A svéd Gunnar Kalént 1930-ban szerződtették a Husqvarnához, mert a csendes, svédországi Bettnából érkező férfi a versenypályán szinte verhetetlen volt. Az éjszakai égbolt 1927. december 4-én ropogós hideg és tiszta volt – a fagyos időben a hó szikrázott, és a naptárban a dátumot piros színnel jelölték, vagyis vasárnap volt. Új nap a pályáján egy tó partján, Hedemora közelében, a dalarnai járásban. Előző nap Gunnar észak felé vette az irányt, a Malmőtől 850 km-re lévő helyszínig, hogy rajthoz állhasson.

Gunnar 500 köbcentis Saroléája mellett egy nagy, két hengeres Husqvarna 750 köbcentis motor állt. Már az elején kilőtt, de hamarosan Kalén ott volt mögötte. Nem volt esélye az erősebb motorral szemben – amíg egyenesen haladtak. Biztos hallottak ausztrál versenyzőkről, akik a földúton versenyezve egy különleges technikával vették a kanyarokat. Kalén hasonló módon, teljes gázzal ment be a kanyarba, és egyszerűen letette a lábát, hogy ezzel egyensúlyba hozza a motort. Ellenfeleinek ezek után nem volt esélye a felzárkózásra.
Gunnar Kalén 1901. szeptember 17-én született, és első versenyét 1923. augusztus 10-én futotta, és bemutatkozás gyanánt harmadik lett. A svéd, aki Svédország közepén, Bettnában született, jóképű, izmos férfi volt, aki soha nem szólalt meg, ha nem tudott értelmeset mondani. Olyan versenyző volt, aki gyakran adott tanácsokat a fiatalabb tehetségeknek, hogy fejlődjenek és gyorsabbak legyenek. Egyik legnagyobb sikere az volt, hogy 1926-30 között öt győzelmet aratott a klasszikus Novemberkasan-ban. A hatodik győzelmére készült 1933-ban, amikor már gyári Husqvarnán ült. 1929-ben megnyerte versenyeinek nagy részét, visszatekintve diadal menetére, 19 győzelmet aratott, és legalább tízszer második volt. Minden eredményt belga Saroléa gépén érte el. De 1930-ban a Husqvarna megtalálta ezt a kiváló versenyzőt, és gyári szerződést ajánlottak neki. Képességei tökéletesen összekapcsolódtak Folke Mannerstedt csapatmenedzser hatalmas tapasztalatával, aki a prémium versenygépek fejlesztésében volt érdekelt. 1931 elején a SuperSwede elképesztő rekordot döntött Norvégiában a jégen. Az eseményt az Oslótól délre fekvő Gjer-tónál tartották, ahol Kalén szóló és oldalkocsis versenyzőként is rajthoz állt. Szólóban a régi jégen tartott rekordot döntötte meg 142,5 km/ó sebességgel egy 1140 köbcentis Husqvarna nyergében. Amikor 116 km/ó-t mértek az oldalkocsis géppel, a versenybírók azon kezdtek gondolkodni, hogy pontosak-e az óráik vagy sem. „Azt hiszem, 150 km/ ó-t ki lehet hozni az oldalkocsisból.” – kommentálta a versenyt óriási sikere után. Ez valósággá vált még abban az évben, amikor oldalkocsisával egy 20 éve beállított rekordot döntött meg. A svéd Saxtorp Nagydíjat harmadszor rendezték meg 1932-ben, és ezen a világhírű pályán kezdődött igazi karrierje. A Husqvarna két új 500 köbcentis gépet fejlesztett ki, amiket Kalén és a 24 éves újonc Ragnar Sunnqvist kapott meg. Három és fél óra versenyzés után Sunnqvist hat perc különbséggel verte Kalént, a Husqvarna kettős győzelmet aratott hazai pályán. A következő évben a Saxtorp már Európai Nagydíj státuszra tett szert. 10 ország 57 versenyzője állt rajthoz, és a becslések szerint körülbelül 150 000 néző követte az eseményeket. A Husqvarna fejlesztett gépekkel állt rajthoz, első pillantásra csak a tank átdolgozása tűnt fel, ami 25 literes lett. A motorokon belül azonban a munkák nagy részét a Mannerstedt & Co. végezte. Úgy tűnt, hogy Kalénnek nem lesz szerencséje, mivel már néhány kilométer megtétele után gyújtógyertyákat kellett cserélnie. Mindenki az első pozíciókba várta. A 30 körös verseny 20. köre után a brit Norton elvesztette a vezető szerepet, majd a legutolsó körben Sunnqvist elszakította a láncát, így kiesett a versenyből. Gunnar Kalén lépésről lépésre haladva érte utol az élen haladókat, és úgy tűnt, hogy szabad az út a célig. Először lett 1933-ban Európa-bajnok.
Gunnar Kalén gazdag ember lett-e a Husqvarnán töltött évek alatt?
– Nem. – mondta Folke Mannerstedt. „Gunnar Kalénnek normál bére volt, mint gyári alkalmazottnak, de azért némi jutott a nagy versenyeken kapott nyereményből.” 1934 volt a Husqvarna nagy éve. Sajnos nem voltak győztesek. A szezon egy sajnálatos eseménnyel kezdődött a kikötőben, amikor a gépeket egy hajóra rakodták, a Man-sziget felé tartva. Az összes Husky súlyosan megrongálódott, és vissza kellett vinni mindet a gyárba. Végül Kalén elindult a versenyen, de nem járt sikerrel, mivel számos alkalommal meg kellett állnia, hogy a ködös szigeten beköpött gyertyáit cserélje, végül kifogyott a gyújtógyertyákból és feladta a versenyt. A dolgok nem fordultak jobbra a következő hollandiai futamon se, mert elesett, és meghajlottak az első villái, ami ismét feladásra kényszerítette. A harmadik volt a németországi Hohenstein-Ernstthal körverseny, ahol a pálya 8,7 kilométer hosszú, és gyönyörű tájon át kanyargott. Azonban nagy fák és egyéb akadályok tették veszélyessé. Már az első edzés során egy német versenyző életét vesztette, amikor letért a pályáról, és egy fának ütközött. A pályát kritizálták mind a versenyzők, mind a csapatvezetők. Josef Kleint, Németország egyik legjobb versenyzője is egy fának ütközve halt meg, míg honfitársa, Bauhofer súlyos hátsérüléseket szenvedett egy nagy baleset következtében. Ragnar Sunnqvist is megsérült, ő lement a pályáról, és esés következtében agyrázkódást és csukló sérülést szenvedett. „Azt hiszem, a régi vázaink jobban megfeleltek volna erre a pályára” – jegyezte meg Kalén, miközben új és rövidebb gyári váza kevésbé volt olyan stabil, mint a korábban használt hosszabbak. Nem sokkal egy óra után meglobogtatták a náci zászlót, és elindult a mezőny. Kalén a harmadik helyen volt, Sunnqvist vezetett, őt egy brit versenyző követte. – Egy idő után ők ketten elrobogtak mellettem, és emlékszem, arra gondoltam, ez így nem lesz jó.- mondta Sunnqvist a verseny után. Kalén motorja elvesztette tapadását, és letért a pályáról az erdőbe. „Minden olyan gyorsan történt – mondta Sunnqvist utána -, nehéz volt megállapítani, hogy mi is történt valójában.” Kalén életét vesztette, amikor a baleset következtében fej sérülést szenvedett. „Amikor a következő körön elhaladtam a baleset helyszíne mellett, Gunnar még mindig ugyanazon a helyen feküdt, és rájöttem, hogy valami rettenetes dolog történt” – mondta szomorú szemmel Sunnqvist. 25 kör után Sunnqvist behívták a boxba tankolni. „A tragikus pillantásokból láttam, hogy Gunnar Kalén már nem volt közöttünk.” 1934. július 1-je a bánat napja lett, és Svédország elvesztette eddigi egyik legsikeresebb versenyzőjét. Kalén mosolyogva halt meg.

Szöveg Buny

Kép: Husqvarna