Einar Söderén leszerelt hadnagyként 1925-ben elhatározta, hogy 12 lóerős 550 köbcentis Husqvarna motorjával egy észak-afrikai országot látogat meg. Március közepén fagyott és hótakarta utakon indult 14 ezer kilométeres kalandjára, és a hőmérséklet hamarosan növekedni kezdett.

Söderén 1921-ben vásárolta első motorkerékpárját, ami egy Husqvarna 160-as modell volt. Hosszabb utazásokat tett, sok svéd várost meglátogatott, de az étvágya megnőtt egy nagyobb túrára. Einar elkezdett nézelődni és megvásárolta az új 1925-ös Husqvarna 170-es modelljét.

Husqvarna Tour 1925

A 12 hüvelykes oldalszelepelt motorhoz 3 fokozatú sebességváltó kapcsolódott, automatikus olajozással és Schebler-karburátorral. A gép Bosch fényszóróval készült és a túra alkalmasság javítása érdekében bőrdobozokkal és egy tartalék üzemanyag tartállyal egészítette ki a felszerelést. Az egyik dobozt pótalkatrészekkel töltötte meg, a másik öltönyt, extra cipőt, négy zoknit, hat inget, két alsónadrágot, két sapkát, egy kamerát és egy piperetáskát tartalmazott. „Amikor egyedül utaztam, egy Browning pisztolyt is hordtam” – nevetett a kalandos svéd később. Miután az első 600 kilométert megtette, átkelt Dániába, ahol jobb oldali közlekedés fogadta. Németországban kemény föld utakkal találkozott. Köln mellett elhaladva ért Belgiumba és rossz minőségű utakon haladt Luxemburgig. „Ez volt az egyetlen alkalom, hogy rossz minőségű úton haladtam.” – mondta büszkén. A meredek hegyek között, ködös szakaszokon haladt tovább. A hátsó lámpák úgy ragyogtak a sötétben, mint az ördög vörös szemei. „Néha a gépem mellett járva tettem meg a távot, a nagy kerekek a nedves havat húzták.” – mondta. A legtöbb franciaországi utat a háború után újra döngölték, ezért Söderén 50 km / óra sebességgel haladhatott Párizs felé. Amikor megérkezett, és megállt a Husqvarna-val az érdeklődő párizsiak azon töprengtek, hogy milyen géppel érkezett.  A reklámok ellenére a márkát ebben az országban nem forgalmazták.

Husqvarna Tour 1925

A Pireneusokon átkelve a hadnagy Spanyolországba érkezett, ahol az utak miatt ismét nehézségekbe ütköztek a Husqvarna-val. „De a gépem soha nem fáradt el, bár itt is javítottam az első villát.”  Madridban Söderén négy nap pihenőt tartott. „Megnéztem a bikaviadalt, de nem nyűgözött le, ahogy levágták az állatokat.” Söderén Sevillában találkozott először a nyárral, és hamarosan Gibraltárba érkezett, mielőtt kompon átkelt volna Afrikába. Itt töltötte fel a kis tartályát, amely hosszabb út megtételét tette lehetővé, mint az eredeti tartály 11 litere. Egy angol hajón érkezett a marokkói Casablancába. „Ez egy drága út volt” – mondta a felfedező. „Amikor megérkeztem, kicseréltem a dugattyúgyűrűt és kitisztítottam a motort, és új láncra is szükség volt, ezért kicseréltem a régit. A személyes felszerelés továbbfejlesztése kapcsán megvált a bőröktől és terepszínű ruhára és trópusi sapkára váltott a nap miatt. Söderén 300 km-re délre Marrakech felé, a gyakran hófehérben pompázó Atlasz hegységhez tartott. Itt találkozott az iszlám hagyományokkal és a 42 napos Ramadán ünneppel. „Érdekes, de nem kaptam semmilyen szállást, egészen Casablancáig kellett jönnöm, hogy tudjak aludni” – mesélte. Észak-Afrikában, Söderén kifogyott az olajból, és egy extra kisméretű Mobil olajtartályt kellett vásárolnia a továbbhaladása érdekében. „Benzinkutak alig voltak, és óvatosnak kellett lennem, nehogy elfogyjon az üzemanyag.” – mondta. Az algériai utazás kellemes volt a jó utakon, sok finom étel és csodálatos hotelek tették kellemessé. A franciák és a helyiek közötti háború nyomai mindenütt láthatók voltak, de mind Algír, mind Tunisz modern városok voltak. Egyiptomban másképp alakultak a dolgok.

Husqvarna Tour 1925

Söderén a leggyorsabb úton kívánt eljutni Kairóba. Ehelyett felszállt egy hajóra és északon Civitavecchia mellett kötött ki Rómában. Mielőtt felfedezte volna az olasz tájat a főváros utcáit rótta, városnézéssel töltötte idejét a kényelmes Husqvarna-n. „Jó volt megtekinteni a híres látnivalókat ebben a hatalmas városban” – mondta. „Folytatva, csodálatos tájakat láttam gyönyörű városokkal, dombokon madárfészeknek látva a várakat.” Az egyik úton haladva kutyák támadtak meg, az egyikük megcsípett, és a Browning-ot kellett használnom. Kijöttek a gazdák, amikor meghallották a lövést, de hamar rájöttek, hogy pisztolyom van, ezért gyorsan hazamentek. Ráadásul megtudtam, hogy Mussolini törvényei büntetik a felfegyverkezett embereket. Hat hónapos börtönbüntetést jelentett volna, így Nápolyig a leggyorsabb voltam, és kerültem a további incidenseket.” Nápoly előtt a Vezúv vulkánjának füstje látszott messziről, természetesen Söderén felment a híres „Grotta Azzurra”-t (Capri-kék barlang) meglátogatni. Pompeii is a napirendjén volt, mielőtt ismét tengerre szállt volna, hogy Alexandriába utazzon. Az egyiptomi hőség túl nagy volt, az emberek délelőtt és délután négy óra között pihentek, ezért a bürokratikus országban  ez zavart okozott a vámkezelésben. Annak ellenére, hogy a gép rendelkezett egy „carnet”-el – egy nemzetközi vámkezelési nyilatkozattal – a hatóságok mindent átnéztek és letartóztatásba helyezték, amikor a pisztolyát felfedezték. A feszült beszélgetéseket a helyi Husqvarna képviselő, Anlyan úr oldotta fel,  és Söderén ismét úton volt. Néhány napot Alexandriában töltött, majd ember és gép kiszáradva érkezett meg Kairóba. „Egyik reggel, a Nílus mentén délre akartam menni, de a kórházba kerültem, miután az előző éjszaka rosszul voltam.” Egy német orvos megmentette az életemet. A Nílust elhagyva, elmentem megnézni a Szuezi-csatornát. A Sinai-sivatagban a 28 colos kerekek elakadtak a mély homokban, végül négy arab segített ki a bajból. Amikor látták, hogy Söderénnek van pénze, a helyzet súlyosnak tűnt. Az arabok fenyegették, de eltűntek, amikor látták, hogy nála fegyver van. Visszafelé kénytelen volt vonatra szállni, nem kockáztatta meg, hogy újra elkapják. „Ez volt az egyetlen alkalom, amikor csaltam az utazásaim során” – mondta. Jeruzsálem volt Söderén utolsó megállója, mielőtt északra fordult volna. „A mérgezés után gyengén indultam Európa felé, amikor Port Said felé tartottam, egy meredek árokba sodródtam, de az erős Husqvarna túl élte. Port Saidban egy Genova felé induló hajó fedélzetére szállt fel.

Husqvarna Tour 1925

Amikor megérkezett, majdnem balesetet szenvedett, mert néhány olasz gépkocsivezető az utca rossz oldalára fordult be. Keményen kellett fékeznem, és az incidens következtében az egyik fogaskerék eltört, szerencsére Svájcba érkeztem, ahová a Husqvarna pótalkatrészeket küldött. Néhány nap alatt sikerült megjavítanom a járművemet.” Egy hetet Párizsban töltött még, majd Rotterdamból Malmöbe hajóval érkezett meg. Az utolsó 600 km már nem jelentett problémát, és Einar Söderén négy és fél hónapos, 14000 kilométeres útjának végén ismét Stockholmba érkezett.

Szöveg: Buny

Kép: Husqvarna