Csütörtök este furcsa zajra lettem figyelmes, mikor hazaértem.  A kaput nyitottam, amikor a fejem fölött vadludak húztak északi irányba, gondolom a sötét miatt félkörívben, nem a megszokott „V” alakban.  A hideg napok után csalhatatlan jelét adták, hogy a hétvégén névnapjukat ünneplő Sándorok, Józsefek , hétfőn Benedekkel kiegészülve tényleg elhozzák a meleget.

Ebből a szempontból ideális az időzítése az AMTS keretein belül a Motorshow kiállításnak. A pénteki első napon délelőtt még nem kígyóztak sorok a pénztáraknál, de a motoroknak otthont adó pavilonban már elég sokan „szédelegtek” a kiállítók között.

A fényképek elkészítéséhez ideális az időpont, még oda lehet férni az új modellekhez. A csarnokban széles utakat hagytak a standok között, ami közlekedés szempontjából kedvező, de azt is mutatja, hogy kevesebb kiállító regisztrált. A tér felosztása a tavaly már bevált elgondolás alapján két részre tagozódik, az elsőben a motorok kaptak helyet, a másik részben a kiegészítőket, ruházatot forgalmazó vállalkozások állítottak ki. Hiányoltam sok olyan kereskedőt, akik éveken át jelen voltak. Újdonság volt a Shoei sisakok külön standja, és a Continental abroncsok hazai forgalmazójának kiállítói része.  A motorok terén sem volt teljes a paletta, a Kawasaki és a BMW egymás mellett vonultatta fel kínálatát.

Az utóbbi márka a szokásostól eltérően kis helyen, néhány modell bemutatásával csábította az érdeklődőket. Valahogy üresnek is tűnt a motorok közötti nagy terek miatt. A Honda a szokásos méretű pódiumon várta az érdeklődőket, a klubok és a Safety Hungary ölelésében lehetett ülés próbát venni a legtöbb modellről. A Harley-Davidson – szokásukhoz híven – színpaddal, óriás kivetítővel csábítja az érdeklődőket. Az újdonságok kiemelve, a pódiumon kaptak helyet, a gyárnak oly fontos Dark Custom modellek fontak gyűrűt a kiállítói tér határán. A többi gyártó standján nagyon kevés cruiser modell volt, a látott kép alapján úgy tűnhet ezt a szegmenst mára kisajátította az amerikai márka. A tavalyi egy modelles stand helyét egy nagyobb, az új, Fast Sons névre hallgató éra vette át a Yamaha kiállítói helyén. Elsősorban azokat a modelleket mutatták be a nagy közönségnek, amik a motorozható, hétköznapi közlekedésben is jó szolgálatot tesznek, de az egyéni igények mentén testre szabhatók.

Annyira belefeledkeztünk a kávéházi asztaloknál ülve a beszélgetésbe, hogy meg sem örökítettem a standot. Talán pont ez volt a cél, egy kávé mellett, egy kérdőív kitöltésével megpihenni, és nézni a sétáló motoros embereket. A csarnok közepén a Suzuki új modellekkel és nyereményjátékkal hívogatta az érdeklődőket. Egy regisztrációt követően egy szám kombináció eltalálásával már robogni is lehetett volna haza felé. A találgatók szép sorban várakoztak tippjeik leadására, az elmúlt évekhez képest kifejezetten jót tehet a márkának az ilyen kezdeményezés. Az olasz motorok szerelmesei sem panaszkodhatnak, a Piaggio csoporthoz tartozó márkák egytől-egyig kiállításra kerültek, a tavalyi fagyis kocsiból, idén is márka szerint lehetett kóstolót kérni.

A legnagyobb érdeklődés a Moto Guzzi és Vespa modellek iránt volt. Az Aprilia, a Piaggio és Gilera háttérbe is szorult, egy-egy modelljük mellett álldogáltak, de az igazi „mágnes” hiányzott innen. A Keeway csoport saját nevével jegyzett kisebb motorjai mellett, a Benellik sorakoztak még a zászlók alatt. Inkább a nagyobb olasz márkanév alatt futó motorok iránt volt nagyobb az érdeklődés. A pavilon közepén a Ducati legújabb fejlesztéseit csodálhatták meg az érdeklődők. Az egyik eldugott sarokban a Rometek mellett egy régi márkanév is feltűnt új köntösben. A Junak valamikor a szocialista motorpiac egyik különlegessége volt négyütemű 350-es motorjával. Ezt az örökséget kihasználva állt a kis kiállítói tér közepén egy új motor, cruiserekre emlékeztető megjelenéssel. A mellette letámasztott 50-es robogó azonban sokkal stílusosabbra sikerült.

Az igazi újdonság a Husqvarna volt, bár az utca motorosának kevés modellt tudnak ajánlani, mégis örömteli színfoltja a kiállításnak. Átvágva a kiegészítőket forgalmazó kiállítói részen az EMAT térfelére érkeztünk, az évek során megszokott módon kordonnal elkerítve várták a szavazatokat az autók és motorok. A látottak alapján olyan kép alakult ki bennem, hogy az autók kicsit háttérbe szorultak, és a chopper faragás helyett a Cafe Racer stílusban gondolkodnak az építők. Hozzá kell tenni, hogy az építő műhelyek sem képviseltették magukat nagy számban. Azért az általam chopper kategóriába sorolt motoroknál is volt néhány igazán szép, igényes munka, és ugyanez elmondható volt a Cafe Racer motorokra is. Bár igazán jó ötlet, átalakítás szépen kivitelezve csak egy-egy volt.

A veterán motoroknak nyitott külön pavilonban régi idők nagy márkáit vonultatták fel. A szocialista relációban ismert márkák, mint Csepel, Pannónia, Jawa, Ural  voltak többségben. Fiatal koromat idéző Riga, Verhovina és Komár is akadt, bár Simson és MZ sokkal  kevesebb volt, mint az akkori elterjedtsége alapján feltételeztem volna. Az orosz motoroknak helyet adó „katonai” tábor és
a berendezés, a használt orosz egyenruhák megtörték a kiállítási standok
egyhangúságát. Azért akadt itt a vasfüggöny túl oldaláról is néhány márka, BMW, Indian, katonai H-D festettek képet a múlt század közepének
motorgyártásáról. Kifejezetten örülök, hogy a történelem is helyet kapott végre a kiállítói térben, és nem csak Oldtimer kiállítás keretei között tekinthetők meg ezek a modellek.

Érdemes lenne több kiállítóval bővíteni jövőre. Összefoglalva a tapasztaltakat, úgy érzem egy teljes napot el lehet sétálgatni, élményt gyűjteni, ismerősökkel beszélgetni, magunkba szívni a tavasz motoros leheletét, amit a jó időben a külső helyszíneken kétütemű hang és égett benzin-olaj-gumi keverék illatával lehet érzékelni. Akinek ettől nem jön meg a kedve a motorozáshoz, az még tegyen egy-két kört a kiállítói részeken. A kiállításon készült további képek, a Galériában tekinthetők meg.

Szöveg és kép: Buny