Tavaly első ízben látogattunk Oberwartba, hogy megnézzük nyugati szomszédunknál Pannónia Custom Show néven milyen kiállítást, vásárt és épített motorok versenyét hoztak össze a Motomotion rendezvény keretein belül. Annyira tetszett az első látogatás, hogy idén semmiképpen nem akartunk lemaradni a folytatásról.

Nem csalódtunk, sokkal több kiállító, külön kategóriák az épített motorok készítői számára, és nagyobb területet elfoglaló kiállítók vártak.

Az esemény látogatóinak összetételére is kíváncsiak voltunk, ezért a szombati napon tettük tiszteletünket. Már kora délelőttől szép számmal voltak a standok körül, délután kettőre gyakorlatilag lehetetlenné vált a motorok fotózása, annyian jöttek mentek a csarnokokban. A kiállítók között idén szép számmal voltak magyar érdekeltségű vállalkozások is, ki a motorépítési tudását jött bemutani, mások fémmegmunkáló „kézi készülékek” árusításával kívántak hozzájárulni a custom világ fejlődéséhez. A bemutatott egyedi készítésű járművek között kevés régi
ismerőst fedeztünk fel, ami azt jelzi évről-évre van annyi újdonság, ami bemutatásra érdemes. Aki érdekes emberek között akar eltölteni egy napot, az megtalálja a számítását ezen a rendezvényen. Festett hajú, rózsaszín bakancsban sétáló nagymamáktól, Harley-Davidson farmer dzsekibe öltöztetett unokákig minden kor osztály képviselteti magát. Ahogy a különböző stílust képviselő építő műhelyek megférnek egymás mellett, úgy az új gépeket bemutató standok sem hiányozhatnak a nagy csarnokból. Előző évhez képest szeparáltabban mutatták be műveiket a díjakra pályázók, amit a nevezési kategóriák számának emelkedése inspirált. A motorok melletti táblákon sok magyar műhely vagy építő neve szerepelt, ami büszkeséggel töltött el.

A díjazottak névsorát végig nézve, mindenképpen elmondhatjuk, hogy kreativitásban és megvalósításban nem vagyunk lemaradva, talán a Bagger és Streetfighter kategóriában elkészült hazai művek is megérdemelték volna, hogy nagyobb számban legyenek jelen, hátha ezekben a kategóriákban is termett volna babér. Egy ilyen kiállításon természetesen új motorokból sincs hiány, a BMW, Victory, Indian, Harley-Davidson mellett egy új márkanév is feltűnt. A
MASH motorok elsősorban klasszikus vonalaikról ismerhetők fel, de 400-as túra endurójuk is ott állt a stand közepén. Kiegéaszítők terén is voltak újdonságok, elsősorban Electra Glide modellek fejidomába szerelt Hi-fi és navigációs kiegészítőket áruló cég termékei voltak figyelemre méltóak, de sokan megálltak a rögtönzött családi tetováló szalonnál is, ahol a tizenéves kislány is kivette a részét a „varrás”-ból. A helyi Vespa múzeum újra elhozta „kincseit”. A
kiegészítők terén a kenőanyagtól az ecuadori kelmékig minden volt a repertoáron. Akinek ikonikus használt darabokra volt gusztusa, az is csemegézhetett a kiállított motorok között. A kiállítói csarnokok felosztása a bevált receptet követte, ismét egy nagyobb hangárt kaptak a „zenei dinamika” képviselői, de az AMTS-hez képest, itt ismét sokkal kevesebben mutatták be „fejlesztéseiket”. A motorok és az új autók között foglaltak helyet a gyönyörűen elkészített veterán korú járművek, ezek külön díjazásért versenyeztek. Sláger volt a pick-up, de az ötvenes, hatvanas évek amerikai autócsodái is szép számmal bemutatásra kerültek. A kiállított járművekre a helyszínen kapott szavazó lapok révén lehetett leadni a voksokat, emellett a szakmai zsűri is ítéletet mondott. Az így kapott szavazatokból állt össze a teljes pontszám, ami meghatározta a helyezést. Átsétáltunk az új autók közé, a konszolidáltabb családok itt nézegették jövőbeli járműveiket, miközben öltönyös, nyakkendős úriemberek próbálták őket rábeszélni egy-egy modellre. Új Honda és Vespa motorok egyedül itt voltak, inkább a robogók iránt volt nagy az érdeklődés. Nyilván a csarnok zsúfoltságához az is hozzájárult, hogy a kereskedők a kiállítás idejére különböző akciókat hirdettek. Nem volt ritka a 2-3000 Eurót elérő árengedmény. Kifejezetten tetszettek a moped autók, bár borsos árukkal itthon nem versenyképesek. Azért kíváncsi lennék, Ausztriában milyen számban
sikerül értékesíteni. Délután öt óra tájban már úgy éreztük, ami fontos volt megnéztük, a csarnokok is egyre üresebbek lettek.

Invitáltak minket rockabilly after partira kiállítói oldalról, de az út hossza miatt nem éltünk ezzel a lehetőséggel, talán majd jövőre. További képek a Galériában láthatók a rendezvényről.

Szöveg: Buny

Kép: Motomotion.at