünk a 6-os főútra hatalmas dugó fogadott bennünket. Lelki szemeimmel láttam magam előtt a sor másik végét, ami az érdi emelkedő, vagy a százhalombattai leágazás magasságában lehetett akkor. A rengeteg autó csak araszolt, ezért úgy döntöttünk az M0-ásra ráfordulva az 51-es út felé vesszük az irányt. A választás jól sikerült, mert az 51-esen elég jól lehetett haladni. Dunavecse magasságáig dinamikus tempót tartottunk, de meg kellett állnunk tankolni, mivel a „fekete arany” elfogyott tankjainkból. Elkészítettem egy tankra való keveréket, környezetbarát jó minőségű olajból és benzinből. Rövid pihenő után, átkeltünk a dunaföldvári hídon és ráfordultuk a 6-os főútra.

Az út minősége hagyott kívánnivalót maga után, azaz épp dolgoztak rajta, hogy jobb legyen. A táv felét felmart aszfalton tettük meg. A 60-as tábla diktálta sebességet sokan nem tartották be, ezért kénytelenek voltunk mi is felvenni a forgalom 80-90es tempóját, hogy elkerüljük a fölösleges előzgetéseket. A nyomvályúkban kifejezetten izgalmas volt vezetni L …nem tetszett.

Bonyhádon feltankoltuk készleteinket. Az alapvető élelmiszerek mellé vettünk egy tálca sört is, ezzel gondolva a kempingben lévőkre. A vásárlás után folytattuk utunkat, de nem tovább a 6-oson, hanem a Komló felé kanyarodó úton. Ekkora már besötétedett. A sűrű erdőn hegyi szerpentinek vezettek keresztül. A sötét némileg korlátozta a tájékozódásunkat. Egy-egy táblát sikerült nem észrevennünk, ezért először sikeresen elhaladtunk a kinézett leágazás mellett, de egy rövid pécsi kitérő után megtaláltuk a helyes irányt. Talán este 10-11 lehetett, amikor odaértünk a táborba. Igen hűvös és csípős volt az idő, a völgyeket köd lepte el. Mondtam is Tikének: „én inkább faházban alszom”, de sikerült meggyőznie, hogy ne így tegyek. Végül is nem vagyunk papírkutyák : )). A kempingben kevesen voltak. Pool hozott márkás cseh és szlovákiai söröket, én egyből lecsaptam egy Ceske Budejovicera, ezzel is szeretettel adózva a városnak, ami hőn szeretett európai motorom születési helye is egyben. Attila, aki egy MZ-ETZ tulajdonosa meglátva a sör márkáját kijelentette, Ő bizony nem iszik Jawa-sört ezért inkább egy Arany fácán mellett döntött. Czövi és Tike nem tiltakozott a márka ellen. A helyszíni időjárására való tekintettel, a sörök nem tartottak sokáig és kénytelenek voltunk más (pl. a Lidl tálcás sör) típusú italokat is megkezdeni. Sőt Pool jóságának köszönhetően más ital-finomságokat is megkóstolhattunk. Köszönjük Pool!!!

Sátorépítés közben szidalmaztam az időjárást, mert bizony elég hideg volt már akkora. Végig azon járattam a fejem, hogy vajon hogyan fogok ebben a hidegben aludni…Nem volt egyszerű… Egész éjszaka rajtam volt a motoros ruha, plusz bebújtam 2db hálózsákba, a fejem alatt a tanktáska szolgált párnaként. Kezemen kesztyűvel, a fejemen pulóverrel, már elviselhetőbb volt az éjszaka, de ettől függetlenül kb. másfél óránként sikerült felébrednem vagy a hideg vagy a kényelmetlen fekhely miatt. Éjjel egy róka lopkodta a sátor mellől a bakancsokat, hallottam pl. ahogy Attila szentségelve fut a lábbelije után.: ) .

Kb. éjjel 3 óra magasságában egy ETZ hangra lettem figyelmes. Kikászálódtam hát lakomból, látom ám, amint egy csuklyás csávó épp száll le motorjáról és elkezd a csomagjai között matatni. A motor, a matricákról volt felismerhető! Ááá, Zágráb, na ez a koma akkor Mora lesz. Ő, ha jól tudom este 10kor még Tatabányán volt és szerelte össze a motor váltóját. Vele is beszélgettem egy jó órát.

Reggel volt, talán 6 óra. Már kezdett kivilágosodni, egyszerűen nem tudtam tovább aludni. Gondoltam inkább elmegyek és felderítem a kempinget. A domboldal legmagasabb pontján találtam egy vékony Napsugarat és a fényében próbáltam felolvadni, hiszen az éjszakai szállásom nem volt fűthető és túl komfortos sem. DE sebaj, megcsináltam !:)

A társaság 7-8 óra felé ébredt fel, addig az élet nagy dolgain gondolkoztam . Sajnáltam, hogy nekem dél után haza kell mennem, mert arra a délutánra esett „egy bizonyos” vizsgám. Ja, tényleg kipróbáltam Czövi TransAlpját is, király a verda, s a teszt közben megjöttek a többiek is. A túra előtt egy kis bevásárlás, sátorpakolás, reggeli következett. 9-10 óra magasságában a túravezetőink is megérkeztek és elindultunk a túra útvonalát bejárni. Először az Orfűi kilátót néztük meg a campingtől nem messze, majd egy másikat is, ahonnan Pécs is látható madártávlatból. Ez utóbbi igaz, motorral nehezebben volt megközelíthető, s ezért inkább gyalog mentem fel, de megérte, mert gyönyörű látvány tárult elém.

12-kor el kellett búcsúzzak a társaságtól, 16.00-ra kellett visszaérnem Bp-re. Voltak páran, akik bíztattak, mielőbb induljak el, mert szerintük nem érek vissza időben. Egy rövid búcsúzkodás után elhagytam a társaságot. Hygy egy darabig eljött és elmagyarázta hogyan juthatok el a 6-os főútra. Köszönet érte!

Negyed órába sem került és elértem a 6-ost. Utána, pedig stabil 90-100as tempót tartva meg sem álltam Paksig, ahol tankoltam. A középkorú kutassal kb. 10 percet beszélgettem a Jawakról, mert évekkel ezelőtt neki is volt egy. A következő megálló az otthon volt. Meglepődve láttam, hogy pár perccel múlott 3 óra. Sikerült a 200km-es távot megtenni 3 óra alatt az öreg motorral!

Tike: Az orfűi kilátó után átmentünk a Tubes-re. Ott is volt egy kilátó:). Itt leparkoltunk, volt aki gyalog, de a túraendúrós különítmény persze motorral ment fel. Én voltam már fenn, ezért lenn maradtam beszélgetni a márkatársakkal. Innen elindultunk Pécs városa felé és útközben megálltunk egy emlékműnél. Fotózás és beszélgetés után Pécsre értünk. Városnézés, majd egy ebéd következett, még nézelődtünk kicsit a sétálóutcában, és ettünk egy kis fagyit is 😀 . Az utcán rengeteg érdekességet fedeztünk fel többek között ezt a csopperesített biciklit. Kinek juthat eszébe ilyen elvetemült dolgot készíteni : ))) ? Újra motorra ültünk és elindultunk a 66-os úton (remélem mindenkit magával ragadott a „fíling”:), Mánfa, Magyarszék, Oroszló, Kishajmás, Hosszútót, Hetvenhely majd újra Pécs következett. Előző este Norbival az útvonal egy részét sikerült bejárnunk a kempingbe menet. Az úton nekünk sikerült gyorsan lemaradni (Mora, Czövi, Boldizsár + én), mert Morának meglazult a TZ-n a kipuff hollandere. Gyorsjavítás után a kelet-német motor újra menetkész volt, Boldizsár átült mögém. CsNorbi: Na, most nem azért mondom, de 2005 óta a cseh motorok átlagon felüli megbízhatóságról adtak tanúbizonyságot (!!) , mert ismét csak kelet-német járgányt kellett gyógyítgatni 🙂 !

Tike: Elindultunk, Mora húzott egy kövéret, annyira azért nem akartam száguldozni, mögöttem Boldizsárral. Egy leágazáson sikerült is túlmennünk. Ez után, pedig már Morát sem értük utol, így aztán laza tempóban mentünk végig az útvonalon. Az orfűi tónál megálltunk fotózni. A helyi Tescó-nál értük utol a csapatot, Akik már javában vásároltak és persze itt sem maradhatott el a kötelező motortesztelés :)) .

Már sötétben indultunk vissza a kempingbe. A házigazdák készítették a vacsorát, mi pedig a sör mellett jól elbeszélgettünk a rég nem láttott kollégákkal. A vacsi (babgulyás) nagyon jól sikerült. Őszinte leszek, itt kezdett megjönni a jókedvem a sör + Becherovkának köszönhetően :)) . Akkor este újra garázdálkodott a róka. Mármint a négylábú. Az éjjel a péntekinél talán egy fokkal melegebb volt. Felvettem minden ruhát, ami nálam volt. A sisakot a fejemre húztam, így tudtam aludni, épp nem fáztam a fűtetlen sátorban.

Másnap reggel sátorbontás extra lassú tempóban, és szépen elindult mindenki hazafelé. Még mentem egy kört a tó körül, csináltam pár képet, majd Mórágy felé indultam, meglátogatni egyik barátomat. Útközben az elmaradhatatlan fotózás, barátoméknál egy finom ebéd, egy kávé, majd egy kis örömmotorozás következett, a szinte nulla forgalmú úton. Épphogy tudtam tartani a tempót a filigrán RD350-nel. Szekszárdon elköszöntem tőle, egy kövér gáz a dusnoki Duna-hídig (üres autóút!!!). Örömmel konstatáltam hogy a dobozok lazán bírják az autópálya-tempót is:) innen már az Alföld – számomra – egyhangú útjain húztam a gázt. Kivételesen nem a megszokott Kalocsa-Solt-Kecskemét-Szolnok útvonalat választottam, próbáltam rövidíteni kicsit, persze nem sikerült. Izsákon belefutottam valami falunap szerűségbe és csak lépésben lehetett haladni a gyalogosok között. Végül kis utcákon, sokadik próbálkozásra kijutottam a településről. Megint unalmas szakasz Kecskemétig, ebben a városban általában eltévedek, most nem sikerült. Ahogy elhagytam a várostáblát, meg is kellett állnom felöltözni, a póló + bőrkabát már kevésnek tűnt.

A hátralevő pár km-t már eseménytelenül telt, otthon pedig várt a finom vacsora.

Összességében, nagyon jól éreztem magam, jó volt újra találkozni a rég nem látott Kollégákkal! Talán a túra időpontját kellett volna kicsit korábbra időzíteni, mert az erdőben már nagyon hideg volt éjszaka.

Szöveg: Csnorbi, tike Fotó: tike