Ha olyan motorra, ami az elképzeléseimnek megfelelne nem volt pénzem az előző cikk írásakor, akkor realistaként kell közölnöm az Olvasó közönséggel, hogy időközben nem nyertem a lottón, nem örököltem, és jól fizető állást sem kínáltak fel. Tehát adva a feladat, hogy a GSX-F vételárának megfelelő összegért
olyan motort vegyünk, ami az igényeinket kielégíti.

Legutóbb a BMW tulajdonosok nem kívánták eladni nekem, gondoltam egyet, hátha az eltelt idő megváltoztatta a sors akaratát. A keret egy F 650-es
megvásárlására volt elegendő, ezért ezeket a hirdetéseket böngésztem, miután a Cagiva Raptor 650 nem volt fellelhető az eladó motorok között.

Pedig azért, egy kis erőlködéssel adtam volna többet. A helyzet az, hogy biztos én kezdek rigolyás lenni, de némi ellenérzéssel vagyok az import masinákkal kapcsolatban, szeretem, ha a tulajdonos tudja mi a motorja előélete, és talán el tudja mondani, hogy mit javítottak rajta, vagy mikor cseréltek olajat, netán az előéletéről is rendelkezik információval. Az sem árt, ha magyar rendszám táblával már ellátták. Hát ez a kategória néhány darabra korlátozódik a hirdetések szűrése után, és a „jó áras termékek” nagy része már új tulajdonosánál rója az utakat, csak elfelejtik levenni az eladók a hirdetést. A rostán két motor maradt fenn. Az egyik egy dunántúli kisváros kereskedésében kellette magát 20000 km alatti futásteljesítménnyel, 1999-es forgalomba helyezéssel, a másik egy autókereskedésben állt kevesebb, mint 24000 km-rel az órájában.

Ezt itthon helyezték forgalomba 1997 decemberében. Utána olvasva az ST típus történetének kiderült, hogy viszonylag rövid idő alatt kifuttatták a „funduro”-t a németek, mert mindenki a GS-t vitte inkább. A szűk, két éves modell ciklus alapján a 97-es forgalomba helyezésű hazai motor közelebb áll a valósághoz, mint a 99-es import darab. Azért egy utazást megér, úgy döntöttünk, elmegyünk megnézni az olasz importból származó „korszerű gépjármű szerkezeti egységet”.
Pénteken telefonáltam a kereskedőnek, hogy potyára ne menjünk, de megnyugtatott, megvan még a motor. Másnap esett az eső, nem a legjobb időjárás egy motor megtekintésére, kipróbálására. Bizakodó voltam, és eső ruhát nem raktam be a kocsiba, csak sisakot és kabátot. Közel két órás száguldás után beértünk a városkába, megtaláltuk az üzletet, és kerestünk egy eladót, hogy megmutassa a motort.

Tényleg feltűnően szép állapotban volt a korához képest.  Az ülés levétele után a vázon sem találtam semmi kivetnivalót. Ha nem is pont annyi van benne, mint amit az óra mutat, azért megkímélt darab, már kezdett érdekelni. Kértem a fiatalembert, hogy indítsuk be, szeretném hallani a hangját. Tolta kifelé az üzletből, amikor a kollégája rászólt, hogy csak a kipufogót tegye ki az ajtón, mert megázik a motor(!). Egy mínusz! Azért a srác kitolta az eresz alá, beindította, szépen járt, nem volt „előmelegítve”, ez pozitív. Jó, akkor menjünk vissza, nézzünk bele a papírokba. A motor mellett nézelődve észrevettem, hogy a bal oldali dekli tetején a kuplung bowden ház vezetőjénél ezüst festékkel javították. Kérdeztem az eladót, hogy mi történt itt , mire a válasz az volt, hogy a levegőben lévő tengeri só megmarta az évek alatt, ezért lett javítva. Aha. Akkor most már tényleg jöjjön a papírok tanulmányozása. Jó, de hol vannak? Némi keresgélés után kiderült, hogy a motort már levizsgáztatták, ezért máshol fekszenek az iratok.

Bele pillantottam a vizsga műszaki adatlapjába, és látom, hogy az évszám 1995. Kérdezem az illetékest, hogy a 99-es dátum honnan jött? Mondják, az olasz forgalmiból. Akkor nézzük meg azt is. Ebből kiderült, hogy két tulajdonosa volt a motornak egy idősebb úriember és egy fiatalabb, de én nem láttam a 99-es számot egyiknél sem. Ez megint egy mínusz. Nézegetem az olasz papírost, és látom a helység nevet, ahol a tulajdonos lakcíme van feltüntetve. Megjegyeztem, mintha ez fontos lenne később. Jó, akkor beszéljünk a számokról. Ki matekozták nekem, hogy a motor vételárán felül egyéb költségek címszó alatt még 90.000,- Ft-ot kell fizessek, amiből 20.000,- csak az ügyintézés díja. Biztos élni kell valamiből, de ezt túlzásnak tartottam a vételárba kalkulált nyereség felett. Ez legalább két mínusz, annak tudatában, hogy az üzletből kijőve felnéztem a szomszéd ház falára és ott a Vámhivatal tábláját fedeztem fel. Biztos nagy távolságra van az Okmányiroda és a műszaki vizsga állomás is, és ezekhez eljutni és ott ügyet intézni felbecsülhetetlen időbe telik.

A motorhoz írt reklám szöveg fényében ez különösen érdekes, amely arról szól, hogy akár két óra alatt névre írva, forgalomba helyezve átvehetők a motorok. Biztos ez a gyorsasági felár! 🙂 Haza felé nem voltunk elkeseredve, de negatív volt a benyomásunk. Mindegy, mondtam, még belefér, hogy a héten futólag megtekintett másik motort, a pesti kereskedésben jobban szemügyre vegyük. Hajnal a kocsiból felhívta a megadott telefonszámot, azt mondták 13 óráig érjünk oda, utána zárnak. Nagyjából oda tudunk érni, még egy kávé is belefért Tatabányán a BK-ban. A pályán aztán Bicske magasságában baleset miatt megállt a forgalom, a helyszínelők akkor poroltak el a leállósávon, így a közeli lehajtón az 1-es főútra tértünk át, hogy odaérjünk. Ahogy közeledtünk Budapesthez, egyre nyilvánvalóbbá vált számunkra, hogy ez nem fog sikerülni. A kocsiban beszélgettünk, osztottunk, szoroztunk, számba vettük, hogy egy közel 20 éves motorért akarunk fél millió Forint körüli összeget kifizetni.

Értem én, hogy ez a piaci ár, de ennél én újabbat szeretnék és kényelmesebbet. Arra az elhatározásra jutottunk, hogy a történtek ilyen irányú alakulását a sors alakította így, nem feltétlen kell nekünk ellene mennünk. Ja, az olasz városka, ahol megmarta a sós levegő a deklit, az a svájci határ mellett fekszik, ennyit a földrajzról… Nem veszünk BMW-t. A feladat ettől függetlenül továbbra is adott, keresni kell egy motort, amivel azért motorozni is tudunk majd a szezonban.

Szöveg: Buny

Kép: Internet