Az évek során kialakult „rendet” követve Tomi1 szervezte az idei első túránkat. A megszokott zalai útvonalak helyett idén Szlovénia került a középpontba. A Vízművek vendégháza helyett új szállás után kellett néznünk, végül a Mindszenty Ifjúsági Ház mellett döntöttünk, az árak és a kínált szolgáltatások
alapján.

Péntekre szabadságoltuk magunkat, és annyira lötyögtünk, hogy majdnem lekéstük a találkozót Gáborral. Az M7-es kivezető szakaszán lévő benzinkúton még ittunk egy kávét, majd felvéve az autópályák monoton, unalmas ritmusát haladtunk Balatonkeresztúrig, ahol beiktattunk egy pihenőt kávézással, rövid beszélgetéssel fűszerezve. Felhívtuk Tomit, hogy kalkulálni tudjon érkezésünkkel, és ismét nyeregbe szálltunk, hogy a 76-os úton közelítsünk végállomásunk felé. Azért egy benzinkutat még meglátogattunk, mert a pályán látott borsos árak miatt, jobbnak láttuk halasztani a tank feltöltését. Legutóbb zuhogó esőben, sötétben érkeztünk Zalaegerszegre, ezt szerettük volna elkerülni, ezért határoztuk meg a kora délutáni indulási időpontot. Nem csalódtunk, verőfényes napsütésben gördültünk be a domb oldalban lévő szállás udvarára, ahol éppen gyereknapi, családi program volt. Hamar leléptünk, túra vezetőnk felajánlotta, hogy kocsival menjünk bevásárolni, mert akkor közben tudunk beszélgetni. Amikor az ember egy évig csak a neten vált néhány szót a barátaival, különösen jól jön egy ilyen út és utána a vacsora, ahol személyesen lehet megvitatni mi történt az eltelt idő alatt. Természetesen szó kerül ilyenkor arról, hogy mi a helyzet a „bágyadt” BMW-vel, miért vettem Kawát, és hogy muzsikál a „spéci” olajjal a Crossrunner. 🙂

Másnapra ígértek némi esőt, de minket ez nem rettentett el, fátyol felhős égbolt alatt indultunk a kitűzött célok felé. Első megállónk Dobrovnikban volt az Energia Park.

Az erdőben vezetett séta út mellett a fák között padok vannak, ahol az ember leülve magába szívhatja a kiáramló energiát, és feltöltődve indulhat tovább. A gondviselés keze lehetett benne, vagy valaki odafönt látta rajtunk mennyire ki vagyunk merülve, hogy egy széles felhősávot küldött esővel, nehogy tovább tudjunk menni.

Az „energetizálódásunk” így közel másfél órásra sikeredett, köszönhetően a park fenntartóknak, akik az eső eleredésekor utánfutóikból sör sátrakat állítottak és padokat raktak ki. Kis kompániánk kivárta míg tisztul az ég, és a közeli forrás vízét megkóstolva sétáltunk a tó és a gát felé, hogy a büféknél találkozzunk Eszterrel és Edével.

A kényszerpihenő miatt úgy döntöttünk, hogy az orchideákat kihagyjuk, inkább némi kerülővel Magyarország felé vesszük az irányt. Természetesen esőruhában, különben biztos esett volna. Kondorfán a Vadkörte fogadó éttermében pihentünk meg. Az idő annyira elszaladt, hogy már csak az Azálea bokrokkal beültetett völgyben tett séta fért bele sötétedésig a programba.

A szálláson átöltöztünk, mert az esti programra ismét kocsival mentünk, hogy folytathassuk az előző este megkezdett beszélgetést. A zalaegerszegi termál fürdő régi ismerősünk, a késő estig tartó „áztatós relaxáció” kivette a délelőtti feltöltődés maradékát, és jobbnak láttuk pihenőre térni.

Vasárnapra nem terveztünk semmit, Gábornak sietni kellett vissza Budapestre, ezért mi is az indulás mellett döntöttünk. Ismét autópálya, rövid balatonkeresztúri kávézással és beszélgetéssel. Hazafelé azon gondolkodtam, hogy legközelebb még előbb elindulok, de ha lehet ezt a „pályázást” kihagyom. Az M0-s melletti parkolóban arról beszélgettünk Hajnallal, hogy egy óra hosszát jöttünk csak, és jól esett megállni ismét egy röpke pihenőre. Mi lesz velünk így nyár végén, ha Olaszországba megyünk? Majd megnyugtattam magunkat, hogy addig sokat „edzünk”, és menni fog. Közbe iktattunk még egy fagylaltot, átbeszéltük a hétvége tapasztalatait, majd késő délután több, mint 750 km megtétele után beállítottuk a motort újra a garázsba.

További képek a Galériában.

Szöveg: Buny

Kép: Balázs, Gábor, Hajnal