A motorgyártók szívesen nyúlnak vissza saját gyökereikhez, hogy megörvendeztessék a piacot újdonságaikkal. Ebből a Ducati sem akart kimaradni, ezért feltámasztotta Scrambler típusát, amelynek gyökerei a ’60-as évekig nyúlnak vissza. Az első széria 1962-ben indult útjára, 250-es, 350-es motorokkal, majd később 450-es verzió is gyártásba került.
A következő széria világos fényezése, a tank oldalán futó csíkozással szegélyezett króm felülettel és a fekete váz kontrasztja korának egyik legjobb megjelenését kölcsönözte a motornak.
A motort akkoriban előszeretettel vásárolták oktató motornak Európában és az Egyesült Államokban. A Ducatinál ez a modell éppen olyan mérföldkő volt a gyártásban, mint később a 916-os. A recept viszonylag egyszerű volt ezek után, a hagyományokat követve létre kellett hozni egy modern motorkerékpárt, ami megállja a helyét a konkurenciával szemben. A végső verzió a megjelenés terén legtöbbet a ’70-es évek modelljeitől örökölte, de a kor követelményeinek megfelelően központi hátsó rugózó elem, radiális első féknyereg, fordított teleszkóp villa került beépítésre. A felegyenesedett ülő helyzet, a széles kormány, a kényelmet szolgálja, a hosszú ülés akár két személynek is elegendő helyet biztosít a kényelmes utazáshoz.
Azért a modern formák jelen vannak a kipufogó vonalvezetésénél, vagy az ülés mögötti „légüres térrel”, talán ezzel szeretnék megfogni a fiatalabb motoros nemzedéket. A tank és az első lámpa formája ismét a múltat idézi, de a nyeregben helyet foglalva a műszerfal digitális kijelzőjére tekintve már véget ér az időutazás. A motor alapjaiban a Monster 796 köbcentis erőforrására épül, de módosítottak rajta és a hengerűrtartalom 803 köbcentire nőtt. A 55,2 kW (75 Le) teljesítményt 8250 percenkénti fordulaton, a 68 Nm maximális forgatónyomatékot 5750-es fordulatszámon adja le az erőforrás.
A szerviz intervallumokat 12000 kilométerben adta meg a gyár. Az első Kayaba villák 41 mm-es belső cső átmérővel, 150 mm-es rugóúton biztosítják a komfortos utazást. Az öntött könnyűfém kerekeken elöl 110/80 ZR 18-as, hátul 180/55 ZR 17-es abroncsok feszülnek. A két utas ABS-szel szerelt Brembo fékrendszer elől négy dugattyús, hátul két dugattyús féknyereggel gondoskodik a biztonságos megállásról. A nappali világítást elől, körben világító LED-ekre bízták, hátul szintén ilyen technológia gondoskodik a szükséges világítási feladatok megoldásáról. Az indexek elől a lámpa mellé kerültek, hátul a záró fény és az ülés mellett kaptak helyet.
Ha már lúd, legyen kövér gondolták az olaszok, és a motor mellé készítettek a modellhez kapcsolódó kiegészítőket. A kockás ingtől az övig, a sapkától a pólóig széles a ruházati paletta. A motort szépíteni szándékozóknak táskák, ülések, lámpa védők és egyéb extrák állnak a rendelkezésére az átalakításhoz.
Szöveg: Buny
Kép: Ducati