Új márka tesztjére ritkán van lehetőségem, ezért kapva kaptam az alkalmon, amikor a KSR csoport legnagyobb hengerűrtartalmú motorkerékpárjának kipróbálására lehetőséget kaptam. A bemutatókon túl, igen nehéz a feladata egy forgalmazónak, hiszen egyenként kell meggyőznie a vásárlókat arról, hogy jól járnak egy ilyen motorral. Persze a bátrabbak belevágnak kivagyiságból, vagy individualizmusból, hogy olyan motoron üljenek, ami nem jön szembe minden nap az úton. Ezekkel a gondolatokkal telve ültem nyeregbe, hogy tapasztalatokat szerezzek.

A motort a megszokott ingázásra és hétvégi kiruccanásra használtam, ezért bátran merek írni minden forgalmi viszonyból eredő viselkedéséről. Mielőtt azonban belekezdenék a részletek taglalásába, egy rövid történet, amit majd a végén kerekítek egésszé.

Brixton Crossfire 500 teszt – 2021

Banki ügyintézés volt a délutáni programom, bementem a legközelebbi fiókba, és az előzetesen foglalt időpontban bejelentkeztem. A pult mögött 30-as éveit még el nem érő fiatalember fogadott. Lepakoltam a motoros dzsekit, sisakot a mellettem lévő székre, és neki kezdtünk a folyamatnak. A banki öltözködési szabályzat nem engedett következtetni az ügyintéző érdeklődési körére, de szerencsémre nem állhatta meg, hogy ne kérdezze meg milyen motorral érkeztem. Beszélgetésbe elegyedtünk, kiderült, hogy egy Yamaha FZ6N boldog tulajdonosa. Viccesen megjegyeztem, hogy a közöttünk lévő plexi falból milyen kiváló szélterelőt lehetne készíteni a motorjára, de közölte, hogy neki megfelel a csupasz változat, nem vágyik ilyen kényelemre.

Brixton Crossfire 500 teszt – 2021

Tovább fűzve a beszélgetés fonalát, elárulta, hogy jobban szeret országúton közlekedni, az autópálya környezete és tempója nem neki való. Inkább csordogál egy alacsonyabb rendű úton, mégha hosszabbra nyúlik az út szülővárosa felé, akkor is. Elraktároztam magamban a hallottakat, és dolgom végeztével elköszöntem.
Akkor most hirtelen váltással térjünk vissza a Brixton-hoz. A nyeregben helyet foglalva feltűnő, hogy magasabban ül a vezető, mint első ránézésre a motor méreteiből ezt gondolnánk. A lábtartók nincsenek magasra húzva, kényelmes az ülőhelyzet a normál magasságú kormánnyal. Az ülés sportosan kemény, de hosszabb úton sem volt kényelmetlen. Az M0-ás és M4 útvonalon élveztem a menetszél nyomását a mellkasomon, így a melegben a dzseki hálós részei teljes felületükön tudták szellőztető funkciójukat ellátni.

Brixton Crossfire 500 teszt – 2021

Az 500-as, kéthengeres motor szépen muzsikál, a rozsdamentes kipufogón keresztül távozó gázok klasszikus hangot csalnak elő a dobból. A gáz elvételnél hallható durrogás csak fokozza ezt az élményt. Akkor nézzük meg mit lehet 48 lóerőből kihozni egy gyorsforgalmi úton. Az átlagot tartva közlekedtem, és az előzések alkalmával sem éreztem, hogy elfogyna a szusz. A fordulatszámmérő 5000-es érték környékén járt, amikor ismét egy lassabb autót közelítettem meg, a belső sávban nagy sebességgel közeledő autó elé simán befértem. Nem volt olyan érzésem, hiába forgatom, nincs ami tovább vigyen. Már majdnem elérte a ledes kijelző egysége a 7000-es fordulatszámot, amikor nem mozdult feljebb. A motor ekkor is tartotta a sebességét, és haladt tovább felfelé a dombtetőre. Emlékeimben felsejlett egy momentum, amikor a Honda CB500F motorjával keveredtem hasonló helyzetbe.

Brixton Crossfire 500 teszt – 2021

Akkor ott azt éreztem, hogy nincs tovább, a Brixtonnál viszont ez nem következett be. Vagyis a Hondánál emelkedett a fordulatszám, de már erő nem jött, itt viszont azt éreztem, hogy lineárisan érjük el ezt a szintet, és megtartjuk. Ez számomra nagyon pozitív volt már az első út során. Aztán jött a hétvége, és rövid túrát szerveztünk, hogy hosszabb úton is meglegyen a tapasztalat. Amit a Honda Rebellel nem tudtunk befejezni, azt a Brixtonnal teljesítettem. A budakalászi áruház parkolójából indulva, Dobogókőt érintve haladtunk Esztergomon keresztül, és megérkeztünk a Bikol partjára a Malom Büféhez, ahol ízletes hal falatokkal csillapítottuk éhségünket. Közkedvelt a motorosok körében ez a kis tisztás a Gerecse Tájvédelmi Körzetben, ott jártunkkor is voltak szép számmal. Nem sokkal az étkezés befejezését követően néhányan közelebb húzódtak a Crossfire-hez, és érdeklődve nézték.

Brixton Crossfire 500 teszt – 2021

Elsősorban a Cafe Racer stílusú motorral érkezők érdeklődtek jobban, főleg miután leszedtem a tanktáskát, és modern-klasszikus kinézete teljes egészében láthatóvá vált. Röviden bemutattam a motort, csodálkoztak is, hogy az osztrák KSR csoport nem egy hazai (KTM) blokkot választott meghajtásnak. Gondolom, a költséghatékonyság és az alkatrész árak miatt döntöttek a tulajdonosok inkább a kínai erőforrás beépítése mellett, aminek működésével kapcsolatban semmi kifogásolni való nem merült fel. A túratáv teljesítése során tankolnom kellett, és az erdei rossz minőségű, forgalmas utakon és autóúton vegyesen teljesített távon 3,65 literes fogyasztást mértem 100 km-re. Ez az érték autópálya használattal egészen 4 literig „kúszott fel“, ami teljesen elfogadható.

Brixton Crossfire 500 teszt – 2021

Sajnos kétszemélyes tapasztalatokkal nem szolgálhatok a kényelem, a teljesítmény, valamint fogyasztás terén. A csillapítás kicsit kemény, de egy sportos csupasz motortól mit várjunk el. Akinek lágyabb beállítás fekszik jobban, az majd belövi magának a fordított villán vagy a hátsó rugóstagon, a lehetőségét megteremtették. A szimpla első tárcsa láttán ismét a stílus jut az ember eszébe, nagyon jól illeszkedik az összképbe, és a fékhatásra se lehet panasz, a hátsóval kombinálva és az ABS-nek köszönhetően már igen rövid fékutakat lehet produkálni. A folyadékkristályos, kör alakú műszeregység számos funkcióval rendelkezik, de a stílushoz illő részletességgel csak. Nem rovom fel hibaként, hiszen a stílushoz ez illik, és ezt nagyon jól eltalálták, ahogy a kezelőszervek működését és megjelenését is. Az olyan kis kiegészítőkkel, mint a perforált lemez a hűtő oldalán kívánták tovább fokozni a különleges megjelenést.

Brixton Crossfire 500 teszt – 2021

Akinek nem tetszik az „X“, majd leszedi onnan, de a takaró lemez egyszerű és mégis többet ad, mintha a hűtőből kilépő gumicső bilincse virítana ott. Jó megjelenést ad a motornak a tankba nyomott „X“, az unalomig használt csepp alak, vagy króm betét és gumi térdvédő kombinációs megoldás helyett. Ezzel már a Triumph is szakított néhány éve, hogy modern alapokra helyezze a klasszikus külsőt a kezdő modelljénél. A Brixton ezt másképp gondolja, és nem is rosszul, ahogy elnéztem az érdeklődő tekinteteket a motor körül. Mivel a márka első nagy gépe ez, nem akart másolni, és innen nézve kifejezetten jól sikerült a külcsín. Ha valaki még faragna rajta, arra is van lehetőség. Persze találtam néhány „árnyasabb részt“ a sok fény mellett. A gázkar hirtelen ráhúzása esetén van némi késlekedés a reakciót illetően, de ezt kezeljük úgy, hogy nagy tapasztalatok nélküli gyártó első szériás motorjáról beszélünk, amihez az ilyen visszajelzések alapján hozzá fognak nyúlni, hogy még jobb legyen a motorjuk a későbbiekben.

Brixton Crossfire 500 teszt – 2021

A bánatom még a csomagrögzítés. Sajnos jelenleg egy kiegészítőket gyártó cég sem kínál oldal táska tartót, hátsó platnit vagy tanktáska rögzítő rendszert, amivel komfortosabb lenne az utazás. Nekem is csak a hevederekkel rögzített tanktáska szolgálta ki ilyen irányú igényeimet. Valljuk be őszintén, azért ez nem a legszebb megoldás egy olyan motoron, aminél különösen figyeltek a külcsínre. Akkor most vissza a felvezetőben elkezdett történethez:
Néhány napos küldetésünk végéhez közeledett. Útban voltam a forgalmazó telephelye felé, amikor eszembe jutott a banki beszélgetés a fiatalemberrel. Az ott elhangzottak alapján egy ilyen motor teljesen megfelelne számára, hiszen elég csupasz, jól megy és még takarékos is. Mégis egy kétszer ilyen erős motoron ül, amit talán soha nem is akar kihasználni. Csak azért tartja a 600-ast, mert kinézné a környezete, vagy kevesebbnek érezné magát egy ilyennel?

Szöveg és kép: Buny